1 És lőn, hogy amint Jézus tanítványai jártak-keltek és prédikálták azokat a dolgokat, melyeket hallottak és láttak is, és kereszteltek Jézus nevében, lőn, hogy a tanítványok összegyűltek és buzgón együtt imádkoztak és böjtöltek.

2 És Jézus ismét megmutatta magát nekik, mert az ő nevében imádkoztak az Atyához; és Jézus jött és megállt közöttük, és így szólt hozzájuk: Mit szeretnétek, mit adjak meg nektek?

3 És ők azt mondták neki: Urunk, szeretnénk, ha megmondanád nekünk azt a nevet, amelyen ezt az egyházat nevezzük; mert szóváltások vannak a nép között ezen dolgot illetően.

4 És az Úr azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, miért van az, hogy zúgolódik és vitatkozik a nép ezen dolog miatt?

5 Nem olvasták talán a szentírásokat, amelyek megmondják, hogy Krisztus nevét kell magatokra vennetek, ami az én nevem? Mert ezen a néven szólítanak majd benneteket az utolsó napon.

6 És aki magára veszi a nevemet, és mindvégig kitart, az megszabadul az utolsó napon.

7 Tehát amit csak tesztek, azt az én nevemben tegyétek; tehát az én nevemen nevezzétek az egyházat; és az én nevemben szólítsátok az Atyát, hogy énértem megáldja az egyházat.

8 És hogyan lehetne ez az én egyházam, ha nem az én nevemen neveztetik? Mert ha egy egyház Mózes nevén neveztetik, akkor az Mózes egyháza; vagy ha egy ember nevén neveztetik, akkor az egy ember egyháza; de ha az én nevemen neveztetik, akkor az az én egyházam, ha úgy lészen, hogy az én evangéliumomra épül.

9 Bizony mondom nektek, hogy ti az én evangéliumomra vagytok felépítve; ha tehát elneveztek valamely dolgokat, akkor azokat az én nevemre nevezzétek; ha tehát az Atyát szólítjátok, az egyházért, ha az én nevemben teszitek azt, akkor az Atya hallani fog benneteket;

10 És ha úgy lészen, hogy az egyház az én evangéliumomra épül, akkor az Atya meg fogja benne mutatni a saját cselekedeteit.

11 De ha az nem az én evangéliumomra épül, hanem az emberek cselekedeteire, vagy az ördög cselekedeteire, akkor bizony mondom nektek, hogy egy ideig örömük lesz cselekedeteikben, és nemsokára eljön a vég, és ők kivágatnak és a tűzbe vettetnek, ahonnan nincs visszatérés.

12 Mert cselekedeteik követik őket, mert munkáik miatt van az, hogy kivágatnak; emlékezzetek tehát azokra a dolgokra, melyeket elmondtam nektek.

13 Íme, megadtam nektek az evangéliumomat, és ez az evangélium, amit megadtam nektek – hogy eljöttem a világra, hogy Atyám akaratát tegyem, mert az én Atyám küldött engem.

14 És Atyám azért küldött el engem, hogy felemeltethessem a keresztre; és miután felemeltettem a keresztre, hogy minden embert magamhoz vonzhassak, hogy amint engem felemeltek az emberek, éppen úgy emelje fel az Atya az embereket, hogy előttem álljanak, hogy cselekedeteik szerint megítéltessenek, vajon jók vagy gonoszak voltak-e.

15 És ezen okból emeltettem fel; tehát az Atya hatalma szerint minden embert magamhoz vonzok majd, hogy cselekedeteik szerint megítéltethessenek.

16 És lészen, hogy aki bűnbánatot tart és megkeresztelkedik az én nevemben, azt eltölti a Szentlélek; és ha mindvégig kitart, akkor íme, ártatlannak fogom tartani őt Atyám előtt azon a napon, amikor odaállok, hogy megítéljem a világot.

17 És aki nem tart ki mindvégig, ő az, aki szintén kivágatik és a tűzre vettetik, ahonnan az Atya igazságossága miatt többé már nem tud visszatérni.

18 És ez az a szó, melyet az emberek gyermekeinek adott. És ezen okból teljesíti be az általa megadott szavakat, és ő nem hazudik, hanem minden szavát beteljesíti.

19 És semmi tisztátalan dolog nem kerülhet be a királyságába, tehát senki nem kerül be az ő nyugalmába, csak azok, akik ruházatukat hitük, és minden bűnük megbánása, és mindvégig való kitartásuk miatt tisztára mosták a véremben.

20 Most ez a parancsolat: Tartsatok bűnbánatot, mind ti földnek szélei, és jöjjetek hozzám és keresztelkedjetek meg az én nevemben, hogy a Szentlélek befogadása megszentelhessen benneteket, hogy szeplőtelenül állhassatok előttem az utolsó napon.

21 Bizony, bizony mondom nektek, ez az én evangéliumom; és tudjátok, hogy milyen dolgokat kell megtennetek az én egyházamban; mert azokat a cselekedeteket, melyeket engem tenni láttatok, nektek is azokat kell megtennetek; mert amit engem tenni láttatok, azt tegyétek meg ti is;

22 Ha tehát megteszitek ezeket a dolgokat, akkor áldottak vagytok, mert fel fogtok emeltetni az utolsó napon.

23 Írjátok le azokat a dolgokat, melyeket láttatok és hallottatok, annak kivételével, ami tiltva van.

24 Írjátok le ezen nép cselekedeteit, melyek a jövőben lesznek, éppen úgy, ahogyan le lett írva az, ami már volt.

25 Mert íme, a megírt és a megírandó könyvekből lesz megítélve ez a nép, mert ezek által ismerik meg majd cselekedeteiket az emberek.

26 És íme, az Atya minden dolgot felír; tehát a megírandó könyvekből lesz megítélve a világ.

27 És tudjátok meg, hogy ti lesztek e nép bírái, azon ítélkezés szerint, melyet én adok nektek, mely igazságos lesz. Milyen embereknek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok.

28 És most elmegyek az Atyához. És bizony mondom nektek, hogy amely dolgot az én nevemben kértek az Atyától, az megadatik nektek.

29 Kérjetek tehát, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek; mert aki kér, az kap; és aki kopogtat, annak megnyittatik.

30 És most íme, olyan nagy, és teljes az én örömöm miattatok, és ezen nemzedék miatt. Igen, és még az Atya is örül, és mind a szent angyalok. Miattatok és ezen nemzedék miatt; mert senki nem veszett el közülük.

31 Íme, szeretném, ha értenétek; mert azokat értem ezalatt, akik most életben vannak ebből a nemzedékből; és senki nem veszett el közülük, és bennük teljes az én örömöm.

32 De íme, elszomorodom az ezen nemzedék utáni negyedik nemzedék miatt, mert a Sátán fogságba hurcolja őket, éppen úgy, ahogyan azt a veszedelem fiával tette; mert el fognak adni engem ezüstért és aranyért, és azért, amit megront a moly, és amit a tolvajok betörve ellophatnak. És én azon a napon fogom meglátogatni őket, méghozzá azzal, hogy a saját fejükre száll majd cselekedeteik következménye.

33 És lőn, hogy miután Jézus bevégezte ezen mondandókat, így szólt a tanítványaihoz: Menjetek be a szoros kapun; mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt; de tágas az a kapu és széles az az út, amely a halálba visz, és sokan vannak, akik azon járnak, mígnem eljő az éj, melyben már senki nem munkálkodhat.