Jákób könyve Nefi fivérének a könyve

Prédikálásának szavai a fivéreihez. Megszégyenít egy férfit, aki Krisztus tanának megdöntésére törekszik. Néhány szó Nefi népének történetét illetően.

1. Fejezet

Jákób és József igyekeznek az embereket meggyőzni, hogy higgyenek Krisztusban, és tartsák be parancsolatait – Nefi meghal – A nefiták között elhatalmasodik a gonoszság. Mintegy Kr.e. 544–421.

1 Mert íme, lőn, hogy ötvenöt év múlt el attól az időtől fogva, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet; Nefi tehát aparancsolatot adott nekem, bJákóbnak, a ckis lemezekre vonatkozólag, amelyekre ezek a dolgok fel vannak vésve.

2 És parancsolatot adott nekem, Jákóbnak, hogy ezen lemezekre írjak le néhányat azon dolgok közül, melyeket a legértékesebbnek tartok; hogy ne érintsem a történetét, hacsak nem röviden, ennek a népnek, melyet Nefi népének hívnak.

3 Mert azt mondta, hogy népének története a másik lemezeire legyen vésve, és hogy ezeket a lemezeket őrizzem meg és adjam tovább magomnak nemzedékről nemzedékre.

4 És ha lenne olyan prédikáció, mely szent, vagy kinyilatkoztatás, mely nagyszerű, vagy prófétálás, hogy azoknak alényegét véssem rá ezekre a lemezekre, és érintsem őket annyira, amennyire csak lehetséges, Krisztus kedvéért, és népünk kedvéért.

5 Mert hitünk és nagy aggodalmunk miatt valóban kinyilvánították nekünk népünket illetően azt, hogy milyen dolgok fognak velük amegtörténni.

6 És kaptunk sok kinyilatkoztatást, és a sok prófétálás lelkét; tudtunk tehát aKrisztusról és az ő királyságáról, mely el fog jönni.

7 Szorgalmasan munkálkodtunk tehát népünk között, hogy meggyőzhessük őket, hogy ajöjjenek Krisztushoz, és részesüljenek Isten jóságában, hogy bemehessenek az ő bnyugalmába, különben még valamiképpen haragjában megesküszik, hogy nem cmehetnek be, mint amikor dfelingerelték a kísértés napjaiban, míg Izráel gyermekei a evadonban voltak.

8 Adja tehát az Isten, hogy minden embert meggyőzhessünk, hogy ne alázadjanak Isten ellen, haragra bingerelvén őt, hanem hogy minden ember hinne Krisztusban, és belegondolna az ő halálába, és elszenvedné az ő ckeresztjét és elviselné a világ gyalázkodását; tehát én, Jákób, magamra vállalom, hogy betöltsem fivérem, Nefi parancsát.

9 Most Nefi kezdett öreg lenni, és látta, hogy nemsokára meg kell ahalnia; bfelkent tehát egy férfit, hogy akkor az király és uralkodó legyen népe felett, a ckirályok uralkodása szerint.

10 A nép rendkívül szerette Nefit, mivel nagy oltalmazójuk volt, védelmükben forgatta aLábán kardját, és élete minden napján a jólétükért dolgozott –

11 A nép tehát azt kívánta, hogy emlékezetben tartsák a nevét. És aki csak a helyében uralkodott, azt a nép második Nefinek, harmadik Nefinek, és így tovább nevezte, a királyok uralkodása szerint; és így nevezte őket a nép, bármi volt is a nevük.

12 És lőn, hogy Nefi meghalt.

13 Most azok az emberek, akik nem alámániták voltak, azok bnefiták voltak; hívták azonban őket nefitáknak, jákóbitáknak, józsefitáknak, czorámitáknak, lámánitáknak, lemuelitáknak és ismáelitáknak.

14 De én, Jákób, a továbbiakban nem fogom őket ezen nevek szerint megkülönböztetni, hanem azokat, akik Nefi népének elpusztítására törekednek, lámánitáknak fogom anevezni, és azokat, akik barátságosak voltak Nefihez, bnefitáknak fogom nevezni, vagy cNefi népének, a királyok uralkodása szerint.

15 És most lőn, hogy Nefi népének a második király uralkodása alatt elkezdett keménnyé válni a szíve, és bizonyos mértékben átadták magukat gonosz szokásoknak, úgy, hasonlóképpen a régi Dávidhoz, aki sok hites afeleségre és szolgáló feleségre vágyott, és Salamon is, a fia.

16 Igen, és sok arany és ezüst után kezdtek kutatni, és elkezdtek bizonyos mértékben felemelkedni a kevélységben.

17 Tehát én, Jákób, elmondtam nekik ezen szavakat, míg a atemplomban tanítottam őket, miután először az Úrtól megkaptam a bmegbízatásomat.

18 Mert Nefi keze ezen nép papjává és tanítójává aszentelt fel engem, Jákóbot, és fivéremet, Józsefet.

19 És mi felmagasztaltuk ahivatásunkat az Úr előtt, magunkra véve a bfelelősséget, saját fejünkkel felelve e nép bűneiért, hogyha nem tanítanánk nekik Isten szavát teljes szorgalommal; tehát azáltal, hogy szívvel-lélekkel munkálkodunk, cvérük talán nem szennyezi be ruhánkat; másképpen vérük beszennyezné ruhánkat, és nem találtatnánk szeplőtelennek az utolsó napon.