1 És most én, Moróni, tovább folytatom a feljegyzés elmondását Járedről és az ő fivéréről.

2 Mert lőn, hogy miután az Úr elkészítette a ^aköveket, amelyeket Járed fivére a hegyre felvitt, Járed fivére lejött a hegyről, és a köveket berakta az elkészített bárkákba, mindegyik végébe egyet, és íme, azok világosságot adtak a bárkáknak.

3 És így az Úr előidézte, hogy a kövek világítsanak a sötétségben, és világosságot adjanak férfiaknak, asszonyoknak és gyermekeknek, hogy ne kelljen sötétben átkelniük a nagy vizeken.

4 És lőn, hogy miután mindenféle élelmet elkészítettek, hogy ezáltal gondoskodjanak magukról a vízen, és élelmet a nyájaiknak és a csordáiknak, és amilyen vadat vagy állatot vagy madarat csak magukkal visznek – és lőn, hogy miután mindezen dolgokat megtették, beszálltak a bárkáikba vagyis hajóikba, és nekivágtak a tengernek, az Úrra, Istenükre bízva magukat.

5 És lőn, hogy az Úristen előidézte, hogy ^adühöngő szelek fújjanak a vizek színén, a megígért föld felé; és így hánykolódtak a tenger hullámain a szél előtt.

6 És lőn, hogy sok alkalommal eltemette őket a tenger mélye, a rájuk törő hullámhegyek miatt, valamint a hatalmas és borzalmas viharok miatt, melyeket a szél hevessége okozott.

7 És lőn, hogy amikor eltemette őket a mélység, akkor nem volt olyan víz, mely árthatott volna nekik, mivel bárkáik olyan ^aszorosak voltak, mint egy edény, és olyan szorosak, mint ^bNoé bárkája; amikor tehát körülvette őket a sok víz, az Úrhoz fohászkodtak, és ő ismét felhozta őket a vizek tetejére.

8 És lőn, hogy amíg a tengeren voltak, a szél sohasem szűnt meg a megígért föld irányába fújni; és így hajtotta őket előre a szél.

9 És ^adicséreteket énekeltek az Úrnak; igen, Járed fivére dicséreteket énekelt az Úrnak, és egész álló nap ^bköszönetet mondott és dicsérte az Urat; és amikor eljött az éj, nem szűntek meg dicsérni az Urat.

10 És így haladtak előre; és a tenger egyetlen szörnyetege sem törhette össze őket, és egyetlen bálna sem tudta tönkretenni őket; és szüntelenül volt világosságuk, akár a víz felett, akár a víz alatt voltak.

11 És így haladtak előre a vízen háromszáznegyvennégy napon keresztül.

12 És partra értek a megígért földön. És amikor a megígért föld partjaira tették lábukat, leborultak a föld színén, és megalázkodtak az Úr előtt, és örömkönnyeket hullattak az Úr előtt, az ő gyengéd irgalmasságának sokasága miatt felettük.

13 És lőn, hogy előrementek azon föld színén, és művelni kezdték a földet.

14 És Járednek négy fia volt; és őket Jákomnak, és Gilgának, és Máhának és Orihának hívták.

15 És Járed fivére is nemzett fiakat és leányokat.

16 És Járednek és fivérének a ^abarátai mintegy huszonkét lelket számláltak; és ők is nemzettek fiakat és leányokat, mielőtt még a megígért földre jöttek volna; és így kezdtek sokan lenni.

17 És arra tanították őket, hogy ^aalázattal járjanak az Úr előtt; és a magasságból is ^btanították őket.

18 És lőn, hogy kezdtek szétszóródni a föld színén, és sokasodni és művelni a földet; és megerősödtek azon a földön.

19 És Járed fivére kezdett öreg lenni, és látta, hogy hamarosan sírba kell szállnia; azt mondta tehát Járednek: Gyűjtsük össze népünket, hogy megszámlálhassuk őket, hogy megtudhassuk, mit kívánnak tőlünk, mielőtt sírjainkba szállunk.

20 És ennek megfelelően össze is gyűjtötték a népet. Most, Járed fivére fiainak és leányainak száma huszonkét lélek volt; Járed fiainak és leányainak a száma pedig tizenkettő, mivel neki négy fia volt.

21 És lőn, hogy megszámlálták népüket; és miután megszámlálták őket, megkérdezték tőlük, hogy milyen dolgokat szeretnének, mit tegyenek meg, mielőtt sírjaikba szállnának.

22 És lőn, hogy a nép azt kívánta, hogy egyik fiúkat ^akenjék fel, hogy király legyen felettük.

23 És most íme, ez gyötrelmes volt nekik. És Járed fivére így szólt hozzájuk: Ez a dolog biztosan ^afogságba vezet.

24 Járed azonban ezt mondta fivérének: Engedd meg nekik, hogy lehessen királyuk! És így azt mondta nekik: Válasszatok királyt a fiaink közül, méghozzá azt, akit akartok!

25 És lőn, hogy választottak, méghozzá Járed fivérének az elsőszülöttjét; és az ő neve Pagág volt. És lőn, hogy ő visszautasította őket, és nem volt hajlandó arra, hogy királyuk legyen. És a nép azt akarta, hogy atyja kényszerítse őt, de atyja nem volt hajlandó erre; és megparancsolta nekik, hogy senkit ne kényszerítsenek arra, hogy a királyuk legyen.

26 És lőn, hogy Pagágnak mindegyik fivérét választották, és azok nem voltak hajlandók.

27 És lőn, hogy Járed fiai sem voltak hajlandók, méghozzá mind, kivéve egyet; és Orihát kenték fel, hogy király legyen a nép fölött.

28 És ő uralkodni kezdett, és a nép gyarapodni kezdett; és rendkívül gazdagok lettek.

29 És lőn, hogy Járed meghalt, és a fivére is.

30 És lőn, hogy Oriha alázatosan járt az Úr előtt, és emlékezett arra, hogy mily nagy dolgokat tett atyjáért az Úr, és azt is megtanította népének, hogy mily nagy dolgokat tett atyáikért az Úr.