6. FEJEZET

(1830. november – december)

Ádám magja emlékezet könyvet vezet – Igazlelkű utódai bűnbánatot prédikálnak – Isten kinyilatkoztatja magát Énóknak – Énók prédikálja az evangéliumot – A szabadulás terve kinyilatkoztatott Ádámnak – Megkapta a keresztséget és a papságot.

  És aÁdám hallgatott Isten hangjára, és felszólította fiait, hogy tartsanak bűnbánatot.

  És Ádám újra megismerte feleségét, és ő fiat szült, és nevét aSéthnek nevezte. És Ádám dicsőítette Isten nevét; mert azt mondta: Isten másik magot jelölt ki nekem, Ábel helyett, akit Káin megölt.

  És Isten kinyilatkoztatta magát Séthnek, és ő nem lázadt fel, hanem elfogadható aáldozatot ajánlott fel, akárcsak fivére, Ábel. És neki is született fia, és Énósnak nevezte nevét.

  És aztán ezek az emberek elkezdték az Úr nevét aszólítani, és az Úr megáldotta őket;

  És aemlékezet könyvet vezettek, amelyben Ádám nyelvén feljegyezték, mert mindazoknak, akik Istent szólították, megadatott, hogy írjanak a bsugalmazás lelke által;

  És ők olvasni és írni tanították gyermekeiket, és olyan nyelvük volt, ami tiszta volt és megrontatlan.

  Most, ugyanez a apapság, amely a kezdetben volt, ez lesz a világ végén is.

  Most, ezt a próféciát mondta Ádám, amint akésztette őt a Szentlélek, és Isten bgyermekeicnemzedékrendet vezettek. És ez volt Ádám dnemzedékeinek könyve, mondván: Azon a napon, amikor Isten megteremtette az embert, Isten hasonlatosságára alkotta meg őt;

  aSaját testének képmására, férfinak és nőnek bteremtette őket, és megáldotta őket, és cnevüket Ádámnak nevezte, azon a napon, amikor megteremtette őket, és élő dlényekké váltak a Földön, Isten ezsámolyán.

  10  És aÁdám százharminc évet élt, és nemzett egy fiat, saját hasonlatosságára, bsaját képmására, és nevét Séthnek nevezte.

  11  És Ádám napjai, miután Séthet nemzette, nyolcszáz évet számláltak, és sok fiat és leányt nemzett;

  12  És mindama napok, amit Ádám leélt, kilencszázharminc évet számláltak, és meghalt.

  13  Séth százöt évet élt, és nemzette Énóst, és minden napján prófétált, és tanította fiát, Énóst, Isten útjait illetően; ezért Énós is prófétált.

  14  És Séth élt, miután Énóst nemzette, nyolcszázhét évet, és nemzett sok fiút és leányt.

  15  És az emberek gyermekei számosak voltak az egész föld színén. És azokban a napokban a Sátánnak nagy afennhatósága volt az emberek között, és a szívükben tombolt; és attól kezdve jöttek háborúk és vérontások; és az ember saját testvére ellen emelte kezét, halált osztva, a btitkos cselekedetek miatt, hatalomra törekedve.

  16  Séth napjai összesen kilencszáztizenkét évet számláltak, és meghalt.

  17  És Énós kilencven évet élt, és nemzette aKénánt. És Énós, valamint Isten népének többi része eljött a földről, amely Sulon földjének neveztetett, és egy megígért földön lakott, amit saját fia után nevezett el, akit Kénánnak nevezett.

  18  És Énós élt, miután Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt évet, és nemzett sok fiút és leányt. És Énós napjai összesen kilencszázöt évet számláltak, és meghalt.

  19  És Kénán hetven évet élt, és nemzette Mahalálélt; és Kénán élt, miután Mahalálélt nemzette, nyolcszáznegyven évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Kénán napjai összesen kilencszáztíz évet számláltak, és meghalt.

  20  És Mahalálél hatvanöt évet élt, és nemzette Járedet; és Mahalálél élt, miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Mahalálél napjai összesen nyolcszázkilencvenöt évet számláltak, és meghalt.

  21  És Járed százhatvankét évet élt, és nemzette aÉnókot; és Járed élt, miután Énókot nemzette, nyolcszáz évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Járed tanította Énókot, az Úr minden útjait illetően.

  22  És ez a nemzedékrendje Ádám fiainak, aki Isten afia volt, akivel Isten maga beszélgetett.

  23  És az igazlelkűség aprédikálói voltak ők, és beszéltek és bprófétáltak, és mindenhol, minden embert felszólítottak, hogy tartson cbűnbánatot; és dhitre tanították az emberek gyermekeit.

  24  És lőn, hogy Járed napjai összesen kilencszázhatvankettő évet számláltak, és meghalt.

  25  És Énók hatvanöt évet élt, és nemzette aMethuséláht.

  26  És lőn, hogy Énók járt-kelt az országban a nép között; és míg úton volt, leereszkedett a mennyből Isten Lelke és megpihent rajta.

  27  És hangot hallott a mennyből, mondván: Énók, fiam, prófétálj ennek a népnek, és mondd nekik – Tartsatok bűnbánatot, mert így szól az Úr: aHaragszom erre a népre, és ádáz haragom felgerjedt ellenük; mert szívük megkeményedett, füleikkel btompán hallanak, cszemük pedig nem képes messzire látni;

  28  És e sok nemzedéken át, azon nap óta, amikor megteremtettem őket, aeltévelyedtek és megtagadtak engem, és saját tanácsaikat keresték a sötétben; és saját utálatosságaikban gyilkosságot eszeltek ki, és nem tartották be a parancsolatokat, amiket atyjuknak, Ádámnak adtam.

  29  Hamisan esküdtek tehát, és aesküikkel halált hoztak magukra; és bpoklot készítettem számukra, ha nem tartanak bűnbánatot;

  30  És ez egy olyan rendelet, amelyet a világ kezdetén elküldtem, saját számból, annak megalapítása óta, valamint szolgáim, a ti atyáitok szája által rendeltem el ezt, méghozzá úgy, ahogyan az elküldetik a világba, annak széleiig.

  31  És amikor Énók e szavakat hallotta, földig hajtotta magát az Úr előtt, és szólt az Úr előtt, mondván: Miért van az, hogy kegyet találtam szemedben, holott még ifjú vagyok, és az emberek mind gyűlölnek engem; mert alassú vagyok a beszédben; miért vagyok hát a te szolgád?

  32  És az Úr így szólt Énókhoz: Menj, és tegyél úgy, amint azt megparancsoltam neked, és senki meg nem szúr téged. aNyisd ki a szádat, és betöltetik, és én szólást adok neked, mert minden test az én kezemben van; és én úgy teszek, ahogyan jónak látom.

  33  Mondd ennek a népnek: aVálasszátok azt ezen a napon, hogy az Úristent szolgáljátok, aki megalkotott titeket.

  34  Íme, rajtad van Lelkem, ezért minden szavadat igazolni fogom; és a ahegyek menekülni fognak előled, a bfolyók pedig elfordulnak irányuktól; és te megmaradsz bennem, én pedig tebenned; cjárj tehát énvelem.

  35  És az Úr szólt Énókhoz, és azt mondta neki: Kend be szemeid agyaggal, és mosd meg őket, és látni fogsz. És ő így tett.

  36  És meglátta a alelkeket, akiket Isten teremtett; és azokat a dolgokat is meglátta, amelyek nem voltak láthatók a btermészetes szem számára; és attól kezdve elterjedt az országban a mondás: cLátnokot támasztott az Úr népének.

  37  És lőn, hogy Énók elment a nép közé az országban, dombokon és magas helyeken állva, és hangos beszéddel kiáltott, tanúskodván cselekedeteik ellen; és minden ember amegsértődött őmiatta.

  38  És odajöttek, hogy hallgassák őt a magas helyeken, azt mondva a sátorőrzőknek: Maradjatok itt és őrizzétek a sátrakat, míg mi odamegyünk, hogy meglássuk a látnokot, mert prófétál, és furcsa dolog van ezen a földön; vadember jött közénk.

  39  És lőn, hogy amikor hallották őt, senki nem emelt rá kezet; mert félelem szállta meg mindazokat, akik hallgatták őt; mert Istennel járt.

  40  És odajött hozzá egy ember, akinek Mahijah volt a neve, és azt mondta neki: Mondd meg nekünk nyíltan, hogy ki vagy, és honnan jössz.

  41  És ő azt mondta nekik: Kénán földjéről jöttem, atyáim földjéről, amely az igazlelkűség földje a mai napig. És atyám tanított engem, mind az Úr útjait illetően.

  42  És lőn, hogy amint Kénán földjéről eljöttem a keletre lévő tenger mellett, látomást láttam; és íme, a mennyeket láttam, és az Úr beszélt velem, és parancsolatot adott nekem; ezért, ezen okból, hogy a parancsolatot betartsam, mondom el ezeket a szavakat.

  43  És Énók folytatta beszédét, mondván: Az Úr, aki beszélt velem, ő a menny Istene, és ő az én Istenem, és a ti Istenetek, és ti az én testvéreim vagytok, és miért magatoktól vártok atanácsot és tagadjátok meg a menny Istenét?

  44  Az egeket ő alkotta; a aFöld az ő bzsámolya; és annak alapja az övé. Íme, lefektette azt, és emberek seregét hozta annak színére.

  45  És atyáinkat utolérte a halál; mindazonáltal ismerjük őket, és ezt nem tagadhatjuk, és még mindenek között az elsőt is ismerjük, méghozzá Ádámot.

  46  Mert aemlékezet könyvet írtunk magunk között, azon minta szerint, amit Isten ujja adott; és az a saját nyelvünkön adatott.

  47  És amint Énók elmondta Isten szavait, reszketett a nép, és nem tudtak megállni a színe előtt.

  48  És ő azt mondta nekik: Mivel Ádám aelbukott, azért vagyunk mi; és az ő bukása által jött el a bhalál; és részeseivé tétettünk nyomorúságnak és jajnak.

  49  Íme, a Sátán eljött az emberek gyermekei közé, és akísérti őket, hogy neki hódoljanak; és az emberek btestivé, cérzékivé és ördögivé váltak, és dki vannak rekesztve Isten színe elől.

  50  De Isten tudatta atyáinkkal, hogy minden embernek bűnbánatot kell tartania.

  51  És saját hangja által szólította Ádám atyánkat, mondván: Isten vagyok; én alkottam a világot, és az aembereket, bmielőtt testben lettek volna.

  52  És azt is mondta neki: Ha felém fordulsz, és hallgatsz hangomra, és hiszel, és minden vétked megbánod, és amegkeresztelkedsz, méghozzá vízben, az én Egyszülött Fiam nevében, aki telve van bkegyelemmel és igazsággal, aki cJézus Krisztus, az egyetlen olyan, az ég alatt adott dnév, amely által eszabadulás érkezik az emberek gyermekeihez, akkor megkapod a Szentlélek ajándékát, minden dolgot az ő nevében kérve, és amit csak kérsz, az megadatik neked.

  53  És Ádám atyánk szólt az Úrhoz, és azt kérdezte: Miért van az, hogy az embereknek bűnbánatot kell tartaniuk és vízben meg kell keresztelkedniük? És az Úr így szólt Ádámhoz: Íme, amegbocsátottam neked vétked az Éden kertjében.

  54  Így terjedt el a mondás az emberek között, hogy Isten aFiabkiengesztelt az eredeti vétekért, tehát a cszülők bűneiért nem felelhet a gyermekek feje, mert ők épek a világ megalapítása óta.

  55  És az Úr szólt Ádámhoz, mondván: Amennyiben gyermekeid bűnbe fogannak, éppen úgy, amikor kezdenek felnőni, megfogan szívükben a abűn, és megízlelik a bkeserűt, hogy értékelni tudják a jót.

  56  És megadatik nekik, hogy felismerjék a jót és a gonoszt; ezért aönrendelkezők, és én adtam neked egy másik törvényt és parancsolatot.

  57  Tanítsd tehát meg a gyermekeidnek, hogy mindenhol, minden embernek abűnbánatot kell tartania, különben semmiképpen nem örökölhetik Isten királyságát, mert bsemmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem clakhat az ő jelenlétében; mert Ádám nyelvén a dSzentség Embere az ő neve, az ő Egyszülöttjének neve pedig az eEmber Fia, méghozzá Jézus Krisztus, az igazlelkű fBíró, aki eljön az idők delén.

  58  Parancsolatot adok tehát neked, hogy tanítsd ezeket a dolgokat szabadon a agyermekeidnek, mondván:

  59  Hogy vétek miatt következik be a bukás, amely bukás halált hoz, és éppen úgy, ahogyan víz, és vér, és a alélek – amit én alkottam – által születtetek meg a világra és váltatok élő lénnyé a bporból, éppen úgy cújjá kell születnetek, dvíztől és a Lélektől, a menny királyságába, és meg kell tisztulnotok vér, méghozzá az én Egyszülöttem vére által; hogy minden bűntől megszenteltethessetek, és eélvezzétek az förök élet szavait ezen a világon, valamint örök életet az eljövendő világban, méghozzá ghalhatatlan dicsőséget;

  60  Mert a avíz által tartjátok be a parancsolatot; a Lélek által bigazultok meg, és a cvér által dszenteltettek meg;

  61  Ezért adatott meg, hogy megmaradjon bennetek; a menny bizonysága; a aVigasztaló, a halhatatlan dicsőség békés dolgai; minden dolog igazsága; az, amely minden dolgot megelevenít, amely minden dolgot élővé tesz; ami minden dolgot tud, és minden hatalommal rendelkezik a bölcsességnek, az irgalomnak, az igazságnak, az igazságosságnak és az ítéletnek megfelelően.

  62  És most, íme, azt mondom neked: Ez a aszabadulás terve, minden ember számára, az én bEgyszülöttem vére által, aki eljön az idők delén.

  63  És íme, minden dolognak megvan a hasonlatossága, és aminden dolog úgy lett megteremtve és megalkotva, hogy bizonyságot tegyen rólam, a fizikai dolgok és a lelki dolgok is; fent a mennyekben lévő dolgok, és a földön lévő dolgok, és a földben lévő dolgok, és a föld alatt lévő dolgok, fent is és odalent is: minden dolog rólam tesz bizonyságot.

  64  És lőn, hogy miután az Úr beszélt Ádámmal, atyánkkal, Ádám az Úrhoz fohászkodott, és elragadta őt az Úr aLelke, és levitte a vízbe, és a bvíz alá fektette, és előhozta a vízből.

  65  És így megkeresztelkedett, és leszállt rá Isten Lelke, és így aszületett a Lélektől, és bmegelevenedett a belső emberben.

  66  És hangot hallott a mennyből, mondván: aMegkeresztelkedtél tűzzel és a Szentlélekkel. Ez az Atya, és a Fiú bbizonysága, mostantól fogva mindörökre;

  67  És annak arendje szerint való vagy, aki napok kezdete és évek vége nélkül való volt, az egész örökkévalóságtól az egész örökkévalóságig.

  68  Íme, te aegy vagy bennem, Isten fiaként; és így válhat mindenki bfiammá. Ámen.