Egyháztörténet
Mennyei Anya


Mennyei Anya

|

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azt tanítja, hogy minden emberi lény, legyen bár férfi vagy nő, mennyei szülők, vagyis egy Mennyei Atya és egy Mennyei Anya szeretett lélekgyermeke. Ez a felfogás az Isten természetéről, az Istenséghez való viszonyunkról, valamint a férfiak és nők isteni lehetőségeiről szóló szentírásbeli és prófétai tanításokban gyökerezik. 1 A Mennyei Anya tanát az utolsó napi szentek becses és egyedi hitelvüknek tekintik. 2

Bár nincs olyan feljegyzés, mely szerint Joseph Smith formális kinyilatkoztatást kapott volna erről a tanról, a korai utolsó napi szent nők közül többen is felidézték, hogy személyesen tanította őket egy Mennyei Anyáról. 3 A tanra való legkorábbi hivatkozások röviddel Joseph Smith 1844-es halála után kerültek nyilvánosságra, közeli társai által jegyzett iratokban. 4 Az elgondolás legfigyelemreméltóbb kifejezése Eliza R. Snow: My Father in Heaven [Mennyei Atyám] című versében található, amelyből később az Én jó Atyám című himnusz íródott. Ennek szövege kijelenti: „Egyedül él mennyben Szülém? / Az ötlet oly képtelen! / Az ész s az örök igazság / Súgja: van Anyám ott fenn.” 5

Különböző egyházi vezetők később is megerősítették egy Mennyei Anya létezését. 1909-ben az Első Elnökség azt tanította, hogy „minden férfi és nő az egyetemes Atyához és Anyához hasonlatos, és az Istenség szó szerinti fiai és leányai” 6 . Susa Young Gates, aki kiemelkedő vezető volt az egyházban, azt írta 1920-ban, hogy Joseph Smith látomásai és tanításai kinyilatkoztatták az igazságot, miszerint „az isteni Anya vállvetve [áll] az isteni Atyával” 7 . A család: Kiáltvány a világhoz (1995) pedig az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma kijelentését tartalmazza, miszerint minden ember „mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek” 8 .

A próféták tanításai szerint Mennyei Szüleink együtt munkálkodnak az emberiség családjának szabadításáért. „Egy isteni terv részei vagyunk, melyet olyan Mennyei Szülők készítettek, akik szeretnek minket” – tanította M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. 9 Harold B. Lee elnök kijelentette: „Elfeledkezünk róla, hogy van egy Mennyei Atyánk és egy Mennyei Anyánk, akiket még a földi apánknál és anyánknál is – valószínűleg – jobban érdekel [a jövőnk], és ezek a túlnanról érkező hatások állandóan azon munkálkodnak, hogy segíteni próbáljanak nekünk, amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk.” 10

Az utolsó napi szentek Mennyei Atyának hódolnak, Jézus Krisztus nevében, és nem imádkoznak Mennyei Anyánkhoz. Ebben a Jézus Krisztus által lefektetett mintát követik, aki ezt tanította a tanítványainak: „Mindig imádkozzatok… az Atyához az én nevemben” 11 . Az utolsó napi szentek azt tanulják, hogy Mennyei Atyjukhoz imádkozzanak, de Gordon B. Hinckley elnök szavaival élve „annak ténye, hogy nem imádkozunk Mennyei Anyánkhoz, még nem becsüli le őt vagy csorbítja a tekintélyét” 12 . Mi több, amint azt Rudger Clawson elder megfogalmazta: „Akkor tiszteljük a nőt, amikor elismerjük az isteniséget az ő örökkévaló Előképében.” 13

Az evangélium más igazságaihoz hasonlóan jelenleg csak korlátozott tudással rendelkezünk Mennyei Anyánkról. Mindazonáltal elegendő tudást kaptunk ahhoz, hogy értékelni tudjuk e tan szent voltát, és megértsük a számunkra, mint Mennyei Szülők gyermekei számára megalapított isteni mintát. Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy ez a minta tükröződik Pál kijelentésében is, mely szerint „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban” 14 . A férfiak és a nők egymás nélkül nem magasztosulhatnak fel. Éppen úgy, ahogy van Mennyei Atyánk, van Mennyei Anyánk is. Amint azt Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja mondta: „Teológiánk a mennyei szülőkkel kezdődik. Legfőbb törekvésünk az, hogy olyanokká váljunk, mint ők.” 15

  1. 1 Mózes 1:26–27; Mózes 3:4–7; Rómabeliek 8:16–17; Zsoltárok 82:6; Tan és a szövetségek 132:19–20.

  2. Lásd Olyanná válni, mint Isten; lásd még Elaine Anderson Cannon, “Mother in Heaven,” in Encyclopedia of Mormonism, ed. Daniel H. Ludlow, 5 vols. (New York: Macmillan, 1992), 2:961. David L. Paulsen and Martin Pulido, “‘A Mother There’: A Survey of Historical Teachings about Mother in Heaven,” BYU Studies 50, no. 1 (2011): 70–97.

  3. Zina Diantha Huntington Young emlékei szerint, amikor az édesanyja 1839-ben meghalt, Joseph Smith azzal vigasztalta őt, hogy a mennyben ismét látni fogja az édesanyját, és meg fogja ismerni az örökkévaló Anyját is. (Susa Young Gates, History of the Young Ladies’ Mutual Improvement Association of the Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints [Salt Lake City: Deseret News, 1911], 15–16.)

  4. Lásd W. W. Phelps, “Come to Me,” in “Poetry, for the Times and Seasons,” Times and Seasons 6 (Jan. 15, 1845): 783.

  5. “My Father in Heaven,” in “Poetry, for the Times and Seasons,” Times and Seasons 6 (Nov. 15, 1845): 1039; Vö. Én jó Atyám. Himnuszok, 182. sz.; lásd még Jill Mulvay Derr, “The Significance of ‘O My Father’ in the Personal Journey of Eliza R. Snow,” BYU Studies 36, no. 1 (1996–97), 84–126.

  6. “The Origin of Man,” Improvement Era 13, no. 1 (Nov. 1909): 78.

  7. “The Vision Beautiful,” Improvement Era 23, no. 6 (Apr. 1920): 542. Ekkoriban Gates feljegyzésvezető titkár volt a Segítőegylet általános elnökségében.

  8. A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2010. nov. 129.

  9. M. Russell Ballard, When Thou Art Converted: Continuing Our Search for Happiness (Salt Lake City: Deseret Book, 2001), 62.

  10. Harold B. Lee, “The Influence and Responsibility of Women,” Relief Society Magazine 51, no. 2 (Feb. 1964): 85.

  11. 3 Nefi 18:19–21; Máté 6:6–9; János 17:1, 5, 21, 24–25; lásd még Máté 4:10; Lukács 4:8; és 3 Nefi 13:9; 17:15.

  12. Gordon B. Hinckley, “Daughters of God,” Ensign, Nov. 1991, 100. (Angolul).

  13. “Our Mother in Heaven,” Latter-day Saints’ Millennial Star 72, no. 39 (Sept. 29, 1910): 620. Rudger Clawson a folyóirat szerkesztője és e vezércikk valószínűsíthető szerzője volt.

  14. 1 Korinthusbeliek 11:11.

  15. Dallin H. Oaks, “Apostasy and Restoration,” Ensign, May 1995, 84. (Angolul).