JÁKÓB KÖNYVE NEFI FIVÉRÉNEK A KÖNYVE

Prédikálásának szavai a fivéreihez. Megszégyenít egy férfit, aki Krisztus tanának megdöntésére törekszik. Néhány szó Nefi népének történetét illetően.

1. FEJEZET

Jákób és József igyekeznek az embereket meggyőzni, hogy higgyenek Krisztusban, és tartsák be parancsolatait – Nefi meghal – A nefiták között elhatalmasodik a gonoszság. Mintegy Kr.e. 544–421.

  MERT íme, lőn, hogy ötvenöt év múlt el attól az időtől fogva, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet; Nefi tehát aparancsolatot adott nekem, bJákóbnak, a ckis lemezekre vonatkozólag, amelyekre ezek a dolgok fel vannak vésve.

  És parancsolatot adott nekem, Jákóbnak, hogy ezen lemezekre írjak le néhányat azon dolgok közül, melyeket a legértékesebbnek tartok; hogy ne érintsem a történetét, hacsak nem röviden, ennek a népnek, melyet Nefi népének hívnak.

  Mert azt mondta, hogy népének története a másik lemezeire legyen vésve, és hogy ezeket a lemezeket őrizzem meg és adjam tovább magomnak nemzedékről nemzedékre.

  És ha lenne olyan prédikáció, mely szent, vagy kinyilatkoztatás, mely nagyszerű, vagy prófétálás, hogy azoknak alényegét véssem rá ezekre a lemezekre, és érintsem őket annyira, amennyire csak lehetséges, Krisztus kedvéért, és népünk kedvéért.

  Mert hitünk és nagy aggodalmunk miatt valóban kinyilvánították nekünk népünket illetően azt, hogy milyen dolgok fognak velük amegtörténni.

  És kaptunk sok kinyilatkoztatást, és a sok prófétálás lelkét; tudtunk tehát aKrisztusról és az ő királyságáról, mely el fog jönni.

  Szorgalmasan munkálkodtunk tehát népünk között, hogy meggyőzhessük őket, hogy ajöjjenek Krisztushoz, és részesüljenek Isten jóságában, hogy bemehessenek az ő bnyugalmába, különben még valamiképpen haragjában megesküszik, hogy nem cmehetnek be, mint amikor dfelingerelték a kísértés napjaiban, míg Izráel gyermekei a evadonban voltak.

  Adja tehát az Isten, hogy minden embert meggyőzhessünk, hogy ne alázadjanak Isten ellen, haragra bingerelvén őt, hanem hogy minden ember hinne Krisztusban, és belegondolna az ő halálába, és elszenvedné az ő ckeresztjét és elviselné a világ gyalázkodását; tehát én, Jákób, magamra vállalom, hogy betöltsem fivérem, Nefi parancsát.

  Most Nefi kezdett öreg lenni, és látta, hogy nemsokára meg kell ahalnia; bfelkent tehát egy férfit, hogy akkor az király és uralkodó legyen népe felett, a ckirályok uralkodása szerint.

  10  A nép rendkívül szerette Nefit, mivel nagy oltalmazójuk volt, védelmükben forgatta aLábán kardját, és élete minden napján a jólétükért dolgozott –

  11  A nép tehát azt kívánta, hogy emlékezetben tartsák a nevét. És aki csak a helyében uralkodott, azt a nép második Nefinek, harmadik Nefinek, és így tovább nevezte, a királyok uralkodása szerint; és így nevezte őket a nép, bármi volt is a nevük.

  12  És lőn, hogy Nefi meghalt.

  13  Most azok az emberek, akik nem alámániták voltak, azok bnefiták voltak; hívták azonban őket nefitáknak, jákóbitáknak, józsefitáknak, czorámitáknak, lámánitáknak, lemuelitáknak és ismáelitáknak.

  14  De én, Jákób, a továbbiakban nem fogom őket ezen nevek szerint megkülönböztetni, hanem azokat, akik Nefi népének elpusztítására törekednek, lámánitáknak fogom anevezni, és azokat, akik barátságosak voltak Nefihez, bnefitáknak fogom nevezni, vagy cNefi népének, a királyok uralkodása szerint.

  15  És most lőn, hogy Nefi népének a második király uralkodása alatt elkezdett keménnyé válni a szíve, és bizonyos mértékben átadták magukat gonosz szokásoknak, úgy, hasonlóképpen a régi Dávidhoz, aki sok hites afeleségre és szolgáló feleségre vágyott, és Salamon is, a fia.

  16  Igen, és sok arany és ezüst után kezdtek kutatni, és elkezdtek bizonyos mértékben felemelkedni a kevélységben.

  17  Tehát én, Jákób, elmondtam nekik ezen szavakat, míg a atemplomban tanítottam őket, miután először az Úrtól megkaptam a bmegbízatásomat.

  18  Mert Nefi keze ezen nép papjává és tanítójává aszentelt fel engem, Jákóbot, és fivéremet, Józsefet.

  19  És mi felmagasztaltuk ahivatásunkat az Úr előtt, magunkra véve a bfelelősséget, saját fejünkkel felelve e nép bűneiért, hogyha nem tanítanánk nekik Isten szavát teljes szorgalommal; tehát azáltal, hogy szívvel-lélekkel munkálkodunk, cvérük talán nem szennyezi be ruhánkat; másképpen vérük beszennyezné ruhánkat, és nem találtatnánk szeplőtelennek az utolsó napon.