5. FEJEZET

Nefi és Lehi a prédikálásnak szentelik magukat – Nevük arra ösztönzi őket, hogy életüket őseik életének mintájára éljék – Krisztus megváltja azokat, akik bűnbánatot tartanak – Nefi és Lehi sok embert megtérít, bebörtönzik őket, és tűz veszi őket körül – Egy sötét felhő háromszáz embert beárnyékol – A föld megrendül és egy hang megparancsolja az embereknek, hogy tartsanak bűnbánatot – Nefi és Lehi angyalokkal társalognak és a tömeget tűz veszi körül. Mintegy Kr.e. 30.

  És lőn, hogy még ugyanabban az évben, íme, aNefi átadta a bírói széket egy Cezorám nevű férfinak.

  Ugyanis, mivel törvényeiket és kormányaikat a nép ahangja hozta létre, és többen voltak azok, akik a gonoszt bválasztották, mint azok, akik a jót választották, kezdtek tehát megérni a pusztulásra, mert romlottakká váltak a törvényeik.

  Igen, és ez még nem minden; annyira merevnyakú nép voltak, hogy sem törvény sem igazság nem volt képes az irányításukra, csak az, ami a pusztulásukhoz vezetett.

  És lőn, hogy Nefi belefáradt gonoszságukba; és aátadta a bírói széket, és magára vállalta, hogy minden hátralevő napja során Isten szavát fogja prédikálni, és a fivére, Lehi is magára vállalta ezt, minden hátralevő napjára;

  Mert emlékeztek azokra a szavakra, melyeket atyjuk, Hélamán mondott nekik. És ezek azok a szavak, amelyeket mondott:

  Íme, fiaim, szeretném, ha emlékeznétek Isten parancsolatainak a megtartására; és szeretném, ha hirdetnétek a népnek ezeket a szavakat. Íme, Jeruzsálem földjéről kijövő első aszüleink nevét adtam nektek; és ezt azért tettem, hogy amikor eszetekbe jut a nevetek, rájuk emlékezhessetek; és amikor eszetekbe jutnak ők, akkor emlékezhessetek a cselekedeteikre; és amikor eszetekbe jutnak a cselekedeteik, akkor tudhassátok, hogy miért van megmondva és megírva is az, hogy bjók voltak.

  Szeretném tehát, fiaim, ha azt tennétek, ami jó, hogy rólatok is azt mondhassák és azt írhassák, amit róluk mondtak és írtak.

  És most, fiaim, íme, van még valami, amit kérnék tőletek, mely kérés az, hogy ne azért tegyétek ezeket a dolgokat, hogy kérkedhessetek, hanem azért tegyétek ezeket a dolgokat, hogy a mennyekben gyűjtsetek magatoknak akincset, igen, mely örökkévaló, és ami nem halványul el; igen, hogy tiétek lehessen az örök életnek e bbecses ajándéka, melyről joggal gondolhatjuk, hogy atyáinknak megadatott.

  Ó, emlékezzetek, fiaim, emlékezzetek Benjámin királynak népéhez intézett aszavaira; igen, emlékezzetek rá, hogy nincs más út, sem mód, mely által meg lehet szabadítani az embert, csakis Jézus Krisztusnak bengesztelő vére által, aki el fog jönni; igen, emlékezzetek rá, azért jön el, hogy cmegváltsa a dvilágot.

  10  És azokra a aszavakra is emlékezzetek, amiket Amulek mondott Zézromnak Ammoniha városában; mert azt mondta neki, hogy az Úr biztosan el fog jönni, hogy megváltsa a népét, de nem azért jön el, hogy a bűneikben váltsa meg őket, hanem azért, hogy a bűneiktől váltsa meg őket.

  11  És az Atya hatalmat adott neki, hogy megváltsa őket a bűneiktől, a bűnbánat folytán; aelküldte tehát az angyalait, hogy hirdessék a bűnbánat feltételeinek híreit, mely elvezet a Megváltó hatalmához, lelkük szabadulására.

  12  És most, fiaim, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy aMegváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az balapotokat; hogy amikor az ördög elküldi erős szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesője és hatalmas czivatara benneteket ver majd, akkor nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyről nem bukhat le az ember, ha arra épít.

  13  És lőn, hogy ezek voltak azok a szavak, melyeket Hélamán a fiainak atanított. Igen, sok olyan dolgot tanított nekik, ami nincs leírva, és sok olyan dolgot is, ami le van írva.

  14  És emlékeztek a szavaira. És ezért elindultak, betartván Isten parancsolatait, hogy Nefi egész népe között tanítsák Isten szavát, kezdve a Bőség városánál;

  15  És onnan Gid városába mentek; és Gid városából Mulek városába;

  16  És egyik városból a másikba, amíg el nem jutottak Nefi egész népéhez, mely a déli földön volt; és onnan Zarahemla városába mentek, a lámániták közé.

  17  És lőn, hogy nagy hatalommal prédikáltak, olyannyira, hogy sok olyan aelszakadót megszégyenítettek, aki a nefitáktól ment át, olyannyira, hogy ezek előjöttek és megvallották a bűneiket, és megkeresztelkedtek a bűnbánatra, és rögtön visszatértek a nefitákhoz, hogy megpróbálják jóvá tenni nekik az ellenük elkövetett helytelen cselekedeteket.

  18  És lőn, hogy Nefi és Lehi oly nagy hatalommal és felhatalmazással prédikáltak a lámánitáknak – mert hatalmat és felhatalmazást kaptak, hogy abeszélhessenek – és az is megadatott nekik, hogy mit mondjanak –

  19  Tehát a lámániták nagy megrendülésére szóltak, ameggyőzve őket, olyannyira, hogy Zarahemla földjén és körös-körül nyolcezer lámánita volt, aki megkeresztelkedett a bűnbánatra, és meggyőződött atyáik hagyományainak gonosz voltáról.

  20  És lőn, hogy Nefi és Lehi onnan elindult, hogy továbbmenjenek Nefi földjére.

  21  És lőn, hogy a lámánitáknak egy serege elfogta és abörtönbe vetette őket; igen, méghozzá ugyanabba a börtönbe, melybe Limhi szolgái Ammont és testvéreit vetették.

  22  És miután börtönbe vetették őket és sok napig élelem nélkül voltak ott, íme, elmentek értük a börtönbe, hogy fogják és megölhessék őket.

  23  És lőn, hogy Nefi és Lehi mintha atűzzel lettek volna körülvéve, méghozzá olyannyira, hogy az emberek nem mertek kezet emelni rájuk, attól félve, hogy megégnek. Mindazonáltal Nefi és Lehi nem égett meg; és mintha tűz közepén álltak volna, de nem égtek meg.

  24  És amikor látták, hogy atűzoszlop veszi körül őket, és hogy az nem égeti meg őket, felbátorodott a szívük.

  25  Mert látták, hogy a lámániták nem mernek kezet emelni rájuk; és a közelükbe sem mernek jönni, hanem úgy állnak, mintha némává sújtotta volna őket a csodálkozás.

  26  És lőn, hogy Nefi és Lehi előreléptek és beszélni kezdtek hozzájuk, mondván: Ne féljetek, mert íme, Isten az, aki ezt a csodálatos dolgot megmutatta nektek, mely által megmutatta nektek, hogy nem tehetitek ránk a kezeiteket, hogy megöljetek minket.

  27  És íme, amikor elmondták ezeket a szavakat, iszonyatosan megrendült a föld, és úgy megrázkódtak a börtön falai, mintha a földre akarnának omlani. De íme, nem omlottak le! És íme, a börtönben lévők olyan lámániták és nefiták voltak, akik elszakadók voltak.

  28  És lőn, hogy beárnyékolta őket egy asötét felhő, és rettenetes, komor félelem szállta meg őket.

  29  És lőn, hogy megszólalt egy ahang, amely mintha a sötét felhő felettről jött volna, mondván: Tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot, és ne törekedjetek többé szolgáim elpusztítására, akiket azért küldtem hozzátok, hogy jó híreket hirdessenek nektek.

  30  És lőn, hogy amikor meghallották ezt a hangot, és látták, hogy nem mennydörgés hangja volt, se nem nagy zajos lárma hangja, hanem íme, egy tökéletesen szelíd, ahalk hang volt, mintha suttogás lett volna, és ez egészen a lelkük legmélyéig hatolt.

  31  És a hang szelídsége ellenére íme, rendkívül megrendült a föld, és ismét megrázkódtak a börtön falai, mintha mindjárt a földre omlanának; és íme, nem oszlott el a sötét felhő, mely beárnyékolta őket –

  32  És íme, ismét megszólalt a hang, mondván: Tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek királysága; és ne törekedjetek többé szolgáim elpusztítására. És lőn, hogy ismét megrendült a föld, és megrázkódtak a falak.

  33  És harmadszor is megszólalt a hang, és olyan csodálatos szavakat mondott nekik, amit ember ki nem mondhat; és ismét megrázkódtak a falak, és úgy megrendült a föld, mintha mindjárt kettéhasadna.

  34  És lőn, hogy a lámániták nem tudtak elmenekülni a sötét felhő miatt, mely beárnyékolta őket; igen, és azon félelem miatt sem tudtak megmozdulni, mely megszállta őket.

  35  Most, volt közöttük valaki, aki születését tekintve nefita volt, és valamikor Isten egyházához tartozott, de elpártolt tőlük.

  36  És lőn, hogy ő megfordult és íme, a sötét felhőn keresztül látta Nefi és Lehi arcát; és íme, azok rendkívül aragyogtak, mint az angyalok arca. És látta, hogy az égre emelik a szemüket; és mintha éppen egy olyan lényhez beszélnének vagy emelnék fel szavukat, akit látnak.

  37  És lőn, hogy ez a férfi kiáltott a sokaságnak, hogy forduljanak meg és nézzék. És íme, erő adatott nekik arra, hogy megforduljanak és odanézzenek; és látták Nefi és Lehi arcát.

  38  És azt kérdezték a férfitól: Íme, mit jelentenek mindezek a dolgok, és ki az, akivel ezek az emberek beszélgetnek?

  39  Most a férfinak Aminádáb volt a neve. És Aminádáb azt mondta nekik: Isten angyalaival beszélgetnek.

  40  És lőn, hogy a lámániták azt kérdezték tőle: aMit tegyünk, hogy eloszoljék ez a sötét felhő, mely beárnyékol minket?

  41  És Aminádáb azt mondta nekik: Bűnbánatot kell atartanotok és addig kell fohászkodnotok a hanghoz, amíg nem bhisztek Krisztusban, akiről Alma, és Amulek és Zézrom tanított nektek; és amikor ezt megteszitek, akkor oszlik el a sötét felhő, hogy ne árnyékoljon be benneteket.

  42  És lőn, hogy mind elkezdtek fohászkodni annak hangjához, aki megrengette a földet; igen, és addig fohászkodtak, amíg a sötét felhő el nem oszlott.

  43  És lőn, hogy amint körbejáratták szemeiket, és látták, hogy eloszlott a sötét felhő, és már nem árnyékolja be őket, íme, azt látták, hogy tűzoszlop aveszi körül őket, igen, minden lelket.

  44  És Nefi és Lehi is közöttük volt; igen, körbevették őket; igen, olyan volt, mintha lángoló tűz közepén lennének, ami azonban nem ártott nekik, és a börtön falaiba sem kapott bele; és eltöltötte őket az az aöröm, ami kimondhatatlan és dicsőséggel teli.

  45  És íme, aIsten Szent Lelke lejött a mennyből, és áthatotta a szívüket, és olyan volt, mintha tűz töltötte volna el őket, és bámulatos szavakat tudtak belmondani.

  46  És lőn, hogy egy hang szólt hozzájuk, igen, egy kellemes hang, mely mintha suttogás lett volna, mondván:

  47  aBékesség, békesség néktek, amiért hisztek az én Igen Szeretett Fiamban, aki a világ megalapítása óta létezik.

  48  És most, amikor ezt meghallották, felemelték a tekintetüket, mintha azt néznék, honnan jött a hang; és íme, amegnyílni látták a mennyeket; és angyalok jöttek le a mennyből és szolgáltak nekik.

  49  És körülbelül háromszáz lélek volt, aki látta és hallotta ezeket a dolgokat; és megmondták nekik, hogy menjenek és ne csodálkozzanak, se ne kételkedjenek.

  50  És lőn, hogy mentek és tanították a népet, mind a környező tájakon hirdetve mindazon dolgokat, melyeket hallottak és láttak, olyannyira, hogy a lámániták többsége meggyőzetett, azon bizonyítékok nagysága miatt, melyeket kaptak.

  51  És akiket ameggyőztek, azok letették harci fegyvereiket, és felhagytak gyűlöletükkel és atyáik hagyományaival is.

  52  És lőn, hogy a birtokukban lévő földeket átadták a nefitáknak.