A békesség emberévé válni
A templom, a missziók és a szolgálat segítettek Rogernek és a családjának az örökkévaló családdá válás felé vezető úton haladni.
Roger Randrianarison tudta, hogy valami hiányzik a családja életéből.
„Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen találnom valamit, ami vezethetné a családomat – mondja. – Arra vágytam, hogy jó irányba vezessem a családomat; vágytam valamire, ami a helyes ösvényre terel minket.”
Aggódott, hogyan nevelje három gyermekét – a két fiát, Randrianandryt és Sedinirinát, és a lányát, Nirinát. Szomorúsággal töltötte el, hogy hirtelen természete nehézségeket okozott a családban. Szeretett volna kedvesebb szülő lenni.
„Rájöttem, hogy nekem kell változnom, mert láttam, kivé váltam” – mondta.
Néhány évvel korábban Roger elvesztette építőipari vállalkozását, majd ezután taxisofőrként dolgozott a madagaszkári Antananarivóban. Egy nap két misszionárius nővér szállt be az autójába.
„Ahogy beszálltak, megkérdezték a nevemet, és hogy van-e családom – mondta. – Megkérdezték, tudom-e ki Isten, és hogy imádkozom-e Hozzá.”
A misszionáriusok dalokat énekeltek Rogerrel a fuvar alatt, és meghívták istentiszteletre. Megpróbált néhányszor elmenni, de nem tudta a gyűléseket összeegyeztetni a beosztásával, így végül megszakadt a kapcsolata a misszionáriusokkal.
Körülbelül öt hónappal később Roger éppen otthon dolgozott, amikor meghallotta, hogy két misszionárius beszélget valakivel a kerítése mellett. Roger tudta, hogy hozzá is bekopognak beszélgetni. Úgy érezte, igent kell mondania, bármilyen kérdést is tesznek fel neki.
Miután bemutatkoztak, a misszionáriusok megkérdezték, hallott-e már Istenről. Igen. Szeretne imádkozni Istenhez? Igen. Szeretne beszélgetni a misszionáriusokkal? Igen. Mikor? Most. A misszionáriusok azt mondták, 20 perc múlva visszajönnek. Amikor visszatértek, egy közelben lakó egyháztag is velük volt.
A misszionáriusok a következő hónapban többször tanították Rogert az otthonában. Azon dolgok miatt, melyeket az egyházról hallottak, a családja többi tagja nem kívánt találkozni a misszionáriusokkal. Az evangélium egy hónapnyi tanulmányozása után Roger elment istentiszteletre a misszionáriusokkal. Mély benyomást tett rá a kedves fogadtatás. „Az egyháztagok úgy köszöntöttek, mintha már igen régóta ismernének” – mondta.
Amikor Roger aznap hazament istentiszteletről, megmondta a családjának, hogy egy hónapon belül meg fog keresztelkedni, ők pedig szabadon választhatnak, hogy szeretnének-e csatlakozni az egyházhoz, vagy sem. Megkérték, hogy várjon még, hogy ők is csatlakozhassanak hozzá. Elkezdtek járni a gyűlésekre, és ők is kellemesen csalódtak.
Az első egyházi látogatás maradandó élménnyé vált Roger legidősebb fia, Randrianandry számára. „Nagyon meglepődtem, amikor először eljöttem az egyházba, mert az emberek annyira alázatosak voltak – mondta. – Először is istentisztelethez méltón voltak felöltözve. Aztán észrevettem, hogy valami célból vannak ott, nem csak azért, hogy felvágjanak vele mások előtt.”
A Randrianarison család 2003. február 20-án keresztelkedett meg. Akkor Nirina 8, Sedinirina 17, Ranrianandry pedig 19 éves volt. A család nem dolgozott többet vasárnap, és a fontossági sorrendjükben első helyre került az evangélium szerinti élet.
Változások
„Miután megkeresztelkedtem, sok minden megváltozott az otthonunkban – mondta Arelina, Roger felesége. – Lelki otthonná vált, és oly sok áldás – fizikai és lelki egyaránt – származott az evangélium szerinti életből.”
Világi ügyek tekintetében Roger Mennyei Atyánk segítségének tulajdonítja, hogy sikerült újraindítania a vállalkozását. Két évnyi taxizás és a családja eltartásáért vállalt egyéb munkák után több építési szerződéssel is megkeresték. „Hiszem, hogy Isten mindig megáld engem, amikor úgy döntök, hogy Őt követem” – mondta.
A fiai azonban azt mondják, hogy a legnagyobb változás édesapjuk vérmérsékletében történt. Ma az alázat és a kedvesség megtestesítőjeként jellemzik őt. Roger elmondta, hogy az evangélium meggyőzte őt arról, hogy változnia kell. Attól fogva, hogy elkezdte tanulmányozni, megpróbálta jó dolgokkal megtölteni az életét.
„Az evangélium tanításainak köszönhetően soha nem veszítem el a fejem – mondta. – Néha provokációnak vagyok kitéve, de az evangélium ott van a szívemben, a fejemben és a lelkemben, és segít higgadtnak maradnom.”
A bosszantó helyzetekben Roger az, aki megnyugtatja a családtagokat, és emlékezteti őket, hogy cselekedjenek úgy, ahogyan a Szabadító tenné.
„Az édesapám alázatos lett, és most már szeretettel gondoskodik a családunkról – mondta Sedinirina. – Amikor a benne végbement változásra gondolok, hálás vagyok Mennyei Atyámért, az evangéliumért, és azért, hogy az egyház tagja vagyok.”
Örökkévaló család
2006-ban, az Általános Templomlátogatókat Támogató Alap segítségével, Roger és Areline eljutott Johannesburgba, Dél-Afrikába, ahol összepecsételték őket a templomban.
2009 és 2011 között Sedinirina és Randrianandry missziót szolgáltak Dél-Afrikában – Sedinirina Fokvárosban, Randrianandry pedig Johannesburgban. Részben az ösztönözte őket a szolgálatra, hogy segítsenek más családoknak is a saját családjukhoz hasonlóan megváltozni.
„Történhetnek ilyen csodák. És a miénk azért történt, mert misszionáriusok kopogtattak be hozzánk – mondta Randrianandry. – Így hát én is arra vágytam, hogy ugyanezt tegyem egy másik családért valahol.”
A döntés újabb áldást hozott a Randrianarison családnak. Volt egy kilencnapos időszak, amikor Sedinirina és Randrianandry egyszerre voltak a Johannesburgi Misszionáriusképző Központban. Roger megszervezte, hogy Arelinával és a lányukkal, Nirinával elrepüljenek Dél-Afrikába, hogy az egész családot össze tudják pecsételni a templomban. Nirina, aki akkor 14 éves volt, elmondta, hogy nagyon nehéz leírni az ott tapasztalt érzéseit.
„Megerősítette a hitemet, és segített közelebb éreznem magam Istenhez” – mondta.
A család tagjai ma azon munkálkodnak, hogy építsék és megerősítsék a körülöttük lévőket. Roger püspökként szolgál az egyházközségében. Arelina az Elemiben az Istenbe vetett hit programban segít. Sedinirina cöveki segédírnok. Randrianandry egyházközségi segédírnok. Nirina az egyházközségi zenei vezető.
Az evangélium imákra adott válaszként érkezett a Randrianarison otthonba. Gyógyulást hozott a korábbi sérelmekre, közelebb hozta őket, és lehetőséget nyújtott számukra, hogy örökké együtt lehessenek. Megtanította Rogert szeretni. „A családi élet – mondta – szeretettel teli élet.”
Amikor a taxijába misszionáriusok szálltak be, megkezdődött Roger Randrianarison útja a tanítványság felé
A Randrianarison család fotóit Matthew D. Flitton készítette
Az evangélium közös tanulmányozása segített a Randrianarison családnak közelebb kerülni egymáshoz
Utazásuk Dél-Afrikába, ahol összepecsételték őket a Johannesburg templomban, megerősítette a Randrianarison családot
Fenti fotó: David William Newman © IRI; lenti fotó © Laura Parker