Szentírások
Alma 52


52. Fejezet

Ammoron követi Amalikiást a lámániták királyaként – Moróni, Teánkum és Lehi vezetik a nefitákat győztes háborúban a lámániták ellen – Visszaveszik Mulek városát és megölik a zorámita Jákóbot. Mintegy Kr.e. 66–64.

1 És most lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralmának huszonhatodik évében, íme, amikor a lámániták az első hónap első reggelén felébredtek, íme, Amalikiást holtan találták a saját sátrában; és azt is látták, hogy Teánkum készen áll rá, hogy még aznap megütközzön velük.

2 És most, amikor a lámániták ezt látták, félelem fogta el őket; és elálltak attól a tervüktől, hogy az északi földre vonuljanak, és egész seregükkel visszavonultak Mulek városába, és erődítményeikben kerestek menedéket.

3 És lőn, hogy Amalikiás fivérét nevezték ki királynak a nép felett; és az ő neve Ammoron volt; így Ammoron királyt, Amalikiás király fivérét nevezték ki, hogy uralkodjon a helyén.

4 És lőn, hogy megparancsolta, hogy népe tartsa azokat a városokat, amelyeket vérontással szereztek meg; mert egyetlen várost sem vettek be nagy vérveszteség nélkül.

5 És most, Teánkum látta, hogy a lámániták elhatározták, hogy tartják az általuk bevett városokat, és azokat az országrészeket, melyeket birtokba vettek; és amikor számuk hatalmas voltát is látta, Teánkum azt gondolta, hogy nem ajánlatos erődítményeikben megtámadni őket.

6 De a környéken tartotta az embereit, mintha háborús előkészületeket tenne; igen, és valójában arra készült, hogy megvédje magát ellenük úgy, hogy körös-körül falakat emel és menedékhelyeket készít.

7 És lőn, hogy így folytatta a háborús előkészületeket mindaddig, amíg Moróni el nem küldött egy nagy számú csapatot, hogy megerősítse a seregét.

8 És Moróni parancsokat is küldött neki arra vonatkozóan, hogy tartson meg minden olyan foglyot, mely a keze közé került; mert a lámániták sok foglyot ejtettek, ezért minden lámánita foglyot tartson meg váltságként azokért, akiket a lámániták elfogtak.

9 És arra vonatkozóan is parancsokat küldött neki, hogy erősítse meg Bőség földjét, és biztosítsa az északi földre vezető keskeny földsávot, nehogy a lámániták birtokba vegyék azt a pontot, és hatalmukban álljon minden oldalról zaklatni őket.

10 És Moróni azért is küldött hozzá, hogy megkérje, legyen hű az ország azon szegletének tartásában, és amennyire ez csak hatalmában áll, mindig keressen lehetőséget a lámániták ostorozására abban a szegletben, hogy esetleg csellel vagy valamely más módon ismét elfoglalhassa azokat a városokat, melyeket kivettek a kezeikből; és hogy erősítse meg és tegye erőssé a környező városokat is, amelyek nem kerültek a lámániták kezére.

11 És még ezt mondta neki: Magam jönnék hozzád, de íme, ránk törtek a lámániták az ország határában a nyugati tengernél; és íme, ellenük megyek, nem jöhetek el tehát hozzád.

12 Most a király (Ammoron) elhagyta Zarahemla földjét, és a fivére halálát illető dolgokat tudtára adta a királynénak; és összegyűjtött számos embert, és a nefiták ellen vonult a határban a nyugati tengernél.

13 És így igyekezett a nefitákat zaklatni, és erejük egy részét az országnak arra a részére elvonni. Míg azoknak, akiket hátrahagyott, hogy birtokolják az általuk elfoglalt városokat, megparancsolta, hogy ők is zaklassák a nefitákat a keleti tengernél lévő határban, és vegyék birtokba a földjeiket, amennyire csak seregeik ereje szerint hatalmukban áll.

14 És ilyen veszélyes körülmények között voltak a nefiták a bírák Nefi népe feletti uralma huszonhatodik évének vége felé.

15 De íme, a bírák uralma huszonhetedik évében lőn, hogy Teánkum Moróni parancsára – aki akkorra csapatokat állított fel, hogy megvédje az ország déli és nyugati határait, és megkezdte menetelését Bőség földje felé, hogy embereivel Teánkum segítségére legyen az elveszett városok visszaszerzésénél –

16 És lőn, hogy Teánkum parancsokat kapott arra vonatkozóan, hogy támadja meg Mulek városát, és ha lehet, akkor foglalja vissza.

17 És lőn, hogy Teánkum előkészületeket tett, hogy megtámadja Mulek városát, és a lámániták ellen vonuljon a seregével; de látta, hogy amíg az erődítményeikben vannak, addig lehetetlen legyőzni őket; felhagyott tehát a tervével, és ismét visszatért Bőség városába, hogy bevárja Moróni érkezését, hogy erősítést kapjon a serege.

18 És lőn, hogy Moróni a bírák Nefi népe feletti uralma huszonhetedik évének vége felé érkezett meg seregével a Bőség földjére.

19 És a huszonnyolcadik év kezdetén Moróni, és Teánkum, és a főkapitányok közül sokan haditanácsot tartottak, hogy mit tegyenek, amivel elérhetik, hogy csatára jöjjenek ellenük a lámániták; vagy hogyan csalják ki őket valamiképpen a hadiszállásaikból, hogy előnyt szerezzenek felettük, és ismét elfoglalhassák Mulek városát.

20 És lőn, hogy követeket küldtek a Mulek városát védő lámániták seregéhez, azok vezéréhez – akinek Jákób volt a neve – azt kérve tőle, hogy jöjjön ki seregeivel, és ütközzön meg velük a két város közötti síkságon. De íme, Jákób, aki zorámita volt, nem volt hajlandó kijönni a seregével, hogy a síkságon ütközzön meg velük.

21 És lőn, hogy Moróni, mivel már nem remélhette, hogy egyenlő feltételek mellett ütközhet meg velük, kieszelt hát egy tervet, hogy kicsalogathassa a lámánitákat a hadiszállásaikból.

22 Meghagyta tehát Teánkumnak, hogy fogja néhány emberét, és vonuljon le a tengerpart közelébe; Moróni és serege pedig éjjel bevonult a Mulek városától nyugatra lévő vadonba; és így másnap, amikor a lámániták őrei felfedezték Teánkumot, rohantak, és elmondták ezt Jákóbnak, a vezetőjüknek.

23 És lőn, hogy a lámániták seregei Teánkum ellen vonultak, azt feltételezvén, hogy számbeli fölényükkel legyőzhetik Teánkum kis csapatát. Ám amikor Teánkum meglátta a lámániták ellene kivonuló seregeit, elkezdett a tengerpart mentén észak felé visszavonulni.

24 És lőn, hogy amikor a lámániták látták, hogy menekülni kezd, felbátorodtak és hevesen üldözni kezdték őket. És mialatt Teánkum így elvezette a lámánitákat, akik hiába üldözték őket, íme, Moróni parancsot adott serege azon részének, mely vele volt, hogy vonuljanak be a városba, és vegyék birtokba.

25 És ők így tettek, és mindazokat megölték, akiket a város védelmére hátrahagytak, igen, mindazokat, akik nem voltak hajlandók átadni a harci fegyvereiket.

26 És így Moróni seregének egy részével birtokba vette Mulek városát, míg serege maradékával elvonult, hogy szembetalálkozzon a lámánitákkal, amikor azok visszatérnek Teánkum üldözéséből.

27 És lőn, hogy a lámániták egészen addig üldözték Teánkumot, míg Bőség városának közelébe nem értek. Akkor pedig Lehivel és egy kis sereggel találták szembe magukat: akiket hátrahagytak Bőség városának védelmére.

28 És most íme, amikor a lámániták főkapitányai meglátták Lehit ellenük jönni a seregével, fejvesztve menekültek, attól tartva, hogy nem érik el Mulek városát, mielőtt Lehi utoléri őket; mert menetelésük miatt már fáradtak voltak, Lehi emberei pedig frissek voltak.

29 Most a lámániták nem tudták, hogy Moróni seregével a hátukban van; és csak Lehitől és az ő embereitől féltek.

30 Most Lehi nem akarta utolérni őket, amíg Morónival és seregével nem találkoznak.

31 És lőn, hogy, mielőtt még a lámániták messzire visszavonultak volna, körülvették őket a nefiták, Moróni emberei egyik oldalról, Lehi emberei pedig a másik oldalról, akik mind frissek voltak, tele erővel; de a lámániták fáradtak voltak a hosszú menetelés miatt.

32 És Moróni megparancsolta az embereinek, hogy addig rohamozzák őket, amíg át nem adják a harci fegyvereiket.

33 És lőn, hogy Jákób, mert ő volt a vezetőjük, és mert ő is zorámita volt, és lelke legyőzhetetlen; ő vezette a lámánitákat, hogy rendkívüli haraggal harcoljanak Moróni ellen.

34 Mivel Moróni vonulásuk útjában volt, Jákób elhatározta tehát, hogy megöli őket, és utat vág magának Mulek városához. De íme, Moróni és emberei erősebbek voltak, nem hátráltak meg tehát a lámániták elől.

35 És lőn, hogy mindkét oldalon rendkívüli haraggal harcoltak; és mindkét oldalon sokan haltak meg; igen, és Moróni megsebesült, Jákóbot pedig megölték.

36 És Lehi erős embereivel oly haraggal támadt a hátukba, hogy a hátul lévő lámániták átadták harci fegyvereiket; és a maradék lámánita, mivel nagyon meg volt zavarodva, nem tudta, hogy megfutamodjon vagy harcoljon.

37 Most Moróni, látva zavarodottságukat, így szólt hozzájuk: Ha előhozzátok és átadjátok a harci fegyvereiteket, akkor íme, abbahagyjuk véretek ontását.

38 És lőn, hogy amikor a lámániták meghallották ezeket a szavakat, akkor a főkapitányaik, mindazok, akik nem haltak meg, előléptek és Moróni lábai elé dobták a harci fegyvereiket, és embereiknek is megparancsolták, hogy ugyanezt tegyék.

39 De íme, sokan voltak, akik nem voltak hajlandók erre; és akik nem voltak hajlandók átadni a kardjaikat, azokat elfogták és megkötözték, és elvették a harci fegyvereiket, és rákényszerítették őket, hogy testvéreikkel Bőség földjére meneteljenek.

40 És most, az elejtett foglyok száma meghaladta azok számát, akik meghaltak, igen, meghaladta a mindkét oldalon meghaltak számát.