Jakab, az Úr fivére

Könyv az Újszövetségben. Eredetileg Izráel idegenbe szétszórt tizenkét törzséhez intézett levél volt, és valószínűleg Jeruzsálemben íródott. A levél tartalmaz néhány világosan megfogalmazott dolgot a gyakorlati vallásról, beleértve ebbe azt az első fejezetben található fontos tanácsot, hogy ha valaki híján van a bölcsességnek, akkor Istentől kérjen segítséget (Jakab 1:5–6; JST 1:9–20). A 2. fejezet hitről és cselekedetekről szól. A 3–4. fejezet annak szükségességét említi, hogy uralkodjunk a nyelvünkön, és arra inti a szenteket, hogy ne mondjanak rosszat egymásról. Az 5. fejezet arra biztatja a szenteket, hogy legyenek türelmesek, és hívják az eldereket, áldásért, amikor betegek; emellett tanít annak áldásairól, amikor segítünk mások megtérítésében.