1 Szeretett fiam, újra írok neked, hogy tudjad, hogy még életben vagyok; de most olyan dologról írok neked, mely igencsak gyötrelmes.

2 Mert íme, keserves csatánk volt a lámánitákkal, melynek során nem győztünk; és Arkeántus kard által esett el, és Lurám és Emrom is; igen, és nagyon sok kiváló emberünket elveszítettük.

3 És most íme, fiam, attól félek, hogy a lámániták el fogják pusztítani ezt a népet; mert nem tartanak bűnbánatot, és Sátán szüntelen arra serkenti őket, hogy haragudjanak egymásra.

4 Íme, szüntelenül fáradozom értük; és amikor ^aerélyesen mondom Isten szavát, akkor reszketnek és haragudnak rám; mikor pedig nem élek eréllyel, akkor megkeményítik ellene a szívüket; attól félek tehát, hogy az Úr Lelke többé nem ^bbajlódik velük.

5 Mert oly rendkívül haragosak, hogy úgy tűnik nekem, nem félik a halált; és kiveszett belőlük az egymás iránti szeretet, és szüntelenül ^avérre és bosszúra szomjaznak.

6 És most, szeretett fiam, makacsságuk ellenére dolgozzunk ^aszorgalmasan; mert ha abbahagyjuk a ^bfáradozásainkat, akkor kárhoztatás alá kerülünk; mert van számunkra egy elvégezendő munka, míg ebben az agyaghajlékban vagyunk, hogy legyőzzük minden igazlelkűség ellenségét, és Isten királyságában pihentessük meg a lelkünket.

7 És most e nép szenvedéseiről írok valamennyit. Mert az Amorontól kapott ismeretek szerint, íme, a lámánitáknak sok foglyuk van, melyeket Serriza tornyánál ejtettek; és ezek férfiak, nők és gyermekek voltak.

8 És azoknak az asszonyoknak és gyermekeknek a férjeit, illetve apáit megölték, és most az asszonyokat férjeik húsával etetik, és a gyermekeket apáik húsával etetik, és semmi, illetve csak kevés vizet adnak nekik.

9 De a lámánitáknak ez a hatalmas utálatossága még mindig nem múlja felül népünkét Moriántumban. Mert íme, sok lámánita lányt foglyul ejtettek; és miután megfosztották őket attól, ami mindennél drágább és értékesebb, ami az ^aerkölcsi tisztaságuk és a ^bszüzességük –

10 És miután ezt a dolgot megtették, a legkegyetlenebb módon ölték meg őket, halálra kínozva a testüket; és miután ezt megtették, vadállatokként falták fel a testüket, szívük keménysége folytán; és tették ezt a bátorság jegyeként.

11 Ó, szeretett fiam, hogyan képes rá egy ilyen nép, mely emberiesség nélkül való –

12 (akik pedig mindössze néhány évvel ezelőtt még emberséges és tetszetős emberek voltak)

13 De Ó, fiam, hogyan képes rá egy ilyen nép, melynek gyönyöre oly sok utálatosságban van –

14 Hogyan várhatjuk el, hogy Isten ^avisszatartsa velük szemben ítélkező kezét?

15 Íme, felkiált szívem: Jaj ennek a népnek! Jöjj el és ítélkezz, Ó Isten, és rejtsd el arcod elől bűneiket, gonoszságaikat és utálatosságaikat!

16 Továbbá, fiam, sok olyan ^aözvegy és leány van, aki Serizzában maradt; és az élelem azon részét, melyet nem vittek el a lámániták, íme, Zenefi serege vitte el, és otthagyta őket, hogy élelmet keresve bolyongjanak, amerre csak tudnak; és sok idős nő ájul el és hal meg az út mentén.

17 És a velem levő sereg gyenge, és a lámániták seregei köztem és Serriza között vannak; és akik átszöktek ^aÁron seregéhez, azok borzalmas kegyetlenkedéseik áldozatai lettek.

18 Ó, milyen népem romlottsága! Híján vannak a rendnek és az irgalomnak. Íme, én is csak ember vagyok, és csak egy ember erejével rendelkezem, és nem tudom többé érvényre juttatni a parancsaimat.

19 És teljesen elfajultak már, és mind ugyanolyan kegyetlenek lettek, senkit sem kímélve, se öreget, se fiatalt; és minden egyébben, csak nem a jóban lelik gyönyörűségüket; asszonyaink és gyermekeink szenvedése pedig ezen föld területén mindent felülmúl; igen, nyelv nem képes ezt elmondani, és le sem lehet írni.

20 És most, fiam, nem időzöm már tovább ennél a borzalmas jelenetnél. Íme, te ismered ezen nép gonoszságát; tudod, hogy híján vannak a tantételnek és már nem éreznek; ^agonoszságuk pedig még a lámánitákét is meghaladja.

21 Íme, fiam, én nem ajánlhatom őket Istennek, különben lesújt rám.

22 De íme téged, fiam, Istennek ajánllak, és bízom Krisztusban, hogy megszabadulsz; és imádkozom Istenhez, hogy ^aóvja meg az életedet, hogy tanúja lehessél ezen nép visszatérésének őhozzá, avagy teljes pusztulásuknak; mert tudom, hogy el kell veszniük, ha nem ^btartanak bűnbánatot és nem térnek vissza hozzá.

23 És ha elpusztulnak, az olyan lesz, mint a járeditáké, mert arra vágyott a szívük, hogy ^avért és ^bbosszút keressenek.

24 És ha úgy lészen, hogy elvesznek, és tudjuk, hogy sok testvérünk ^aátpártolt a lámánitákhoz, és még sokkal többen át fognak pártolni hozzájuk; írj le tehát egy pár dolgot, ha te megmaradsz és én elveszek és nem látlak többé; de bízom benne, hogy hamarosan láthatlak; mert vannak nálam olyan szent feljegyzések, melyeket ^bát szeretnék adni neked.

25 Fiam, légy hű Krisztusban; és ne keserítsenek és nyomasszanak halálra az általam leírt dolgok; hanem emeljen fel téged Krisztus, és örökké az ő ^aszenvedéseinek és halálának, és annak, hogy atyáinknak megmutatta testét, és irgalmának és hosszan tűrésének, és dicsőségének és az ^börök élet reménységének legyen helye az ^celmédben.

26 És most legyen és maradjon veled Istennek, az Atyának a kegyelme, kinek trónusa magasan a mennyben van, és Urunknak, Jézus Krisztusnak a kegyelme, aki ^ajobb keze felől ül az ő hatalmának, míg minden dolog neki szolgáltatik ki. Ámen.