2022-es áhítatok
Egy kérdés, amely megváltoztathatja az életeteket

Egy kérdés, amely megváltoztathatja az életeteket

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek Nelson elnökkel

Wendy W. Nelson

2022. május 15. (vasárnap)

Drága fivéreink és nővéreink! Mily nagyon szeretünk benneteket! Annyira szeretnénk mindegyikőtöket hazavinni magunkkal! De legfőképp azért imádkozunk, hogy valami, amit ma este a Szentlélek tanít nektek, segítsen jobban felkészülnötök a nagybetűs Hazatérésre.

Ma este egy kérdés kapcsán szeretnék szólni hozzátok, méghozzá egy olyan kérdésről, amely megváltoztathatja az életeteket. Ez a kérdés növelheti az önbizalmatokat, csökkentheti a szorongásotokat, motiválhat titeket, felvidíthat, fokozhatja a teljesítményeteket, segíthet összpontosítanotok és tisztább fejjel gondolkodnotok, segíthet nektek ellenállni a kísértésnek, felismerni a megtévesztést, hálásabbá válni, enyhíteni a rátok nehezedő nyomást, növelni a képességeteket a szeretetre, illetve jobb döntéseket hozni. Ez az egy kérdés örömet, vigaszt, szeretetet és békességet nyújthat nektek.

Miként lehetek ebben ilyen biztos?

Mert erről számolt be nekem 30 társatok, én pedig hiszek nekik.

Ezek a fiatal felnőttek azt mondták nekem, hogy amikor az ember felteszi magának ezt a bizonyos kérdést, az segíthet neki az igazán fontos dolgokra törekedni; megváltoztatni az életében azt, amit szeretne; és még az őszinte bűnbánatban is a segítségére lehet.

A barátaitok szerint ez a kérdés olyan látásmódot adhat nektek, amellyel megláthatjátok az életetekben az Úr kezét, a másokban rejlő jót, és a föld szépségét – úgy, mint azelőtt soha. Egyszóval: mivel ez a kérdés összeköthet titeket az Úr Lelkével és a lelketek isteni természetével, több világosságra és igazságra lelhettek általa.

A társaitoktól azt is megtudtam, hogy ez a kérdés attól függetlenül is működik, hogy épp mennyire zajlik vagy egyhangú az életetek. Az sem számít, hogyan érzitek éppen magatokat: boldognak, szomorúnak, elszigeteltnek, leterheltnek, motiváltnak, nyugtalannak, izgatottnak, magányosnak, mellőzöttnek, túlterheltnek, elhanyagoltnak vagy végtelenül boldognak. Nem számít. Ez az egy kérdés működni fog.

Szeretnétek már hallani a kérdést?

Remek!

Először egy kis háttértörténet: Jézus Krisztus, a Szabadítónk, a Megváltónk és ennek az egyháznak, az Ő egyházának a feje, nagyon is világossá tette, hogy azt szeretné, ha ti és én szentebbé válnánk. Még parancsolatba is adta számunkra, mondván: „[S]zentséget kell gyakorolnotok énelőttem.”1 És itt nem áll meg. Hozzáteszi azt is, hogy állandóan.

Na mármost, nem tűnik túlságosan elrugaszkodottnak – és lehetetlennek – az, hogy állandóan szentséget gyakoroljunk? Teljes mértékben megértem, ha most azt gondoljátok: „Nelson nővér, én erre nem vagyok képes.” Hadd mondjam el nektek, honnan tudom, hogy igenis képesek vagytok rá.

A házasságkötésünk előtt pszichológus voltam, családi és párkapcsolati terapeuta, és a BYU-n tanítottam. A karrierem 30 éve alatt megtanultam, mekkora erő rejlik a kérdésekben. Bizonyos kérdések segíthetnek nekünk teljesen másképp látni dolgokat, olyan lehetőségek előtt nyitva meg a szívünket és az elménket, amelyekre nem is gondoltunk volna. Tehát két hónappal ezelőtt, miközben a kérdések erején gondolkoztam, arra kértem 30 fiatal felnőtt barátunkat – pontosan a ti korosztályotokból, köztük házasokkal és egyedülállókkal –, hogy kísérletezzenek ezzel a kérdéssel három napig. A következőt kértem tőlük: Mindössze napi egyszer, egy adott helyzetben, három napon keresztül kérdezzétek meg magatoktól, mit tenne egy szent fiatal felnőtt.

Ennyi. Ez a kérdés: Mit tenne egy szent fiatal felnőtt?

Például:2

  • Hogyan kezdené a napját egy szent fiatal felnőtt?

  • Hogy nézne ki a teendőinek a listája?

  • Hogyan szólna a barátaihoz? Hogyan vásárolna, játszana, imádkozna, mosna, vagy hogyan olvasna egy gyermeknek?

  • Mit hallgatna és mit mondana egy szent fiatal felnőtt? Mit írna? Mit olvasna? Mit nézne és mit venne fel?

  • Ha egy szent fiatal felnőttet valótlanságokra alapozva megvádolnának, elárulnának vagy félreértenének, mit tenne?

  • Mi tenne egy igazán nehéz helyzetben, amikor próbára teszik az értékeit és a hitelveit?

  • Hogyan készülne fel arra, hogy vasárnaponként vegyen az úrvacsorából?

  • Hogyan használná egy szent fiatal felnőtt úgy az idejét, hogy felkészül a házasságra, nem pedig várakozik rá?

  • A házas szent fiatal felnőttek hogyan erősítenék meg a házasságukat?

Mi lett az eredmény? Az Amerikai Egyesült Államok több államában és Kanada két városában 30 fiatal felnőtt munkához látott, feltéve magának a kérdést, mit tenne egy szent fiatal felnőtt.

Rájuk zúdultak a szokásos napi teendőik, azonban már mindegyiket úgy végezték, ahogy egy szent fiatal felnőtt tenné. Alig néhány nap után elkezdtek befutni az élménybeszámolók.

Hadd osszak meg veletek néhányat ezek közül:3

  • Hálásabban rágcsáltam a répát az ebédnél.

  • A szokásos zenéim és podcastjeim helyett felemelő zenét, általános konferenciai beszédeket és Jöjj, kövess engem! podcasteket hallgattam.

  • Töröltem az időrabló közösségimédia-alkalmazásokat.

  • Kikapcsoltam a trágár beszéddel tarkított műsorokat.

  • Újrarendszereztem a teendőim óriásira nőtt listáját.

  • Imádkoztam egy nehéz beadandó megírása előtt, meghívva a Szentlelket, hogy a tanítóm legyen.

  • Többször is beleolvastam a szentírásokba, például vizsgák előtt, ez pedig csodás eredményeket hozott.

  • Ismét az életem részévé tettem a missziómon elsajátított, majd azután elveszített lelki szokásokat.

  • Megosztottam a bizonyságomat az osztálytársaimmal.

  • Az irigységet, amelyet a randizó és megházasodó barátaim irányába éreztem, felváltotta az irántuk táplált szeretet és öröm érzése.

  • A vezetéssel eltöltött időt egyre inkább elmélkedésre fordítottam.

  • A folyamatos borúlátó gondolataimat felváltottam azzal, hogy megszámláltam az apró sikereimet és a megannyi áldásomat.

  • A kattintást és a görgetést felváltották a telefonhívások és a személyes találkozók.

  • Több időt töltöttem a templomban – míg a férjem több időt töltött a házimunkával.

  • Jobban éreztem Mennyei Atya és Jézus Krisztus kiáradó szeretetét.

Mi történt még?

Az egyik fiatal felnőtt felfedezte az önrendelkezés hatalmát. „Amint eldöntöttem, hogy úgy fogom nézni az általános konferenciát, ahogy egy szent fiatal felnőtt tenné, már nem azért néztem, hogy valakinek a kedvére tegyek, vagy befolyásoljam, mások mit gondolnak rólam. Azért néztem, mert tudom, hogy ez az egyház igaz. A evangélium igaz. A beszélők az Úrtól kapják a sugalmazásokat, Ő vezeti őket, én pedig tanulni akartam.”

Egy „megfelelésmániás” fiatal hölgy azt írta, hogy kevesebb stresszt él meg a munkahelyén: „Ez a kérdés teljesen megváltoztatta a szemléletmódomat. Önbizalomra leltem, amikor elgondolkoztam a fontosabb dolgok jelentőségén. Megtanultam, hogy minél szentebbé válunk, annál kevésbé aggódunk amiatt, mit várnak mások, és inkább azzal törődünk, mit szeretne Isten.”

Kép
a felállványozott Salt Lake templom

Nos, drága testvéreim, a Salt Lake templom jelenleg is egy építészeti csoda, de nem az Úr egy működő temploma. Amíg e különleges épület átesik egy alapos felújításon, valamint életmentő statikai átalakításokon, addig a Salt Lake templom nem működik templomként. Amikor egy templomnak visszavonják az aktív státuszát, visszavonnak mindent – a szertartásokkal és tanításokkal kapcsolatban –, ami szentté teszi azt. Ez, sajnos, megtörténhet emberekkel is.

Sátán gyötrelmeinek, rossz döntéseknek és annak az eredményeként, hogy az örök életüket veszélyeztetve a nagy és tágas épületben lévőkkel múlatják az időt, sajnos sok fiatal felnőtt veszítette el az életéből a szentséget. E fiatal felnőtteknek úgymond visszavonták az Isten templomaként való aktív státuszát.4

Nos, akár megtörtént ez veletek, akár nem, arra kérlek titeket, tegyétek újra – vagy még hangsúlyosabban – az életetek részévé a szentséget azáltal, hogy pontosan azt teszitek, amit az Úr parancsolt, vagyis „állandóan… szentséget… gyakorol[tok]”. Kezdhetitek azzal ezt a folyamatot, hogy – csak napi egy helyzetben három napon keresztül, a társaitokhoz hasonlóan – felteszitek magatoknak ezt a kérdést: Mit tenne egy szent fiatal felnőtt? Aztán pedig cselekedjetek a válasz szerint!

Amikor az életeteket crescendóban élitek5, azon igyekezve, hogy napról-napra szentebbé váljatok és gyorsan bűnbánatot tartsatok, ha hibát követtek el, akkor örömre fogtok lelni ebben az életben, és örök életre az eljövendő világban. Továbbá elkezditek majd megtapasztalni – a legmélyrehatóbb és legfelejthetetlenebb módon –, hogy pontosan mit is jelent, amit Szabadítónk, Jézus Krisztus megígért, amikor azt mondta, „…én szentté tudlak tenni benneteket”6.

Drága fivéreim és nővéreim! Most Nelson elnök szól majd hozzátok. Tanúságomat teszem nektek – és ezt meg tudnám tenni a föld bármely ítélőszéke vagy népe előtt –, hogy Russell M. Nelson elnök az Úr prófétája ma a földön, akit Ő választott ki, és akit Ő tanít. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. Tan és szövetségek 46:33.

  2. Egyéb elgondolkodtató kérdések: Hogyan állna hozzá egy szent fiatal felnőtt egy nehéz feladathoz? Mire fordítaná egy szent fiatal felnőtt az idejét, az energiáját és a pénzét?

  3. Más fiatal felnőttek a következőket jelentették:

    Volt, aki eltökélten meglágyította és megnyitotta a szívét, hogy útmutatást kaphasson az Úrtól.

    Volt, aki hangosan imádkozott, több őszinteséggel és kevesebb zavaró tényezővel.

    Valaki olyan ijesztő feladatok előtt imádkozott, mint egy svéd vers elemzése vagy egy talajtudományi beadandó megírása.

    Volt, aki többet jegyzetelt az általános konferencián, és többet írt a naplójába.

    Valaki többet gondolt mások szükségleteire, például a testvéreiére, és felhívta őket.

    „Lelkileg felemelőbb tevékenységeket és gondolatokat építettem be apránként a mindennapjaimba.”

    Új megvilágításba kerültek gondolatok.

    Volt, aki felhagyott a halogatással, és jelentkezett az egyetemre.

    Mások jobban odafigyeltek a gyermekeikre.

    Valóságosabbá váltak az ősök.

    Életre keltek a szentírások, és életre hívtak más igazságokat is: „Elolvastam Alma könyvének 11. fejezetét az iskolai könyvtár néma csendjében. A 44. vers eszembe juttatta, mennyire szeret engem Mennyei Atyám és a Szabadító, és milyen sokat tesznek értem. A nemrégiben történt felruházásom után teljesen másképp gondoltam a szabadítás tervére és az ítéletnapra.”

    Amint egy férfi „a szövetsége[i]hez való hűségre és arra gondolt…, hogyan tud[ná] még inkább meghallani az Úr hangját”, az irigységet, amelyet a randizó és megházasodó barátai irányába érzett, felváltotta az irántuk táplált szeretet és öröm érzése.

    Megint más ezt írta: „A vezetéssel eltöltött időt egyre inkább elmélkedésre fordítottam, hogy megvizsgáljam, hányadán állok az Úrral.”

    „Elég menő, hogy a döntéseid meghatározhatják, milyen napod lesz. Tudom, hogy dönthetek úgy, hogy szentebb leszek, és boldogabb leszek, mert velem lesz a Lélek.”

    Másvalaki felismerte a szentség és az áldozat közötti kapcsolatot. Ezt írta: „Nem véletlen, hogy az ősi időkben az áldozat azt jelentette, hogy szentté tenni valakit vagy valamit” (lásd Szentíráskalauz: áldozat, JezusKrisztusEgyhaza.org). Majd ezzel zárta: „Szeretném, ha mindig ott lenne az elmémben a szentté válás gondolata, és hogy akár csak apró módokon, de mindennap egyre több mindent tudjak az Úrnak áldozni, hogy ezáltal szentebbé váljak.”

    „Kiválasztottam egy szentírást, amin aztán napközben gondolkodtam.”

    „Kiválasztottam egy krisztusi tulajdonságot, amelyet szerettem volna kifejleszteni, és aznap igyekeztem erre összpontosítani.”

    „Az általános konferencia előtti héten teljesen kizártam az életemből a közösségi médiát, hogy lecsendesítsem a lelkem, és a pozitív, felemelő dolgokra összpontosítsak az internetes influenszerek helyett.”

    „A Lélek felhívta a figyelmemet egy rossz szokásra, amellyel fel kell hagynom.”

    Volt, aki válaszokra lelt a szentírásokban.

    „Amikor jobb zenéket kezdtem el hallgatni, észrevettem, hogy szorgalmasabb és derűlátóbb lettem, valamint jobban összhangba kerültem a Lélekkel. Megváltozott a hangulatom, és a másokkal való kommunikációm is felemelőbb és a szeretetteljesebb volt.”

    „Amikor úgy döntöttem, hogy a lelki pillanatokat helyezem előtérbe, minden más a helyére került a napom során.”

    „Megsokszorozódott az időm, amikor leckeírás előtt olvastam a szentírásokat.”

    „Azzal, hogy megpróbáltam úgy elkészíteni egy turmixot, ahogy egy szent fiatal nő tenné, felkészültebb voltam arra, hogy reagáljak valakinek a szükségleteire, akit szeretek.”

    „Ahelyett, hogy zenét hallgattam volna órára menet, beszélgettem egy másik fiatal felnőttel, amíg a zebránál álltunk. Szereztem egy új barátot, amikor meghallgattam, mennyire leterheltnek érzi magát, és amikor bizonyságot tettem arról, hogy az Úrnak van egy terve számára, és végül minden jóra fordul.”

    Amikor úgy vezettem az autómat, ahogyan azt egy szent fiatal felnőtt tenné, azonnal türelmesebbnek éreztem magam, és csökkent bennem a feszültség.”

    „Három napra lecseréltem azt a szokásomat, mely szerint reggel az első, és este az utolsó dolgom a telefonom ellenőrzése, arra, hogy a szentírásaimat olvasom. A tapasztalatom minden alkalommal nagyon jó volt. Imádkoztam missziós élményekért, kerestem valakit, aki felé kedvességgel fordulhatok (ahogy Krisztus tenné). Az eredmény? Új embereket ismertem meg, akik ugyanolyan elfoglalt diákok, mint én. Remek beszélgetéseket folytattunk Istenről és a vallásról, és most szeretnének találkozni a misszionáriusokkal.”

    „Szembenéztem egy ijesztő dologgal – amit valószínűleg kevésbé szívesen tettem volna meg, ha nem igyekszem aktívan szentebbé válni. Végül maga a félelemmel való szembenézés segített abban, hogy magabiztosabbnak érezzem magam azon a bizonyos területen – ami egy olyan dolog, amiért az utóbbi időben imádkoztam.”

    „Próbáltam szentebb lenni, amikor a két fiatalabb unokatestvéremre vigyáztam. Egész este próbáltam krisztusibb lenni – azt mondani, amit Ő mondana, és úgy cselekedni, ahogy Ő cselekedne. Még soha nem éreztem magam ennyire jól velük. Többet gondoltam rájuk és kevesebbet magamra.”

  4. Lásd 1 Korinthusbeliek 3:16–17.

  5. B. H. Roberts szavai arról, hogy miként élte Joseph Smith az életét; lásd B. H. Roberts, introduction to History of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 2nd ed. (1980), 6:xlii.

  6. Tan és szövetségek 60:7.