1 És most szeretném, ha tudnátok, hogy miután atyám, Lehi bevégezte a magjára vonatkozó prófétálást, lőn, hogy az Úr ismét szólt hozzá, mondván, hogy nincs rendjén, hogy ő, Lehi egyedül a családját vigye magával a vadonba; hanem hogy a fiai vegyenek feleségül leányokat, hogy magot nevelhessenek az Úrnak a megígért földön.

2 És lőn, hogy az Úr megparancsolta neki, hogy én, Nefi, és fivéreim ismét térjünk vissza Jeruzsálem földjére, és hozzuk le Ismáelt és családját a vadonba.

3 És lőn, hogy én, Nefi, fivéreimmel együtt ismét elmentem a vadonba, hogy felmenjek Jeruzsálembe.

4 És lőn, hogy felmentünk Ismáel házához, és kegyet találtunk Ismáel szemei előtt, olyannyira, hogy elmondtuk neki az Úr szavait.

5 És lőn, hogy az Úr meglágyította Ismáelnek szívét, és háza népének is, olyannyira, hogy útnak indultak velünk, le a vadonba, atyánk sátrához.

6 És lőn, hogy amint a vadonban mentünk, íme Lámán és Lemuel, és Ismáel két leánya, és Ismáel két fia és családjaik fellázadtak ellenünk; igen, ellenem, Nefi ellen, és Sam ellen, valamint atyjuk, Ismáel, és felesége és másik három leánya ellen.

7 És lőn, hogy ebben a lázadásban arra vágytak, hogy visszatérjenek Jeruzsálem földjére.

8 És most én, Nefi gyötrődtem szívük keménysége miatt, ezért beszélni kezdtem hozzájuk, mondván, igen, méghozzá Lámánnak és Lemuelnek: Íme, ti az én idősebb fivéreim vagytok, és hogyan van az, hogy olyan kemény a szívetek, és olyan vak az elmétek, hogy arra van szükségetek, hogy én, a fiatalabb fivéretek beszéljek hozzátok, igen, és állítsak példát elétek?

9 Hogyan van az, hogy nem hallgattatok az Úr szavára?

10 Hogyan van az, hogy elfelejtettétek, hogy láttátok az Úrnak egy angyalát?

11 Igen, és hogyan van az, hogy elfelejtettétek, milyen nagy dolgokat tett értünk az Úr, kiszabadítva minket Lábán kezéből, azért is, hogy megszerezzük a feljegyzést?

12 Igen, és hogyan van az, hogy elfelejtettétek, hogy az Úr képes minden dolgot megtenni, akarata szerint az emberek gyermekeiért, ha úgy lészen, hogy hitet gyakorolnak benne? Legyünk tehát hűségesek hozzá!

13 És ha úgy lészen, hogy hűségesek vagyunk hozzá, akkor megszerezzük a megígért földet; és majd egyszer megtudjátok, hogy az Úr szava Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatban beteljesedik; mert minden dolognak, amit az Úr Jeruzsálem pusztulásával kapcsolatban mondott, be kell teljesednie.

14 Mert íme, az Úr Lelke hamarosan megszűnik bajlódni velük; mert íme, elutasították a prófétákat és Jeremiást börtönbe vetették. És arra törekedtek, hogy elvegyék atyám életét, olyannyira, hogy kiűzték őt arról a földről.

15 Most íme, azt mondom nektek, hogy ha visszatértek Jeruzsálembe, akkor ti is velük együtt fogtok elveszni. És most, ha van választásotok, menjetek fel arra a földre, és emlékezzetek a szavakra, melyeket mondottam nektek, hogy ha mentek, akkor ti is el fogtok veszni; mert erre kényszerít engem az Úr Lelke, hogy ezt mondjam.

16 És lőn, hogy amikor én, Nefi ezeket a szavakat elmondtam fivéreimnek, megharagudtak rám. És lőn, hogy kezeikkel megragadtak, mert íme, nagyon fel voltak háborodva, és megkötöztek kötelekkel, mert arra törekedtek, hogy elvegyék az életemet, hogy a vadonban hagyhassanak engem, hogy a vadállatok felfaljanak.

17 De lőn, hogy az Úrhoz imádkoztam, mondván: Ó Uram, hitem szerint, mely benned van, szabadíts ki fivéreim kezei közül; igen, méghozzá adj erőt, hogy széttéphessem ezeket a köteleket, amelyekkel megkötöztek!

18 És lőn, hogy amint e szavakat kimondtam, íme, kezeimről és lábaimról lehullottak a kötelek, és én ott álltam fivéreim előtt, és újra szóltam hozzájuk.

19 És lőn, hogy ők újra megharagudtak rám, és arra törekedtek, hogy megragadjanak a kezeikkel; de íme, Ismáel egyik leánya, igen, és az anyja is, valamint Ismáel egyik fia könyörögtek a fivéreimnek, olyannyira, hogy meglágyították szívüket; és megszűntek arra törekedni, hogy elvegyék az életemet.

20 És lőn, hogy elkeseredtek gonoszságuk miatt, olyannyira, hogy leborultak előttem és úgy könyörögtek, hogy bocsássam meg nekik azt a dolgot, amit ellenem elkövettek.

21 És lőn, hogy én fenntartás nélkül meg is bocsátottam nekik mindazt, amit tettek, és arra buzdítottam őket, hogy az Úrhoz, Istenükhöz imádkozzanak bocsánatért. És lőn, hogy ők így tettek. És miután az Úrhoz intézett imájukat elvégezték, újra tovább mentünk az atyánk sátra felé vezető utunkon.

22 És lőn, hogy lejöttünk atyánk sátrához. És miután én és fivéreim, és Ismáel egész háza lejött atyánk sátrához, hálát adtak az Úrnak, Istenüknek; és áldozatot és égő felajánlásokat ajánlottak fel neki.