1 Továbbá: Hallgass ide, Ó Izráel háza, mindenki, akit letörtek és kiűztek, népem pásztorainak gonoszsága miatt; igen, mindenki, akit letörtek, akit szétszórtak más földre, aki az én népemből való, Ó Izráel háza. Hallgassatok engem, Ó szigetek, és hallgassatok rám messzi népek; az Úr anyám méhétől hívott el engem, anyám bensőjétől fogva emlegette a nevem.

2 És olyanná tette számat, mint az éles kard; keze árnyékában bújtatott el engem, és csiszolt nyíllá tett, tegezében bújtatott el engem;

3 És ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Ó Izráel, akiben megdicsőíttetem.

4 Majd ezt mondtam: Hiába fáradoztam, semmiért és hiába pazaroltam erőmet; bizonyára az Úrnál van ítéletem, és munkám Istenemnél.

5 És most, mondja az Úr – aki anyám méhétől formált, hogy szolgája legyek, hogy Jákóbot ismét hozzá vigyem – bár Izráel még nincs összegyűjtve, mégis dicsőséges leszek az Úr szemében, és Istenem lesz az erőm.

6 És azt mondta: Könnyű dolog az, hogy szolgám legyél, Jákób törzseinek felnevelésében és a megőrzött Izráel visszaállításában. Világosságként is adlak téged a nemzsidóknak, hogy szabadításom lehess a földnek széléig.

7 Így szól az Úr, Izráel Megváltója, az ő Szentje, annak, akit megvet az ember, annak, akit utálnak a nemzetek, az uralkodók szolgájának: Királyok látnak és kelnek fel, hercegek is hódolnak, az Úr miatt, aki hűséges.

8 Így szól az Úr: Szívesen látott időben meghallottalak, Ó tenger szigetei, és a szabadítás napján megsegítettelek; és meg foglak őrizni téged, és szolgámat adom neked, szövetségül a népnek, hogy megalapítsam a földet, hogy örököltessem az elhagyott örökségeket.

9 Hogy szólhass a foglyoknak: Menjetek; azoknak, akik sötétségben ülnek: mutassátok meg magatokat! Az utakon fognak legelni, és minden magas helyen lesznek legelőik.

10 Nem éheznek, se nem szomjaznak, a hőség vagy a nap sem veri majd őket; mert az vezeti őket, aki irgalommal van irántuk, méghozzá vizek forrásai mentén irányítja őket.

11 És minden hegyemet úttá teszem, és felmagasztaltatnak az országutaim.

12 És akkor, Ó Izráel háza, íme, ezek messziről jönnek; és lásd, ezek északról és nyugatról, és ezek Sin földjéről.

13 Énekeljetek, Ó mennyek; és légy örömteli, Ó föld; mert megalapíttatnak azoknak lábai, akik keleten vannak; és törjetek ki éneklésbe, Ó hegyek; nem sújtanak le rájuk többé; mert megvigasztalta népét az Úr, és irgalommal lesz nyomorultjai iránt.

14 De íme, Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, és megfeledkezett rólam az én Uram – de ő majd megmutatja, hogy nem.

15 Mert megfeledkezhet-e egy nő szoptatós gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián? Igen, ők tán megfeledkeznek, de én nem fogok elfeledkezni rólad, Ó Izráel háza.

16 Íme, kezem tenyerére véstelek; szüntelen előttem vannak falaid.

17 Fiaid pusztítóid ellen sietnek; és ők, akik pusztává tettek, elmennek tőled.

18 Emeld fel szemeidet, nézz körül és lásd; ezek mind összegyűlnek, és el fognak jönni hozzád. És ahogy élek, mondja az Úr, bizonyára felöltözteted magad mindannyiukkal, mint ékszerrel, és felöltöd azokat, mint egy menyasszony.

19 Mert puszta és elhagyott helyeid, és elpusztításod földje már most túl szűk lesz a lakosok miatt; és azok, akik felemésztettek téged, messze lesznek.

20 A gyermekek, melyek azután lesznek neked, miután az elsőt elvesztetted, ismét azt mondják majd füleidbe: A hely túl szoros számomra; adj helyet nekem, hogy lakhassam!

21 Akkor fogod te majd ezt mondani a szívedben: Ki nemzette nekem ezeket; látván, hogy elvesztettem gyermekeimet és elhagyatott vagyok, fogoly, és ide s tova költözöm? És ki támasztotta ezeket? Íme, engem egyedül hagytak, hol voltak ezek?

22 Így szól az Úristen: Íme, felemelem kezem a nemzsidókhoz; és felállítom zászlómat a népnek; és ők karjaikban hozzák fiaidat, és vállukon hordják leányaidat.

23 És királyok lesznek a gondviselőid, és királynőik a dajkáid; meghajolnak előtted, arcukkal a föld felé, és lenyalják a port lábaidról; és tudni fogod, hogy én vagyok az Úr, mert nem szégyenülnek meg, akik rám várnak.

24 Mert el lehet-e venni a zsákmányt a hatalmastól, avagy megszabadulhatnak-e a törvényes foglyok?

25 De így szól az Úr: még a hatalmas foglyait is el fogják venni, és megszabadul a rettenetes zsákmánya; mert én fogok vitatkozni azzal, aki veszekedik veled, és én fogom megszabadítani gyermekeidet.

26 És saját testükkel etetem meg azokat, akik elnyomnak téged; megrészegednek saját vérüktől, mint az édes bortól; és minden test megtudja, hogy én, az Úr vagyok a Szabadítód és a Megváltód, Jákób Hatalmasa.