Szentírások
Alma 50


50. Fejezet

Moróni megerősíti a nefiták földjeit – Sok új várost építenek – Háborúk és pusztítások várnak a nefitákra gonoszságuk és utálatosságaik napjaiban – Teánkum megveri Moriántont és szakadárjait – Nefiha meghal, és fia, Pahorán tölti be a bírói széket. Mintegy Kr.e. 72–67.

1 És most lőn, hogy Moróni nem hagyta abba a háborúra való készülődést, vagyis hogy megvédje népét a lámániták ellen; mert meghagyta, hogy seregei kezdjenek hozzá a bírák uralmának huszadik évének kezdetén, hogy minden város körül kezdjenek hozzá földsáncok emeléséhez, az egész országban, melyet a nefiták birtokoltak.

2 És meghagyta, hogy ezen földsáncok tetején legyenek gerendák, igen, embermagasságú gerendaszerkezeteket építtetett, körbe a városok körül.

3 És meghagyta, hogy ezekre a gerendaszerkezetekre, körbe a gerendákra építsenek cölöpökből egy keretet; és ezek erősek és magasak voltak.

4 És tornyokat is emeltetett, melyek átnéztek ezen cölöpökből készült szerkezetek felett, és biztonságot nyújtó helyeket építtetett ezekre a tornyokra, hogy a lámániták kövei és nyilai ne bánthassák őket.

5 És ezek úgy voltak elkészítve, hogy tetejükről erejükhöz mérten és tetszésük szerint köveket dobálhassanak, és megölhessék azt, aki megpróbálja megközelíteni a város falait.

6 Így Moróni hadiszállásokat készített az ellenség jövetele ellen, minden város körül az egész országban.

7 És lőn, hogy Moróni meghagyta, hogy seregei menjenek el a keleti vadonba; igen, és ők elmentek és a keleti vadonban lévő összes lámánitát kiűzték a saját földjeikre, melyek Zarahemla földjétől délre voltak.

8 És Nefi földje egyenes vonalban húzódott a keleti tengertől a nyugatiig.

9 És lőn, hogy amikor Moróni a lámánitákat mind kiűzte a keleti vadonból, amely északra volt az ő birtokukban lévő földektől, akkor meghagyta, hogy a Zarahemla földjén és a környező földeken lévő lakosok menjenek el a keleti vadonba, egészen a tengerparti határvidékig, és birtokolják a földet.

10 És seregeket is elhelyezett délen, birtokaik határában, és meghagyta nekik, hogy emeljenek erődítményeket, hogy seregeik és népük biztonságban lehessen ellenségeik kezétől.

11 És így elvágta a lámániták minden hadiszállását a keleti vadonban, igen, és nyugaton is, megerősítve a nefiták és a lámániták közötti vonalat, Zarahemla földje és Nefi földje között, a nyugati tengertől, a Sidon folyó forrása felé haladva – és a nefiták tetszésük szerint birtokolták az egész északi földet, igen, méghozzá az egész földet, mely a Bőség földjétől északra volt.

12 Így igyekezett Moróni, biztos védelmet nyújtó munkálatai folytán, naponta gyarapodó seregével elvágni a lámániták erejét és hatalmát az általuk birtokolt földektől, hogy ne legyen hatalmuk az általuk birtokolt földeken.

13 És lőn, hogy a nefiták hozzákezdtek egy város alapjainak építéséhez, és Moróni városának nevén nevezték azt; és ez a keleti tengernél volt; és délen volt, a lámániták birtokainak vonalán.

14 És Moróni városa és Áron városa között is elkezdték építeni egy város alapjait, amely összekötötte Áron és Moróni városok határait, és a városnak, vagyis ennek a földnek a nevét Nefihának nevezték.

15 És még ugyanabban az évben északon is több várost kezdtek építeni, egyet pedig különleges módon, és ezt Lehinek nevezték, és északon volt a tengerpart határánál.

16 És így végződött a huszadik év.

17 És ilyen virágzó körülmények között élt Nefi népe a bírák Nefi népe feletti uralma huszonegyedik évének kezdetén.

18 És rendkívüli módon boldogultak, és rendkívül gazdagok lettek; igen, és sokasodtak és megerősödtek azon a földön.

19 És így látjuk, hogy milyen irgalmas és igazságos az Úr minden cselekedete, betöltvén minden szavát, melyet az emberek gyermekeinek mond; igen, láthatjuk, hogy ezúttal is beigazolódtak azon szavai, melyeket Lehihez szólt, mondván:

20 Áldott vagy te és gyermekeid; és áldottak lesznek, amennyiben betartják a parancsolataimat, boldogulni fognak a földön. De emlékezz rá, hogy amennyiben nem tartják meg a parancsolataimat, kivágatnak az Úr színe elől.

21 És látjuk, hogy beigazolódtak ezek a Nefi népének tett ígéretek; mert vitatkozásaik és viszálykodásaik, igen, gyilkosságaik, és fosztogatásaik, bálványimádásuk, paráznaságaik és utálatosságaik, melyek közöttük voltak; ezek hozták rájuk a háborúkat és a pusztításokat.

22 És akik hűek voltak az Úr parancsolatainak betartása terén, azok mindig is megszabadultak, míg gonosz testvéreik ezrei lettek kiszolgáltatva a rabságnak, vagy annak, hogy kard által vesszenek el, vagy hogy hitetlenségbe süllyedjenek és a lámániták közé keveredjenek.

23 De íme, Nefi napjai óta nem volt boldogabb időszak Nefi népe között, mint Moróni napjaiban, igen, méghozzá ekkor, a bírák uralmának huszonegyedik évében.

24 És lőn, hogy a bírák uralmának huszonkettedik éve is békében végződött; igen, és a huszonharmadik év is.

25 És lőn, hogy a bírák uralma huszonnegyedik évének kezdetén is békesség lett volna Nefi népe között, ha nem lett volna viszálykodás, amely Lehi földje és a Lehi földjéhez csatlakozó Moriánton földje miatt támadt közöttük; mely közül mindkettő a tengerpart határában volt.

26 Mert íme, a Moriánton földjét birtokló nép jogot formált Lehi földjének egy részére; parázsló viszálykodás kezdődött tehát közöttük, olyannyira, hogy Moriánton népe fegyvert fogott a testvérei ellen, és eltökéltek voltak, hogy kard által fogják megölni őket.

27 De íme, a Lehi földjét birtokló nép Moróni táborába menekült, és hozzá folyamodtak segítségért; mert íme, ők nem voltak hibásak.

28 És lőn, hogy amikor Moriánton népe, akiket egy olyan ember vezetett, akinek Moriánton volt a neve, megtudták, hogy Lehi emberei Moróni táborába menekültek, rendkívül féltek attól, hogy Moróni serege rájuk tör és elpusztítja őket.

29 Ezért Moriánton azt ültette a szívükbe, hogy meneküljenek el arra a földre, mely északra van, és amelyet nagy kiterjedésű vizek borítanak, és vegyék birtokba azt a földet, mely északra van.

30 És íme, végre is hajtották volna ezt a tervet, (ami okot adott volna a siránkozásra), de íme, Moriánton, mivel nagyon indulatos ember volt, megharagudott az egyik szolgálóleányára, és rárontott, és nagyon megverte őt.

31 És lőn, hogy az elmenekült, és átjött Moróni táborába, és minden dolgot elmondott Moróninak az üggyel kapcsolatban, és azon szándékukkal kapcsolatban is, hogy az északi földre meneküljenek.

32 Most íme, az a nép, amely Bőség földjén volt, vagyis inkább Moróni attól tartott, hogy hallgatnak majd Moriánton szavára, és egyesülnek az ő népével, és így birtokba veszik az ország azon részeit, mely komoly következmények alapját fektetné le Nefi népe között, igen, mely következmények szabadságuk megdöntéséhez vezetnének.

33 Ezért Moróni elküldött egy sereget, táborukkal, hogy előzzék meg Moriánton népét, és állítsák meg az északi földre menekülőket.

34 És lőn, hogy addig nem előzték meg őket, amíg a Pusztaság földjének határába nem értek; és ott megelőzték őket, azon keskeny földsávnál, mely a tenger mellett az északi földre vezetett, igen, nyugatról is és keletről is a tenger mellett.

35 És lőn, hogy a Moróni által küldött sereg, melyet egy Teánkum nevű ember vezetett, szembetalálkozott Moriánton embereivel; és olyan makacsak voltak Moriánton emberei (mivel annak gonoszsága és hízelgő szavai lelkesítették őket), hogy csata kezdődött közöttük, melyben Teánkum megölte Moriántont, és legyőzte a seregét, és foglyul ejtette őket, és visszatért Moróni táborába. És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának huszonnegyedik éve.

36 És így visszahozták Moriánton népét. És amikor szövetségben ígérték, hogy fenntartják a békét, akkor visszahelyezték őket Moriánton földjére, és egyetértés alakult ki közöttük és Lehi népe között, akiket szintén visszahelyeztek a földjeikre.

37 És lőn, hogy még ugyanabban az évben, amikor Nefi népe között helyreállt a béke, meghalt Nefiha, a második főbíró, miután Isten előtt tökéletesen egyenes derékkal töltötte be a bírói széket.

38 Mindazonáltal visszautasította Almát, amikor az arra kérte őt, hogy vegye birtokba azokat a feljegyzéseket és azokat a dolgokat, melyeket leginkább szentnek tartott Alma és az ő atyái; ezért Alma a fiára, Hélamánra ruházta ezeket.

39 Íme lőn, hogy Nefiha fiát nevezték ki a bírói szék betöltésére, atyja helyére; igen, kinevezték főbírónak és kormányzónak a nép felett, esküvel és szent szertartással, hogy igazlelkűen ítélkezik, és megtartja a nép békéjét és szabadságát, és megadja nekik szent kiváltságaikat, hogy hódolhassanak az Úrnak, Istenüknek, igen, hogy egész életében támogatni fogja és fenn fogja tartani Isten ügyét, és hogy bűntettük szerint szolgáltat igazságot a gonoszoknak.

40 Most íme, Pahorán volt a neve. És Pahorán betöltötte atyja helyét, és a huszonnegyedik év végén kezdte el uralkodását Nefi népe felett.