1 És lőn, hogy elmentem a nefiták közé, és megbántam azon eskümet, melyet tettem, hogy nem segítek nekik többé; és ismét nekem adták seregeik parancsnokságát, mert úgy tekintettek rám, mint aki meg tudja szabadítani őket a megpróbáltatásaiktól.

2 De íme, én remény nélkül voltam, mert ismertem az Úr ítéleteit, melyek be fognak következni rajtuk; mert nem bánták meg a gonoszságaikat, hanem anélkül harcoltak az életükért, hogy fohászkodtak volna ahhoz a Lényhez, aki teremtette őket.

3 És lőn, hogy azt követően támadtak ránk a lámániták, hogy elmenekültünk Jordán városába; de íme, visszavertük őket, és így akkor nem foglalták el a várost.

4 És lőn, hogy ismét megtámadtak minket, és mi tartottuk a várost. És voltak más olyan városok is, amelyeket tartottak a nefiták, és ezen erősségek elvágták őket, és nem tudtak bejutni az előttünk fekvő vidékre, hogy elpusztítsák földünk lakóit.

5 De lőn, hogy amely földek mellett elhaladtunk, és nem gyűjtöttük be annak lakóit, azokat elpusztították a lámániták, és tűzzel égették fel kisvárosaikat, és falvaikat és városaikat; és így háromszázhetvenkilenc év múlt el.

6 És lőn, hogy a háromszáznyolcvanadik évben a lámániták ismét ellenünk jöttek, hogy csatázzanak, és mi merészen ellenálltunk nekik; de ez mind hiábavaló volt, mert olyan sokan voltak, hogy lábuk alá taposták a nefiták népét.

7 És lőn, hogy ismét menekülésbe fogtunk, és akik menekülése fürgébb volt a lámánitáknál, azok elmenekültek, és akik menekülése nem volt fürgébb a lámánitáknál, azokat elsodorták és elpusztították.

8 És most íme, én, Mormon, nem kívánom felszaggatni az emberek lelkét azzal, hogy a vérontásnak és az öldöklésnek oly rettenetes látványát tárom eléjük, mely az én szemem előtt volt; de mivel tudom, hogy ezen dolgoknak biztosan ki kell derülniük, és hogy minden rejtett dolognak a háztetőkről kell kinyilatkoztatva lennie –

9 És hogy ezen dolgok ismeretének ezen nép maradékához is el kell jutnia, valamint a nemzsidókhoz, akikről azt mondta az Úr, hogy szét fogják szórni ezt a népet, és ez a nép semminek számít majd közöttük – írok tehát egy rövid kivonatot, nem mervén teljes beszámolót adni az általam látott dolgokról, a parancsolat miatt, amit kaptam, és azért is, hogy ne bánkódjatok túlságosan ezen nép gonoszsága miatt.

10 És most íme, magjuknak mondom ezt, és a nemzsidóknak is, akik törődnek Izráel házával, hogy felismerjék és tudják, hogy honnan jönnek áldásaik.

11 Mert tudom, hogy az ilyenek búsulni fognak Izráel házának csapásain; igen, búsulni fognak ezen nép pusztulásán; búsulni fognak azon, hogy ez a nép nem tartott bűnbánatot, hogy Jézus karjaiba zárhatta volna őket.

12 Most, ezek a dolgok Jákób háza maradékának íratnak; és ily módon íratnak, mert Isten tudja, hogy a gonoszság nem hozza majd nekik elő ezeket; és elrejtetnek az Úr számára, hogy a szerinte megfelelő időben előjöhessenek.

13 És én ezt a parancsolatot kaptam; és íme, az Úr parancsa szerint kerülnek majd elő, amikor bölcsességében jónak látja.

14 És íme, a zsidók hitetlenjeihez kerülnek majd; és avégre kerülnek oda – hogy meggyőzzék őket, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia; hogy az Atya az ő leginkább Szeretettje által véghezvihesse nagyszerű és örök célját, a zsidók, vagyis Izráel egész háza visszaállításában örökségük földjére, melyet az Úr, az ő Istenük adott nekik, szövetségének betöltésére;

15 És azért is, hogy ezen nép magja teljesebb mértékben hihessen az ő evangéliumában, mely a nemzsidóktól jut el hozzájuk; mert ez a nép szétszóratik, és sötét, tisztátalan és undorító néppé válik, meghaladva mindazok leírását, melyek valaha is voltak közöttünk, igen, még azokat is, akik a lámániták között voltak, és ez hitetlenségük és bálványimádásuk miatt lesz.

16 Mert íme, az Úr Lelke nem is bajlódik már többé atyáikkal; és Krisztus és Isten nélkül vannak a világban; és úgy sodródnak, mint pelyva a szél előtt.

17 Valamikor még tetszetős nép voltak, és Krisztus volt a pásztoruk; igen, méghozzá Isten, az Atya vezette őket.

18 De íme, most a Sátán vezérli őket, miként a pelyvát sodorja a szél, vagy mint a bárkát dobálják a hullámok, vitorla vagy horgony nélkül, vagy bármi olyan dolog nélkül, ami kormányozná azt; és amilyen ez a bárka, olyanok ők.

19 És íme, az Úr áldásaikat, melyeket megkaphattak volna ezen a földön, fenntartotta a nemzsidóknak, akik ezt a földet birtokolni fogják.

20 De íme, lészen, hogy elűzik és szétszórják őket a nemzsidók; és miután elűzték és szétszórták őket a nemzsidók, íme, azt követően fog az Úr megemlékezni a szövetségről, melyet Ábrahámmal és Izráel egész házával kötött.

21 És az Úr az igazlelkűek imáiról is megemlékezik majd, melyeket értük intéztek őhozzá.

22 És akkor, Ó ti nemzsidók, hogyan tudtok majd megállni Isten hatalma előtt, ha nem tartotok bűnbánatot és fordultok el gonosz útjaitoktól?

23 Nem tudjátok, hogy Isten kezében vagytok? Nem tudjátok, hogy az övé minden hatalom és hogy az ő nagy parancsára ez a föld majd mint egy tekercs úgy felgöngyölődik?

24 Tartsatok hát bűnbánatot, és alázkodjatok meg őelőtte, különben igazságosságban jön ki ellenetek – különben Jákób magjának maradéka megy majd el közétek oroszlánként, és darabokra tép titeket, és senki nincs, aki menekítsen.