Omni, Amáron, Kemis, Abinádom és Amáleki, egymást váltva mindegyikük vezeti a feljegyzéseket – Móziás felfedezi Zarahemla népét, akik Jeruzsálemből jöttek el Sédékiás napjaiban – Móziást királlyá teszik felettük – Mulek leszármazottjai Zarahemlában felfedezték Koriántumrot, az utolsó járeditát – Móziást Benjámin király követi – Az emberek ajánlják fel lelküket, felajánlásként Krisztusnak. Mintegy Kr.e. 323–130.

  ÍME lőn, hogy atyám, Járom megparancsolta nekem, Omninak, hogy írjak valamit ezekre a lemezekre, hogy megőrizzük a nemzedékrendünket.

  Napjaimban tehát, szeretném, ha tudnátok, hogy sokat harcoltam karddal azért, hogy népemet, a nefitákat megóvjam attól, hogy ellenségeik, a lámániták kezére kerüljenek. De íme, én magam gonosz ember vagyok, és nem tartottam be az Úr rendelkezéseit és parancsolatait úgy, ahogy azt tennem kellett volna.

  És lőn, hogy kétszázhetvenhat év múlt el, és volt sok békés időszakunk; és volt sok időszakunk súlyos háborúkkal és vérontással. Igen, egyszóval kétszáznyolcvankét év múlt el, és én atyáim aparancsolatai szerint vezettem ezeket a lemezeket; és ráruháztam őket fiamra, Amáronra. És ezzel befejezem.

  És most én, Amáron, atyám könyvébe leírom azon dolgokat, amiket leírok, mely kevés.

  Íme lőn, hogy háromszázhúsz év múlt el, és a nefiták gonoszabbik részét aelpusztították.

  Mert az Úr nem tűrhette, miután kivezette őket Jeruzsálem földjéről és megtartotta és megóvta őket attól, hogy ellenségeik kezére kerüljenek; igen, nem tűrhette, hogy ne igazolódjanak be a szavak, melyeket atyáinkhoz szólt, mondván: Amennyiben nem tartjátok be parancsolataimat, nem fogtok boldogulni a földön.

  Az Úr tehát nagy ítélettel látogatta meg őket; mindazonáltal megkímélte az igazlelkűeket, hogy el ne vesszenek, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből.

  És lőn, hogy a lemezeket átadtam fivéremnek, Kemisnek.

  Most én, Kemis, írok egy kevés dolgot, amit írok, egy könyvbe a fivéremmel; mert íme, láttam az utolsó írást, amit írt, hogy azt a saját kezével írta; és azon a napon írta azt, amelyen átadta nekem azokat. És ily módon vezetjük a feljegyzéseket, mert ez atyáink parancsolatai szerint való. És ezzel befejezem.

  10  Íme én, Abinádom, Kemis fia vagyok. Íme lőn, hogy sok háborút és viszálykodást láttam népem, a nefiták, és a lámániták között; és én saját kardommal sok lámánita életét vettem el, testvéreim védelmében.

  11  És íme, ezen nép feljegyzése lemezekre van vésve, melyek a királyoknál vannak, a nemzedékek szerint; és nem tudok más kinyilatkoztatásról, sem próféciáról, csak arról, ami le van írva; tehát ami elegendő, az le van írva. És ezzel bevégzem ezt.

  12  Íme, én Amáleki, Abinádom fia vagyok. Íme, mondanék nektek valamit Móziást illetően, akit királlyá tettek Zarahemla földje felett; mert íme, az Úr figyelmeztette őt, hogy meneküljön el aNefi földjéről, és hogy mindazok, akik hajlandóak hallgatni az Úr szavára, vele együtt szintén bmenjenek ki arról a földről a vadonba.

  13  És lőn, hogy aszerint cselekedett, ahogy az Úr megparancsolta neki. És kimentek arról a földről a vadonba, annyian, ahányan csak hajlandóak voltak hallgatni az Úr szavára; és sok prédikálás és prófétálás vezette őket. És állandóan intette őket Isten szava; és karjának hatalma vezette át őket a vadonon, míg le nem értek arra a földre, melyet Zarahemla földjének neveznek.

  14  És felfedeztek egy népet, amelyet aZarahemla népének hívnak. Most nagy örvendezés volt Zarahemla népe között; és Zarahemla is rendkívül örvendezett, mert az Úr elküldte Móziás népét a brézlemezekkel, amelyek tartalmazták a zsidók feljegyzését.

  15  Íme, lőn, hogy Móziás felfedezte, hogy aZarahemla népe abban az időben jött ki Jeruzsálemből, amikor bSédékiást, Júda királyát fogságba hurcolták Babilóniába.

  16  És a vadonban mentek, és az Úr keze áthozta őket a nagy vizeken arra a földre, ahol Móziás felfedezte őket; és attól az időtől fogva ott laktak.

  17  És abban az időben, amikor Móziás felfedezte őket, már rendkívül megsokasodtak. Mindazonáltal volt már közöttük sok háború és súlyos viszálykodás, és időről időre kard által estek el; és romlott lett a nyelvük; és nem hoztak magukkal afeljegyzéseket; és megtagadták Teremtőjük létezését; és sem Móziás, sem Móziás népe nem tudta megérteni őket.

  18  De lőn, hogy Móziás taníttatta őket az ő nyelvére. És lőn, hogy miután megtanították őket Móziás nyelvére, Zarahemla elmondta atyái nemzedékrendjét, emlékezete szerint; és az le van írva, de nem ezeken a lemezeken.

  19  És lőn, hogy Zarahemla népe és Móziás népe aegyesült; és bMóziást nevezték meg, hogy a királyuk legyen.

  20  És lőn Móziás napjaiban, hogy egy nagy követ hoztak neki, rajta bevésésekkel; és ő Isten ajándéka és hatalma által alefordította a bevéséseket.

  21  És azok beszámoltak egy bizonyos aKoriántumrról, és népének legyilkolásáról. És Koriántumrot Zarahemla népe fedezte fel; és ő velük lakott kilenc holdtöltén keresztül.

  22  A beszámoló atyáit illetően is szólt néhány szót. És első szülei a atoronytól jöttek el, abban az időben, amikor az Úr bösszezavarta a nép nyelvét; és az Úr szigorúsága lesújtott rájuk, ítéletei szerint, melyek igazságosak; és ccsontjaik szétszórva hevernek az észak felé eső földön.

  23  Íme én, Amáleki, Móziás napjaiban születtem; és megéltem, hogy meglássam a halálát; és aBenjámin, az ő fia uralkodik a helyében.

  24  És íme, Benjámin király napjaiban egy komoly háborút és sok vérontást láttam a nefiták és a lámániták között. De íme, a nefiták sok előnyt szereztek felettük; igen, olyannyira, hogy Benjámin király kiűzte őket Zarahemla földjéről.

  25  És lőn, hogy kezdtem öreg lenni; és nem lévén magom, és mert tudom, hogy aBenjámin király igaz ember az Úr előtt, neki badom tehát át ezeket a lemezeket, és minden embert buzdítok, hogy jöjjön Istenhez, Izráel Szentjéhez, és higgyen a prófétálásban, és a kinyilatkoztatásokban, és az angyalok szolgálattételében, és a nyelveken szólás ajándékában, és a nyelvek tolmácsolásának ajándékában, és minden olyan dologban, ami c; mert semmi nincs, ami jó lenne, és ne az Úrtól jönne; és az, ami gonosz, az ördögtől jön.

  26  És most, szeretett testvéreim, szeretném, ha aKrisztushoz jönnétek, aki Izráel Szentje, és részesülnétek az ő szabadításában, és megváltásának hatalmában. Igen, jöjjetek hozzá, és bajánljátok fel neki teljes lelketeket, cfelajánlásként, és rendületlenül dböjtöljetek és imádkozzatok tovább, és tartsatok ki mindvégig; és ahogy él az Úr, megszabadultok.

  27  És most azon bizonyos számú embert illetően szeretnék még valamit mondani, akik felmentek a vadonba, hogy visszatérjenek Nefi földjére; mert nagy számban voltak, akik szerették volna örökségük földjét birtokolni.

  28  Felmentek tehát a vadonba. És a vezérük egy erős és hatalmas ember volt, és merevnyakú ember, viszálykodást idézett hát elő közöttük; és ötven kivételével mindenkit alegyilkoltak a vadonban, azok pedig visszatértek Zarahemla földjére.

  29  És lőn, hogy másokat is magukhoz vettek, tekintélyes számban, és ismét útra keltek a vadonba.

  30  És nekem, Amálekinek, volt egy fivérem, aki szintén velük ment; és azóta semmit nem tudok róluk. És közel állok hozzá, hogy síromba feküdjek; és aezek a lemezek tele vannak. És bevégzem beszédemet.