Szentírások
3 Nefi 8


8. Fejezet

Viharok, földrengések, tüzek, forgószelek és természeti katasztrófák bizonyítják Krisztus keresztre feszítését – Sok ember elpusztul – Három napig sötétség borítja a földet – Az életben maradtak sorsuk felett siránkoznak. Mintegy Kr.u. 33–34.

1 És most lőn, hogy feljegyzésünk szerint, és mi tudjuk, hogy feljegyzésünk igaz, mert íme, igaz ember volt az, aki a feljegyzést vezette – mert ő valóban sok csodát tett Jézus nevében; és senki nem volt, aki Jézus nevében csodát tudott tenni úgy, hogy ne tisztult volna meg teljesen a gonoszságtól –

2 És most lőn, hogy ha ez az ember nem követett el hibát az időszámításunkban, akkor elmúlt a harmincharmadik év;

3 És a nép kezdte nagy buzgósággal várni a jelet, melyet a lámánita Sámuel, a próféta adott, igen, azt az időt, amikor három napig sötétség lesz ezen föld színén.

4 És annak ellenére, hogy már olyan sok jel adatott, nagy kételkedések és szóváltások kezdődtek a nép között.

5 És lőn, hogy a harmincnegyedik évben, az első hónapban, a hónap negyedik napján nagy zivatar támadt, olyan nagy, amilyenről még soha nem hallottak az egész országban.

6 És nagy és borzalmas vihar is volt; és borzalmas mennydörgés, olyannyira, hogy az egész földet megrázta, mintha az majd ketté hasadna.

7 És rendkívül éles villámlás is volt, amilyenről még soha nem hallottak az egész országban.

8 És tüzet fogott Zarahemla városa.

9 És a tenger mélyére süllyedt Moróni városa, lakossága pedig vízbe fúlt.

10 És Moróniha városára ráomlott a föld, úgyhogy a város helyén egy nagy hegy keletkezett.

11 És nagy és rettenetes pusztulás volt a déli földön.

12 De íme, még nagyobb és rettenetesebb pusztulás volt az északi földön; mert íme, a vihar és a forgószelek, és a mennydörgés és a villámlás, és a rendkívül erős földrengés miatt megváltozott az egész föld felszíne;

13 És az országutak megrepedtek, a sík utak feltöredeztek, és sok sima hely göröngyös lett.

14 És sok nagy és figyelemreméltó város elsüllyedt, és sok leégett, és sok addig rázkódott, míg a földre nem omlottak az épületei, és el nem pusztult a lakossága, és kihaltak nem lettek ezek a helyek.

15 És volt néhány város, amelyik megmaradt; de ezeket is rendkívül nagy kár érte, és sokan voltak bennük, akik meghaltak.

16 És voltak olyanok, akiket elragadott a forgószél; és senki nem tudja, hogy ezek hova lettek, csak azt tudjuk, hogy elragadtattak.

17 És így az egész föld felszíne átformálódott a viharok, és a mennydörgés, és a villámlás és a földrengés miatt.

18 És íme, a sziklák kettéhasadtak, és úgy összetöredeztek az egész föld színén, hogy mindenfelé az egész ország területén darabokban, szilánkokra tördelve hevertek.

19 És lőn, hogy amikor megszűnt a mennydörgés, és a villámlás, és a zivatar, és a vihar és a földrengés – mert íme, ezek mintegy három órán át tartottak; és némelyek azt mondják, hogy hosszabb ideig; mindazonáltal mindezek a nagy és rettenetes dolgok mintegy három óra alatt történtek – és akkor íme, sötétség volt a föld színén.

20 És lőn, hogy sűrű sötétség volt azon egész föld színén, olyannyira, hogy azok a lakosok, akik nem estek el, érezhették a sötét párát;

21 És a sötétség miatt nem lehetett világosság. És gyertyát, és fáklyát, és tüzet sem tudtak gyújtani a jó és rendkívül száraz fájuk segítségével, így tehát egyáltalán nem lehetett világosság.

22 És nem láttak semmilyen világosságot, sem tüzet, sem szikrát, sem a napot, sem a holdat, sem a csillagokat, mert olyan nagy volt a sötét köd, mely beborította annak a földnek a színét.

23 És lőn, hogy három napig tartott az, hogy nem láttak világosságot; és szüntelenül nagy gyász és jajgatás és sírás volt az egész nép között; igen, nagyon sóhajtozott a nép az őket ért sötétség és nagy pusztítás miatt.

24 És az egyik helyen hallani lehetett, hogy felkiáltanak, mondván: Ó, bárcsak bűnbánatot tartottunk volna még ezen nagy és borzalmas nap előtt, és akkor az Úr megkímélte volna a testvéreinket, és nem égtek volna el Zarahemla nagy városában.

25 És egy másik helyen azt lehetett hallani, hogy felkiáltanak és gyászolnak, mondván: Ó, bárcsak bűnbánatot tartottunk volna még ezen nagy és borzalmas nap előtt, és nem öltük és köveztük volna meg és nem űztük volna ki a prófétákat; és akkor az Úr megkímélte volna édesanyáinkat és szép leányainkat, és gyermekeinket, és nem temette volna őket el Moróniha nagy városa. És ilyenek voltak, nagyok és borzalmasak az emberek jajgatásai.