Vajon a tized enyhíthet a gondjaimon?

Míg idősebb gyermekeim iskolában voltak, a kicsik pedig aludtak, a konyhaasztalon szétterítettem a háztartás számláit. Ezt a rettegett hónapot azzal kezdtem, hogy bölcsességért imádkoztam, hogy valahogy ki tudjunk jönni csekély kis jövedelmünkből. Mint mindig, a tized csekkjét töltöttük ki először.

Amikor mint fiatal feleség és édesanya csatlakoztam Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához, elköteleztem magam a tizedfizetés mellett. Soha nem inogtam meg ebben az ígéretemben. Most azonban teljesen lesújtott, hogy nincs elég pénz a következő havi rezsi-, kölcsön- és biztosítási számla kifizetésére.

Hat kisgyereket neveltem egyedül. Gyakran átcsaptak fejem felett a szűnni nem akaró munka, a pénzügyi aggodalmak, és a végeláthatatlan döntések által korbácsolt hullámok, míg igyekeztem egyszerre anya és apa is lenni úgy, hogy tágabb családom sem volt, akikre támaszkodhattam volna.

Míg az asztalnál ülve az Úrhoz könyörögtem segítségért és irgalomért, a Szentlélek a Szabadító szeretetének csodálatos, vigaszt nyújtó megnyilvánulását tárta elém. Ahogy felidéződtek bennem az élet szent és fontos dolgai, képes voltam új szemszögből tekinteni a háztartás kiadásaira. Tudtam, hogy Mennyei Atyánk nekem is meg akarja adni az azoknak ígért áldásokat, akik hűen fizetik a tizedüket és felajánlásaikat. Azt is tudtam, hogy a tizedfizetésnek szeretetből fakadó, örömteli cselekedetnek kell lennie, mely mentes a félelemtől és az aggodalomtól.

Miközben eltöltött az Úr Lelke, azon vettem észre magam, hogy bizonyságot teszek régóta szentként őrzött, szilárd meggyőződéseimről. Hangom megtörte a konyha csendjét, amikor kijelentettem, hogy inkább zárják el a vizünket, mintsem elveszítsem a Szabadító által felkínált élő vizet. Inkább ne legyen étel az asztalunkon, minthogy az Élet Kenyere nélkül maradjunk. Inkább elviselem a sötétséget és az elektromosság hiányának kényelmetlenségét, mintsem hogy hátat fordítsak az életemben Krisztus Világosságának. Inkább laknék sátorban a gyermekeimmel, mintsem lemondjak az Úr házába való belépés kiváltságáról.

Azonnal lekerültek rólam az aggodalom terhei. Az Úr iránti szeretetem legyőzte a félelmeim keltette gyengeséget. Mennyei Atyánk a mi megmentőnk, a jóakarónk és védelmezőnk. Valóban minden szükségletünket kielégíti. Ígéretei biztosak és rendíthetetlenek. Megparancsolja, hogy fizessük be gyarapodásunk tizedét, hogy majd áldásokat áraszthasson ki ránk a mennyből – a lelki béke, a világi és anyagi aggodalmaktól való mentesség, valamint az Ő szent nevébe vetett bizalom áldását.

Attól a naptól fogva igaz örömet lelek a fenntartás és félelem nélküli tizedfizetésben, melyet Őneki és Őérte ajánlok, aki előbb szeretett engem.