1 És most, Jákób, tehozzád szólok: gyötrelmem napjainak elsőszülöttje vagy a vadonban. És íme, gyermekkorodban megpróbáltatásokat és sok bánatot szenvedtél el fivéreid durvasága miatt.

2 Mindazonáltal, Jákób, elsőszülöttem a vadonban, ismered Isten nagyságát; és ő javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat.

3 Áldott lesz tehát a lelked, és biztonságban élsz majd fivéreddel, Nefivel; és napjaidat Istened szolgálatában fogod tölteni. Tudom tehát, hogy megváltattál, Megváltód igazlelkűsége miatt; mert láttad, hogy az idő teljességében eljön, hogy szabadulást hozzon az embereknek.

4 És fiatalkorodban megláttad az ő dicsőségét; tehát áldott vagy, éppen úgy, mint azok, akiknek testben fog szolgálni; mert a Lélek ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. És az út az ember bukása óta el van készítve, és a szabadítás fizetség nélküli.

5 És elegendő utasítást kaptak az emberek, hogy különbséget tegyenek jó és gonosz között. És a törvény megadatott az embereknek. És a törvény által egyetlen test sincs igazolva; vagyis a törvény által vágatnak ki az emberek. Igen, a természet törvénye által kivágattak; és ezen kívül a lelki törvény által elvesznek attól, ami jó, és mindörökké nyomorultak lesznek.

6 A megváltás tehát a Szent Messiásban és ő általa jön el; mert ő telve van kegyelemmel és igazsággal.

7 Íme, áldozatként felajánlja magát a bűnért, hogy beteljesítse a törvényt, mindazokért, akiknek megtört a szívük és töredelmes a lelkük; és senki másért nem teljesíthető be a törvény.

8 Mily nagy tehát annak fontossága, hogy ezen dolgokat tudassák a föld lakóival, hogy tudhassák, hogy nincs olyan test, mely Isten jelenlétében lakhat, hacsak nem a Szent Messiás érdemei, és irgalma és kegyelme által, aki leteszi életét a test szerint, és a Lélek hatalma által újra felveszi azt, hogy véghezvigye a halottak feltámadását, lévén az első, aki felkel.

9 Ő tehát Istennek zsengéje, mivel közbenjár mind az emberek gyermekeiért; és akik hisznek benne, megszabadulnak.

10 És a mindenkiért történő közbenjárás miatt, minden ember Istenhez jön; tehát az ő színe elé állnak, hogy általa megítéltessenek, a benne lévő igazság és szentség szerint. A törvény beteljesítése tehát, melyet a Szent adott, hogy ki lett szabva a büntetés, melyet ahhoz rendeltek, mely hozzárendelt büntetés ellentétben van azzal a boldogsággal, mely hozzárendeltetett, hogy beteljesítse az engesztelést –

11 Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie. Ha nem lenne – én vadonbeli elsőszülöttem – akkor nem lehetne igazlelkűséget véghezvinni, sem gonoszságot, sem szentséget sem nyomorúságot, sem jót sem rosszat. Tehát szükségképpen minden dolognak egy összetételnek kell lennie; mert ha egyetlen részből állna, akkor szükségképpen olyannak kellene maradnia, mintha halott lenne, nem rendelkezvén sem élettel sem halállal, sem romlandósággal sem romolhatatlansággal, sem boldogsággal sem nyomorúsággal, sem érzékkel sem érzéketlenséggel.

12 Tehát szükségképpen semmit érő dolognak kellett volna teremtetnie, tehát nem lenne cél teremtése szándékában. Ezen dolognak tehát szükségszerűen meg kellene semmisítenie Isten bölcsességét, és örökkévaló céljait, valamint Isten hatalmát, és irgalmát és igazságosságát is.

13 És ha azt mondjátok, hogy nincs törvény, azt is mondhatjátok, hogy nincs bűn. Ha azt mondjátok, hogy nincs bűn, azt is mondhatjátok, hogy nincs igazlelkűség. És ha nincs igazlelkűség, nincs boldogság. És ha nincs igazlelkűség, sem boldogság, nincs büntetés, sem nyomorúság. És ha ezek a dolgok nincsenek, nincs Isten. És ha nincs Isten, mi nem vagyunk, sem a föld; mert nem lehetett volna a dolgok megteremtése, sem ami cselekedjen, sem amivel cselekedjenek; tehát minden dolognak el kellett volna tűnnie.

14 És most, fiaim, mindezen dolgokat hasznotokra és okulásotokra mondom nektek; mert van Isten, és ő teremtett minden dolgot, az egeket is és a földet, és minden dolgot, ami azokban van, azt is, ami cselekedjen, és azt is, amivel cselekedjenek.

15 És hogy létrehozza örökkévaló céljait az ember végső állapotában, miután megteremtette első szüleinket, és a mező vadjait és a lég madarait, egyszóval minden dolgot, ami teremtetett, szükségképpen, feltétlenül lennie kellett egy ellentétnek; méghozzá a tiltott gyümölcsnek, ellentéteként az élet fájának; lévén az egyik édes és a másik keserű.

16 Az Úristen megadta tehát az embernek, hogy önmagáért cselekedjék. Az ember tehát nem tudna önmagáért cselekedni, ha nem úgy lenne, hogy csábítja az egyik vagy a másik.

17 És nekem, Lehinek, azon dolgok szerint, amiket olvastam, szükségképpen azt kell gondolnom, hogy Istennek egy angyala, aszerint, ami meg van írva, lebukott a mennyből; tehát ördög lett belőle, arra törekedvén, ami gonosz Isten előtt.

18 És mivel lebukott a mennyből, és örökre nyomorulttá vált, még az egész emberiség nyomorúságára is törekedett. Azt mondta tehát Évának, igen, méghozzá ama régi kígyó, aki az ördög, aki minden hazugság atyja, ezt mondta tehát: Egyél a tiltott gyümölcsből, és nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint Isten, felismervén jót és gonoszt.

19 És miután Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, kiűzettek az Éden kertjéből, hogy műveljék a földet.

20 És gyermekeket hoztak világra; igen, méghozzá az egész föld családját.

21 És meg lettek hosszabbítva az emberek gyermekeinek napjai, Isten akarata szerint, hogy bűnbánatot tarthassanak, míg a testben vannak; állapotuk tehát a próbatétel állapota lett, és idejük meg lett hosszabbítva, azon parancsolatok szerint, melyeket az Úristen az emberek gyermekeinek adott. Mert ő parancsolatot adott, hogy minden embernek bűnbánatot kell tartania; mert minden embernek megmutatta, hogy elvesztek, szüleik vétke miatt.

22 És most, íme, ha Ádám nem vétkezett volna, nem bukott volna el, hanem az Éden kertjében maradt volna. És minden dolognak, mely teremtetett, ugyanabban az állapotban kellett volna maradnia, amelyben teremtése után volt; és mindörökre megmaradtak volna és nem lenne végük.

23 És nem lettek volna gyermekeik; tehát egy ártatlan állapotban maradtak volna, nem rendelkezvén örömmel, mert nem ismernék a nyomorúságot; nem cselekedvén jót, mert nem ismernének bűnt.

24 De íme, minden dolog annak bölcsessége szerint történt, aki minden dolgot tud.

25 Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen.

26 És az idő teljességében eljön a Messiás, hogy az emberek gyermekeit megválthassa a bukástól. És mivel megváltják őket a bukástól, mindörökre szabadok lesznek, felismervén a jót a gonosztól; hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek, kivéve a törvény büntetése által a nagy és utolsó napon, azon parancsolatok szerint, melyeket Isten adott.

27 Az emberek tehát szabadok a test szerint, és minden dolog megadatott nekik, melyre az embernek szüksége van. És szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög fogsága és hatalma szerint; mert ő arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga.

28 És most, fiaim, szeretném, ha a nagy Közbenjáróra tekintenétek, és hallgatnátok nagyszerű parancsolataira; és hűek lennétek a szavaihoz, és az örök életet választanátok, Szent Lelkének akarata szerint;

29 És nem az örök halált választanátok, a test és az abban lévő gonosz akarata szerint, mely hatalmat ad az ördög lelkének, hogy foglyul ejtsen, hogy lehurcoljon benneteket a pokolba, hogy ott uralkodhasson felettetek a saját királyságában.

30 Mindannyiotokhoz szóltam ezt a néhány szót, fiaim, próbatételem utolsó napjaiban; és én a jó részt választottam, a próféta szavai szerint. És nincs más célom, csak a ti lelketek örökkévaló jóléte. Ámen.