Szentírások
Alma 36


Alma parancsolatai fiának, Hélamánnak.

A 36. fejezettől a 37-ig bezárólag.

36. Fejezet

Alma tanúbizonyságot tesz Hélamánnak azt követő megtéréséről, hogy látott egy angyalt – Egy ítélet alá került lélek fájdalmait szenvedte; Jézus nevét szólította, és ezt követően Istentől született – Édes öröm töltötte el lelkét – Angyalok seregét látta, amint azok Istent dicsérték – Sok megtért ízlelte és látta azt, amit ő ízlelt és látott. Mintegy Kr.e. 74.

1 Fiam, hallgasd meg a szavaimat; mert esküszöm neked, hogy amennyiben betartod Isten parancsolatait, boldogulni fogsz ezen a földön.

2 Szeretném, ha úgy tennél, ahogyan én is tettem, és emlékeznél atyáink fogságára; mert rabságban voltak és senki sem szabadíthatta ki őket, csak Ábrahám Istene, és Izsák Istene és Jákób Istene; és ő bizony kiszabadította őket a megpróbáltatásaik közepette.

3 És most, Ó fiam, Hélamán, íme, fiatal vagy, ezért kérlek téged, hogy halld meg a szavaimat és tanulj tőlem; mert én tudom, hogy aki Istenbe helyezi a bizalmát, az támogatva lesz a próbatételeiben és a gondjaiban és a megpróbáltatásaiban, és felemeltetik az utolsó napon.

4 És nem akarom, hogy azt gondold, hogy én ezt magamtól tudom – nem fizikai, hanem lelki úton, nem a testi eszem, hanem Isten által.

5 Most íme, azt mondom neked, ha nem születtem volna Istentől, akkor nem tudhattam volna meg ezeket a dolgokat; de Isten az ő szent angyalának szája által tudatta velem ezeket a dolgokat, nem valamely bennem lévő érdemesség miatt.

6 Mert én Móziás fiaival jártam-keltem, Isten egyházának elpusztítására törekedve; de íme, Isten elküldte szent angyalát, hogy az megállítson minket útközben.

7 És íme, ő úgy szólt hozzánk, mintha mennydörgés hangján tenné azt, és az egész föld megremegett a lábunk alatt; és mindannyian a földre rogytunk, mert megszállt minket az Úr félelme.

8 De íme, a hang így szólt hozzám: Kelj fel! És én felkeltem és felálltam, és láttam az angyalt.

9 És ő így szólt hozzám: Ha magadat el is akarod pusztítani, ne törekedj többé Isten egyházának elpusztítására.

10 És lőn, hogy a földre rogytam, és három nap és három éjen át tartott, hogy nem tudtam megnyitni a számat, és kezem-lábam sem tudtam használni.

11 És az angyal több dolgot is mondott nekem, amit testvéreim hallottak, de én nem hallottam, mert amikor ezeket a szavakat meghallottam – Ha magadat el is akarod pusztítani, ne törekedj többé Isten egyházának elpusztítására – oly nagy félelem és csodálkozás ütött belém, attól tartva, hogy tán elpusztulok, hogy a földre rogytam és többet nem hallottam.

12 Hanem örök gyötrelem kínzott, mert lelkem a legnagyobb mértékben fel lett szaggatva, és gyötört minden bűnöm.

13 Igen, minden bűnömre és gonoszságomra emlékeztem, melyek miatt a pokol fájdalmai gyötörtek; igen, láttam, hogy fellázadtam Istenem ellen, és hogy nem tartottam be az ő szent parancsolatait.

14 Igen, és sok gyermekét megöltem, vagyis inkább pusztulásba vezettem; igen, egyszóval oly nagyok voltak gonoszságaim, hogy már csak annak a gondolata is kifejezhetetlen rettegéssel kínozta lelkemet, hogy Istenem színe elé kell kerülnöm.

15 Ó, gondoltam, bárcsak száműznének, és mind a lelkem, mind a testem megszűnne létezni, hogy ne állíttassam oda Isten színe elé, és ne ítéltessem meg a cselekedeteim szerint.

16 És most három napig és három éjen át kínoztak egy elkárhozott lélek fájdalmai.

17 És lőn, hogy amint így kínzott a gyötrelem, míg felszaggatott sok bűnöm emléke, íme, arra is emlékeztem, hogy hallottam atyámat a népnek prófétálni egy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért.

18 Most, amint elmém elkapta ezt a gondolatot, így kiáltottam fel a szívemben: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem, aki a keserűség gubacsában vagyok, és akit a halál örökkévaló láncai vesznek körül!

19 És most íme, amikor erre gondoltam, már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra; igen, nem szaggatott fel többé bűneim emléke.

20 És Ó, mily örömet éreztem, és mily csodálatos fényt láttam; igen, lelkemet olyan rendkívüli öröm töltötte el, amilyen a fájdalmam volt.

21 Igen, azt mondom neked, fiam, hogy semmi nem lehet olyan átható és olyan keserű, amilyenek a fájdalmaim voltak. Igen, és azt is mondom neked, fiam, hogy másrészről semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt.

22 Igen, gondoltam, hogy Istent látom, ahogyan Lehi atyánk is látta, a trónusán ülve, angyalok számtalan seregétől körülvéve, akik éppen énekelnek és dicsőítik Istenüket; igen, és lelkem oda vágyakozott.

23 De íme, kezem-lábam ismét visszanyerte az erejét, és én lábra álltam, és kinyilvánítottam a népnek, hogy Istentől születtem.

24 Igen, és attól az időtől kezdve egészen mostanáig szüntelenül azon fáradoztam, hogy bűnbánatra vezethessek lelkeket, hogy odavihessem őket azon rendkívüli öröm megízlelésére, melyet én is megízleltem; hogy ők is születhessenek Istentől, és elteljenek a Szentlélekkel.

25 Igen, és most íme, Ó fiam, az Úr rendkívül nagy örömet ad nekem fáradozásaim gyümölcsében;

26 Mert az ige miatt, melyből adott nekem, íme, sokan születtek Istentől, és megízlelték azt, amit én is megízleltem, és láttak szemtől szembe, ahogyan én is láttam; ezért éppen úgy tudják ezeket a dolgokat, melyekről szóltam, ahogyan én is tudom; és a tudás, mellyel rendelkezem, Istentől való.

27 És támogatott mindenfajta próbatétel és baj idején, igen, és mindenféle megpróbáltatásokban; igen, Isten megszabadított engem a börtönből és a kötelékekből, és a haláltól; igen, és én belé helyezem bizalmamat, és ő ezután is ki fog szabadítani.

28 És tudom, hogy fel fog emelni engem az utolsó napon, hogy dicsőségben vele lakjak; igen, és örökké dicsérni fogom őt, mert ő hozta ki atyáinkat Egyiptomból, és ő merítette el az egyiptombelieket a Vörös tengerbe; és ő vezette atyáinkat hatalma által a megígért földre; igen, és szabadította ki őket időről időre a rabságból és a fogságból.

29 Igen, és atyáinkat is ő hozta ki Jeruzsálem földjéről; és ezen kívül örökkévaló hatalma által ő szabadította ki őket időről időre a rabságból és a fogságból, egészen a mai napig; és én mindig emlékezetben tartottam a fogságukat; igen, és nektek is emlékezetben kell tartani a fogságukat, ahogyan azt én is tettem.

30 De íme, fiam, ez még nem minden; mert tudnod kell, ahogyan én is tudom, hogy amennyiben betartod Isten parancsolatait, boldogulni fogsz ezen a földön; és azt is tudnod kell, hogy amennyiben nem tartod be Isten parancsolatait, kivágatsz a színe elől. Most ez az ő szava szerint van.