1 Most lőn, hogy miután ^aMóziás fiai mindezen dolgokat megtették, magukkal vittek néhány embert, és visszatértek atyjukhoz, a királyhoz, és azt kívánták tőle, engedje meg nekik, hogy ezekkel, akiket kiválasztottak, felmehessenek ^bNefi földjére, hogy prédikálhassák a dolgokat, melyeket hallottak, és hogy Isten szavából adhassanak testvéreiknek, a lámánitáknak –

2 Hogy talán elvezethessék őket az Úr, Istenük megismeréséhez, és meggyőzhessék őket atyáik gonoszságáról; és hogy talán kigyógyíthassák őket a nefiták iránti ^agyűlöletükből, hogy ők is eljuthassanak oda, hogy örvendezzenek az Úrban, Istenükben, hogy barátságosak lehessenek egymás iránt, és hogy sehol ne legyen több viszálykodás mindazon a földön, melyet az Úr, az ő Istenük adott nekik.

3 Most vágytak rá, hogy a szabadítás minden teremtménynek hirdetve legyen, mert nem tudták ^aelviselni, hogy egyetlen emberi ^blélek is elvesszen; igen, még annak a puszta gondolata is megremegtette és megreszkettette őket, hogy egyetlen lélek is ^cvégtelen gyötrelmet szenvedjen el.

4 Így dolgozott rajtuk az Úr Lelke, mert valamikor a ^aleghitványabb bűnözők voltak. És az Úr az ő végtelen ^birgalmában jónak látta, hogy megkímélje őket; mindazonáltal gonoszságaik miatt sok kínt szenvedett el a lelkük, sokat szenvedtek és féltek, hogy örökre ki lesznek taszítva.

5 És lőn, hogy sok napig könyörögtek atyjuknak, hogy Nefi földjére felmehessenek.

6 És Móziás király elment és megkérdezte az Urat, hogy engedje-e fiait felmenni a lámániták közé, hogy prédikálják az igét.

7 És az Úr így szólt Móziáshoz: Engedd felmenni őket, mert sokan fognak hinni a szavaiknak, és azoknak örök élete lesz; és én ^aki fogom szabadítani fiaidat a lámániták kezéből.

8 És lőn, hogy Móziás megengedte, hogy felmenjenek, és kívánságuk szerint cselekedjenek.

9 És ők a vadonba ^avették útjukat, hogy felmenjenek és prédikálják az igét a lámániták között; és cselekedeteikről majd ezután fogok ^bbeszámolót adni.

10 Most, Móziás királynak nem volt senkije, akire ráruházza a királyságot, mert fiai közül nem volt egy sem, aki hajlandó lett volna a királyságot elfogadni.

11 Ezért vette a feljegyzéseket, melyek a ^arézlemezekre voltak vésve, és Nefi lemezeit is, és mindazon dolgokat, melyeket Isten parancsolatai szerint megtartott és megőrzött, miután lefordította és leíratta a feljegyzéseket, amelyek azokon az ^baranylemezeken voltak, melyeket Limhi emberei találtak meg, amelyeket Limhi kezei adtak át neki;

12 És ezt népe nagy sóvárgása miatt tette; mert szerfelett vágytak rá, hogy tudjanak arról a népről, amely elpusztult.

13 És most lefordította őket annak a két ^akőnek a segítségével, melyek egy ív két szegélyére voltak erősítve.

14 Most, ezek a dolgok a kezdettől fogva arra a célra voltak elkészítve és továbbadva nemzedékről nemzedékre, hogy nyelveket fordítsanak;

15 És az Úr keze tartotta meg és őrizte meg őket azért, hogy minden teremtmény előtt, aki ezt a földet birtokolja, felfedhesse népe gonoszságait és utálatosságait;

16 És aki ezeket birtokolja, azt ^alátnoknak hívják, a régi idők szokása szerint.

17 Most, miután Móziás befejezte ezeknek a feljegyzéseknek a fordítását, íme, az beszámolót adott arról a népről, mely ^aelpusztult, attól az időtől, hogy elpusztultak, vissza a ^bnagy torony építéséig, amikor az Úr ^cösszezavarta az emberek nyelvét, és szét lettek szórva az egész föld színén, igen, méghozzá attól az időtől vissza egészen Ádám teremtéséig.

18 Most, ez a beszámoló rendkívüli gyászolásra indította Móziás népét; igen, bánat töltötte el őket; mindazonáltal sok ismeretet adott nekik, melynek örültek.

19 És ez a beszámoló ezután lesz leírva; mert íme, tanácsos, hogy minden ember megismerje azon dolgokat, melyek ebben a beszámolóban vannak leírva.

20 És most, amint azt már mondtam nektek, miután Móziás király megtette ezeket a dolgokat, vette a ^arézlemezeket, és mindazon dolgokat, melyeket megtartott vala, és Almára ruházta őket, aki Alma fia volt; igen, mind a feljegyzéseket, és a ^bfordító eszközöket is, és ezeket ráruházta, és megparancsolta neki, hogy tartsa meg és ^cőrizze meg őket, és a népről is vezessen feljegyzést, egyik nemzedéktől a másikig adva tovább azokat, éppen úgy, ahogy attól az időtől fogva továbbadták őket, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet.