Beszámolók az első látomásról
Joseph Smith feljegyezte, hogy az Atyaisten és Jézus Krisztus megjelentek neki egy ligetben, szüleinek New York állam nyugati részén található otthona közelében, amikor mintegy 14 éves volt. Mivel aggasztották a bűnei, és bizonytalan volt, hogy melyik lelki ösvényt kövesse, Joseph különböző gyűléseken való részvétel, szentírásolvasás és ima útján keresett iránymutatást. Válaszként egy mennyei megnyilvánulásban volt része, amely később az első látomásként lett ismert. Joseph több alkalommal is beszélt és készített feljegyzést róla: ő maga, illetve általa megbízott írnokok négy különböző beszámolót is készítettek a látomásról.
Életében Joseph Smith két beszámolót tett közzé az első látomásról. Közülük az első, melyet ma Joseph Smith története néven ismerünk, a Nagyértékű gyöngyben lett kanonizálva, ezáltal pedig a legismertebb beszámolóvá vált. A két publikálatlan beszámolóról – az egyik Joseph Smith legkorábbi önéletrajzában, a másik egy későbbi naplóban feljegyezve – lényegében mindenki elfeledkezett, ameddig Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megbízásából kutató történészek ismét fel nem fedezték és közzé nem tették azokat az 1960-as években. Azóta ezeket az iratokat többször is tárgyalták az egyházi folyóiratokban, az egyházi tulajdonú és az egyházhoz kötődő kiadók által publikált munkákban, valamint utolsó napi szent kutatók által egyéb csatornákon keresztül.1 Az első kézből származó beszámolókon kívül öt további leírás ismert Joseph Smith első látomásáról, melyeket a kortársai jegyeztek fel.2
Az első látomásról szóló különböző beszámolók ellentmondás nélküli történetet adnak elő, bár természetesen különböznek a hangsúlyok és a részletek. A történészek számára természetes, hogy ha valaki az évek során több alkalommal, különböző hallgatóságnak meséli el újra ugyanazt az élményt, akkor mindegyik beszámoló más vonatkozásokra helyezi a hangsúlyt és lesznek benne egyedi részletek. És valóban, az első látomásról szóló beszámolókban rejlő eltérésekhez hasonlók találhatók azokban a különböző szentírásbeli beszámolókban, amelyek Pálnak a damaszkuszi úton kapott látomásáról vagy az apostoloknak a Színeváltozás hegyén átélt élményeiről szólnak.3 A különbségek ellenére azonban az első látomásról szóló beszámolók alapvetően következetesek. Némelyek hibásan azzal érvelnek, hogy a történet újra elmondásában fellelhető bármely eltérés azt bizonyítja róla, hogy csak kitalálták. Épp ellenkezőleg: a bőséges történelmi feljegyzések lehetővé teszik számunkra, hogy többet tudjunk meg erről a figyelemreméltó eseményről, mint amennyit akkor tudhatnánk, ha kevésbé lenne dokumentálva.
Beszámolók az első látomásról
Joseph Smith és kortársainak minden egyes beszámolója az első látomásáról saját történeti háttérrel és eltérő környezetben született, amelyek hatással voltak arra, ahogy az eseményt felidézték, tolmácsolták és lejegyezték. Alább ezeket a beszámolókat mutatjuk be.
Az 1832-es beszámoló. Az első látomásról szóló legkorábbi ismert beszámoló – az egyetlen, melyet Joseph Smith saját kezűleg írt – Joseph Smith egyik rövid, kiadatlan önéletrajzában található, amely 1832 második felében keletkezett. A beszámolóban Joseph Smith leírta, hogy tudatában volt saját bűneinek, továbbá, hogy mennyire bosszantotta, amiért nem talált olyan egyházat, amely megfelelt volna annak, amelyről az Újszövetségben olvasott, és amely segítette volna a megváltás elérésében. Kihangsúlyozta Jézus Krisztus engesztelését és az azáltal elérhető személyes megváltást. Azt írta, hogy megjelent „az Úr”, és megbocsátotta neki a bűneit. A látomás nyomán Joseph örömöt és szeretetet érzett, bár – amint azt megjegyezte – senkit nem talált, aki hitt volna az általa elmondottakban. Az 1832-es beszámoló itt olvasható.
Az 1835-ös beszámoló. 1835 őszén Joseph Smith elbeszélte az első látomást egy bizonyos Robert Matthewsnak, aki meglátogatta őt az Ohio állambeli Kirtlandben. Ez az újbóli elbeszélés – melyet Warren Parrish, Joseph írnoka jegyzett le Joseph naplójába – a helyes egyház keresésére, az imája közben érzett ellenállásra, valamint arra helyezi a hangsúlyt, hogy megjelent egy isteni személy, akit hamarosan egy másik követett. Ez a beszámoló angyalok megjelenését is említi a látomás során. Az 1835-ös beszámoló itt olvasható.
Az 1838-as beszámoló. Az első látomásról szóló beszámolók közül az utolsó napi szentek az 1838-ast ismerik a leginkább, amely 1842-ben jelent meg a Times and Seasons című nauvoo-i egyházi folyóiratban. Ez egy hosszabb történelmi elbeszélés része volt, melyet Joseph Smith mondott tollba a heves ellentétek időszakai közötti szünetekben. Míg az 1832-es beszámoló a fiatal, megbocsátásra törekvő Joseph Smith személyesebb történetet emeli ki, addig az 1838-as beszámoló az egyház „felemelkedését és fejlődését” elindító eseményként szemléli a látomást. Az 1835-ös beszámolóhoz hasonlóan az elbeszélés központi kérdése itt is az, hogy melyik egyháznak van igaza. Az 1838-as beszámoló itt olvasható.
Az 1842-es beszámoló. Ez a beszámoló válaszként született a Chicago Democrat főszerkesztőjének, John Wentworthnek a levelére, melyben tájékoztatást kért az utolsó napi szentekről, és 1842-ben jelentette meg a Times and Seasons. (Az úgynevezett Wentworth-levél szolgál a Hittételek alapjául is.)4 A mormon hitelveket nem ismerő közönség számára íródott beszámoló tömör és egyértelmű. A korábbi beszámolókhoz hasonlóan Joseph Smith itt is említést tesz arról, hogy mennyire össze volt zavarodva, illetve hogy az imájára adott válaszként két személy jelent meg. A következő évben Joseph Smith apróbb módosításokkal elküldte ezt a beszámolót egy Israel Daniel Rupp nevű történésznek, aki önálló fejezetként jelentette meg azt a He Pasa Ekklesia: An Original History of the Religious Denominations at Present Existing in the United States [He Pasa Ekklesia: Az Egyesült Államokban jelenleg létező vallási felekezetek eredeti története] című könyvében.5Az 1842-es beszámoló itt olvasható.
Másodkézből származó beszámolók. Joseph Smith e beszámolóin kívül másik öt létezik, melyeket olyan kortársak írtak, akik hallották őt a látomásról beszélni. Ezek a beszámolók itt olvashatók.
A Joseph Smith első látomásáról szóló beszámolókat illető ellenérvek
Az első látomásról szóló beszámolók sokfélesége és mennyisége arra indított egyes bírálókat, hogy megkérdőjelezzék, vajon Joseph Smith leírásai megfelelnek-e az általa valójában átélteknek. Két gyakori érvet hoznak fel a hitelességével szemben: az első megkérdőjelezi, hogy Joseph Smith pontosan emlékezett az eseményekre; a második felveti, hogy idővel talán kiszínezte a történet egyes részleteit.
Emlékek. A Joseph Smith első látomásáról szóló beszámolókat illető egyik ellenérv azt állítja, hogy a történelmi bizonyítékok nem támasztják alá azt, ahogy Joseph Smith leírta a Palmyrában és környékén tapasztalt vallási megújulási mozgalmakat. Egyesek azzal érvelnek, hogy ez aláássa Joseph állítását a szokatlan vallási hevületet illetően, és magát az első látomásról szóló beszámolót is.
Az írásos bizonyítékok azonban alátámasztják Joseph Smith állításait a megújulási mozgalmakat illetően. Az a térség, ahol élt, a vallási hevületéről vált híressé, és kétségtelenül a vallási megújulási mozgalmak egyik melegágya volt. A történészek a térséget „túlhevült [kiégett] körzetnek” is nevezik, arra utalva, hogy az 1800-as évek elejének nyíltszíni megújulási rendezvényein a prédikátorok és a megtértek kitaposták a növényzetet.6 1818 júniusában például ilyen metodista gyűlés zajlott Palmyrában, a következő nyáron pedig a metodisták a New York állambeli Viennában (ma Phelps), a Smith család gazdaságától 15 mérföldre gyűltek össze ismét. Egy metodista vándorprédikátor naplói nagy fokú vallásos felbuzdulásról számolnak be 1819-ből és 1820-ból azon a területen, ahol Joseph is élt. Ezekben az olvasható, hogy egy bizonyos George Lane tiszteletes, megújulási metodista lelkész, mindkét évben a térségben járt, és beszélt „Isten metódusairól a reformációk előidézését illetően”.7 Ezek a történelmi bizonyítékok összhangban vannak Joseph leírásával, aki azt mondta, hogy a szokatlan vallási buzgalom az ő környékén avagy térségében „a metodistáknál kezdődött”. Mi több, Joseph azt is kijelentette, hogy egy idő után „bizonyos mértékben a metodist[ákhoz] húzott”.8
Kiszínezés. A Joseph Smith első látomásáról szóló beszámolókat illető másik gyakori ellenérv szerint Joseph idővel kiszínezte a története egyes részleteit. Ez az érv két részletre összpontosít: a Joseph Smith szerint általa látott mennyei lények számára és kilétére. A Joseph első látomásáról szóló beszámolók idővel egyre részletgazdagabban írják le a mennyei lényeket. Az 1832-es beszámoló szerint: „Az Úr megnyitotta rám a mennyeket, és én láttam az Urat.” Az 1838-as beszámolója azt mondja, hogy „két Személyt láttam”, akik közül az egyik úgy mutatta be a másikat, hogy „az én Szeretett Fiam”. Ebből fakadóan a bírálók úgy érvelnek, hogy Joseph Smith eredeti elmondásában egy személy – „az Úr” – szerepelt, és csak később kezdte állítani, hogy az Atyát és a Fiút is látta.9
Van azonban más, következetesebb módja is annak, ahogy bizonyítékokra tekinthetünk. Indulásként el kell ismerni a keltezésükben eltérő elbeszélések között meglévő alapvető összhangot: a négy elbeszélésből három világosan kimondja, hogy az első látomás során két személy jelent meg Joseph Smithnek. A kivétel Joseph Smith 1832-es beszámolója, amely olvasható úgy is, hogy egy személyre utal és úgy is, hogy kettőre. Ha az első olvasatot vesszük, miszerint egyetlen mennyei lényre utal, akkor az valószínűleg az a személy lenne, aki megbocsátotta a bűneit. A későbbi beszámolók szerint az első mennyei személy azt mondta Joseph Smithnek, hogy a másodikat – Jézus Krisztust – hallgassa, aki aztán tolmácsolta számára a fő üzenetet, melynek része volt a megbocsátás üzenete is.10 Ebben az esetben Joseph Smith 1832-es beszámolója feltehetőleg Jézus Krisztusra, a megbocsátás elhozójára összpontosított.
Az 1832-es beszámoló másik olvasata viszont az, hogy Joseph Smith két lényre utalt, és mindkettejüket „Úrnak” nevezte. A kiszínezésről szóló érv azon a feltételezésen alapszik, hogy az 1832-es beszámoló csak egyetlen isteni lény megjelenéséről szól. Az 1832-es beszámoló azonban nem mond olyat, hogy csak egyetlen lény jelent volna meg. Figyeljük meg, hogy „az Úr” kétszeri említése időben különválik: először „az Úr” megnyitja a mennyeket, majd Joseph Smith látja „az Urat”. A beszámoló ezen olvasata összhangban van Joseph 1835-ös beszámolójával, miszerint először egy személy jelent meg, akit hamarosan követett egy másik. Így az 1832-es beszámoló ésszerű olvasata szerint Joseph Smith egyetlen lényt látott, aki aztán megmutatott egy másikat, Joseph pedig mindkettejükre úgy utalt, hogy „az Úr”: „Az Úr megnyitotta rám a mennyeket, és én láttam az Urat.”11
Joseph egyre konkrétabb leírásai tehát meggyőzően olvashatók úgy, mint a tapasztalaton alapuló, az idő során felhalmozott, gyarapodó meglátások bizonyítékát. Az 1832-es és a későbbi beszámolók közötti eltéréseknek részben talán a leírt és a kimondott szavak közötti különbségekhez is köze lehet. Az 1832-es beszámoló jelentette Joseph Smith első próbálkozását, hogy megírja a saját történetét. Ugyanabban az évben írta egyik barátjának, hogy „a papiros penna és tenta s egy torz megtört szétszórt és tökéletlen [angol] nyelv” foglyának érzi magát. A leírt szót „kicsi szűk börtönnek” nevezte.12 Könnyebben megérthető és nem is váratlan a későbbi beszámolók kiterjedt volta, ha tudjuk, hogy valószínűleg tollba mondták azokat – könnyű, kényelmes csatornaként szolgálva Joseph Smith számára, és szabadabb folyást engedve a szavaknak.
Összefoglalás
Joseph Smith többször is bizonyságot tett arról, hogy figyelemre méltó látomást tapasztalt meg az Atyaistenről és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról. Sem az első látomás igaz volta, sem az ellene felhozott érvek nem bizonyíthatók pusztán történelmi kutatások által. Ahhoz, hogy megtudja Joseph Smith bizonyságának igaz voltát, az igazság minden őszinte keresőjének muszáj először tanulmányoznia a feljegyzést, majd elegendő hitet gyakorolni Krisztusban, hogy őszinte, alázatos imában megkérdezze Istent, igaz-e a feljegyzés. Ha valaki azzal az igaz szándékkal kérdez, hogy majd a Szentlélek által kinyilatkoztatott válasz szerint cselekedjen, megnyilatkozik számára Joseph Smith látomásának igaz volta. Ilyen módon minden ember megtudhatja, hogy Joseph Smith becsülettel szólt, amikor kijelentette: „…látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam… megtagadni”13.