1 És lőn, hogy mindenféle magvakat, minden fajtából összegyűjtöttünk, mindenfajta vetőmagból és mindenfajta gyümölcsmagból is.

2 És lőn, hogy míg atyám a vadonban időzött, szólt hozzánk, mondván: Íme, álmodtam egy álmot, vagy más szavakkal, látomást láttam.

3 És íme, azon dolog miatt, amit láttam, van okom örvendezni az Úrban, Nefi miatt és Sam miatt is; mert van okom azt gondolni, hogy ők, és magjaik közül is sokan meg lesznek szabadítva.

4 De íme, Lámán és Lemuel, rendkívül aggódok miattatok; mert íme, gondoltam, hogy álmomban láttam egy sötét és kietlen vadont.

5 És lőn, hogy láttam egy férfit, és fehér köntösbe volt öltözve; és jött és megállt előttem.

6 És lőn, hogy szólt hozzám, és utasított, hogy kövessem.

7 És lőn, hogy amint követtem, azon vettem észre magam, hogy egy sötét és kietlen pusztaságban vagyok.

8 És miután sok órán keresztül mentem a sötétségben, imádkozni kezdtem az Úrhoz, hogy irgalmazzon nekem, gyengéd irgalmasságának sokasága szerint.

9 És lőn, hogy miután az Úrhoz imádkoztam, egy nagy és tágas mezőt láttam.

10 És lőn, hogy egy fát láttam, amelynek gyümölcse kívánatos volt, hogy boldoggá tegye az embert.

11 És lőn, hogy odamentem és ettem annak gyümölcséből, és láttam, hogy az a legédesebb, felülmúlva mindazt, amit addig valaha is megízleltem. Igen, és láttam, hogy annak gyümölcse fehér, meghaladva mindazt a fehérséget, amit azelőtt valaha is láttam.

12 És ahogy annak gyümölcséből ettem, az lelkemet rendkívül nagy örömmel töltötte el, kezdtem tehát azt kívánni, hogy a családom is vegyen belőle; mert tudtam, hogy az kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.

13 És amint körbejárattam a szemeimet, hogy hátha felfedezem a családomat is, egy vízzel telt folyót láttam meg; és az tovahaladt, és annak a fának a közelében volt, amelyről a gyümölcsöt vettem.

14 És néztem, hogy meglássam, honnan ered; és láttam annak forrását egy kicsit odébb, és a forrásnál megláttam anyátokat, Sáriát, és Samot és Nefit; és úgy álltak, mintha nem tudnák, hogy merre menjenek.

15 És lőn, hogy intettem nekik; és azt is mondtam nekik, hangos szóval, hogy jöjjenek hozzám és egyenek a gyümölcsből, mely kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.

16 És lőn, hogy odajöttek hozzám és ők is ettek a gyümölcsből.

17 És lőn, hogy azt kívántam, hogy Lámán és Lemuel is jöjjön és egyen a gyümölcsből; a folyó forrása felé vetettem tehát szemeimet, hogy hátha meglátom őket.

18 És lőn, hogy meg is láttam őket, de ők nem akartak hozzám jönni és a gyümölcsből enni.

19 És egy vasrudat láttam, és az a folyó partja mentén húzódott, és a fához vezetett, amelynél álltam.

20 És egy szoros és keskeny ösvényt is láttam, mely a vasrúd mentén haladt, méghozzá a fához, amelynél álltam; és a folyó forrása mellett egy nagy és tágas mezőhöz is vezetett, mintha az egy világ lett volna.

21 És emberek számtalan seregét láttam, akik közül sokan előrenyomultak, hogy elérhessék az ösvényt, amely a fához vezetett, amelynél álltam.

22 És lőn, hogy előrejöttek és elindultak azon az ösvényen, amely a fához vezetett.

23 És lőn, hogy sötét köd támadt, igen, méghozzá egy rendkívül sötét köd, olyannyira, hogy akik az ösvényen elindultak, útjukat vesztették, így elkóboroltak és elvesztek.

24 És lőn, hogy láttam másokat előre törekedni, és ezek előrejöttek és megragadták a vasrúd végét; és előrenyomultak a sötét ködön keresztül, a vasrúdba kapaszkodva, mindaddig, amíg előre nem jöttek, és nem ettek a fa gyümölcséből.

25 És miután ettek a fa gyümölcséből, körbejártatták a szemeiket, mintha elszégyellték volna magukat.

26 És én is körbejártattam a szemeimet, és a vízzel telt folyó másik oldalán egy nagy és tágas épületet láttam meg; és az úgy állt, mintha a levegőben lenne, magasan a föld felett.

27 És tele volt emberekkel, öregekkel és fiatalokkal is, férfiakkal és nőkkel is; és azok öltözködése rendkívül cifra volt; és éppen gúnyolódtak és ujjukkal mutogattak azokra, akik odajöttek és vettek a gyümölcsből.

28 És miután a gyümölcsöt megízlelték, elszégyellték magukat, azok miatt, akik csúfolták őket; és letértek tiltott ösvényekre, és elvesztek.

29 És most én, Nefi, nem beszélem el atyám minden szavát.

30 De hogy rövid legyek az írásban, íme, látott más tömegeket előre törekedni, és jöttek és megragadták a vasrúd végét; és előrenyomultak útjukon, folyamatosan szilárdan kapaszkodva a vasrúdba, amíg előre nem jöttek, és lerogytak a földre és ettek a fa gyümölcséből.

31 És látott más tömegeket is, akik a nagy és tágas épület felé tapogatóztak.

32 És lőn, hogy sokan a forrás mélyébe fulladtak; és sokan elvesztek szeme elől, idegen utakon kóborolva.

33 És nagy volt az a tömeg, amely bement abba a furcsa épületbe. És miután bementek abba az épületbe, gúnyolódó ujjal mutogattak énrám és azokra, akik szintén vettek a gyümölcsből; mi azonban nem törődtünk velük.

34 Ezek atyám szavai: Mert mindazok, akik törődtek velük, elbuktak.

35 És Lámán és Lemuel nem vettek a gyümölcsből, mondta atyám.

36 És lőn, hogy miután atyám álmának, vagyis látomásának minden szavát elbeszélte, mely sok volt, azt mondta nekünk, hogy azon dolgok miatt, amiket látomásban látott, rendkívül aggódik Lámán és Lemuel miatt; igen, aggódott, hogy kitaszíttatnak az Úr színe elől.

37 És buzdította őket, egy gondoskodó szülő minden érzelmével, hogy hallgassanak szavára, hogy az Úr talán irgalmas legyen hozzájuk, és ne taszítsa el őket; igen, atyám prédikált nekik.

38 És miután prédikált nekik, és sok dologról prófétált is nekik, felszólította őket, hogy tartsák be az Úr parancsolatait; és megszűnt beszélni hozzájuk.