A Szabadító módján tanító hitoktatók

Chad Strang: Úgy vélem, apaként az egyik legfontosabb felelősségem az, hogy megtanítsam a tizenéves gyermekeimnek felismerni a szentírásokban található olyan igazságokat és tant, amelyek személyesen kötődnek az életükhöz és a körülményeikhez. Ez egy nagyon fontos megtanulandó lecke volt számomra: hogy tudatában legyek a Léleknek, kapcsolódjak a gyermekeimhez, és tisztában legyek a szükségleteikkel, de ami még ennél is fontosabb, hogy segítsek nekik felfedezni a szentírások iránti szeretetet, és megértetni velük, hogy a tan kapcsolódik az életükhöz.

Roberta Luz Pavanelo [felirat]: Ifjúsági hitoktató vagyok Brazíliában. Amikor ifjúsági hitoktató lettem, nagyon jó tanító akartam lenni, és nagyon szerettem volna, hogy a tanulóim mindent megtanuljanak, amit tanítok. Így különböző tanítási módszereket találtam ki: előadások, rövidfilmek, játékok. Egyszer aztán egy tanuló a nyitóimájában azt kérte, hogy érezhesse a Lelket az órán. Tudom, ez teljesen kézenfekvő, ugye? Állandóan halljuk ezt, de abban a pillanatban az az ima megváltoztatta a szívemet, és azt gondoltam: Erre van szükségük a tanulóknak. Azért vannak itt, hogy érezzék a Lelket.

Tyler Harris: Elemis tanító vagyok. Egy nagy létszámú osztályban tanítok. Vannak köztük sajátos nevelési igényű gyermekek is. Szerencsére nagyszerű képzésben volt részünk az Elemi elnökétől, aki megtanította nekünk, hogy nem minden gyermek tanul ugyanúgy. Vannak, akik fizikai érzékelés által tanulnak, és szükségük van rá, hogy a kezükben tartsanak valamit vagy mozogjanak. Vannak, akiknek valóban vizuálisan kell tanulniuk, és így tovább. Így hát mi, az osztályban lévő három fivér valóban megpróbálunk imádkozni erről, és átgondolni, hogyan juthatunk el onnan, hogy a gyermekek egymáson másznak vagy éppen ki az ablakon, oda, hogy tényleg tanulnak a Szabadítóról és olyan dolgokról, amelyek bevonják és lefoglalják őket az órán. Nemrég nagyszerű élményben volt részünk ezekkel a gyermekekkel, és valóban lebilincselő órákat tudtunk tartani nekik.

Kaion Constantino [felirat]: Brazíliából származom. Felsőfokú hitoktató vagyok. A világjárvány idején online kellett tartanunk a felsőfokú hitoktatási órákat. Én mindenkit meghívtam, de így is csak egy tanuló jelent meg. A tanulónak pedig sok kérdése volt, mert még új tag volt az egyházban. Aznap, a Lélek suttogásaira figyelve képes voltam segíteni és megválaszolni számos kérdését. Nagyon boldog vagyok, mert ez a tanuló ma már a missziós szolgálatra készül.

Sina Khoza: Nemrég megbízást kaptam, hogy beszéljek egy nagyon sötét időszakról az életemben, amely a gyász időszaka volt. A beszédemet onnan közelítettem meg, hogy a Szabadító példájára összpontosítottam. Visszagondoltam arra a sok bánatos időszakra, amelyen a Szabadító keresztülment, és hogy miként birkózott meg velük. Rájöttem, hogy ha Őrá és arra összpontosítok, ahogyan Ő ezeket a személyes körülményeket kezelte, akkor megértem, hogy minden, amin keresztülmentem, valójában jobbá tett engem. Rájöttem, hogy mindez egy szerető Mennyei Atyának köszönhető, aki tökéletesen szeret minket, függetlenül attól, hogy min megyünk keresztül.

Lori Newbold: A tanításom során további példákat kértem. Összefüggéseket találtam, amikor egy tanról beszélgettünk, majd arra kértem a fiatal nőket, hogy ők is vegyenek észre ilyeneket. Az egyik példa egy fiatal nő volt, akinek ezt a kérdést tettem fel: Hol látod a Szabadítót az úrvacsorában? Épp az úrvacsoráról beszélgettünk, és ő akkor jött rá, hogy amikor az úrvacsorai asztalra nézünk, valójában Krisztus testére tekintünk. 17 éves kora ellenére egészen addig a pillanatig soha nem kapcsolta ezt össze a Szabadítóval. Pont amiatt, hogy én magam is így készülök fel az úrvacsorára, elkezdtem jobban meglátni Krisztust, és ez természetes módon jött a számomra.

Pandu Prasetyo: Amikor misszióban voltam, megtanultam, hogyan álljunk mindig készen arra, hogy meghalljuk a Lélek lelki késztetéseit. Amikor a Lélek hangjának a meghallására törekedtem, az segített megértenem az érdeklődőimet, és segített a Lélek szerint tanítanom őket.

Tania M Diaz De Recio [felirat]:

Szolgálattevő nővérként, amikor a szolgálattételre hozzám kijelölt nőkért egyesével imádkozom, nagyobb szeretetet érzek irántuk. És érzem a Szabadító szeretetét is.

Alex Munoz [felirat]: Amikor az órát mindig Jézus Krisztusra, az Ő jelképeire, valamint az Ő szentírásokban található visszatükröződéseire próbáljuk összpontosítani, az arra készteti a tanulókat, hogy szándékosan keressék a szentírásokban Jézus Krisztust, és azt, hogy ez milyen hatással van az ő életükre.

Nuria Munoz: Van két idősebb lányunk, akik sokszor hozzászólnak a Jöjj, kövess engem! tanulmányozása során, de a harmadik lányunk eléggé félénk volt, és nem sok mindent osztott meg. A hét folyamán láttam, hogy rajzokat készít a megbeszélt dolgokról, és úgy gondoltam, ez csodálatos módja lenne annak, hogy segítsen neki úgy érezni, ő is hozzá tud tenni valamit a tanulmányozáshoz. Megkértem, hogy ossza meg velünk ezeket a rajzokat. Minden héten új rajzai születtek arról, amiről éppen beszélgettünk. Aztán elkezdte megosztani illetve le írni a bizonyságát a rajzokkal együtt. Csodálatos módja volt ez annak, hogy segítsünk neki azt érezni, hogy értékelik, illetve ő is hozzá tud járulni a beszélgetéshez. Ez határozottan segített mindannyiunknak fejleszteni a bizonyságunkat.

Paola Segastume de Orellana [felirat]: A Szabadító azt tanította nekünk, hogy szeressük minden tanulónkat. Így hát én nagyon szeretek érdeklődni az egyházon kívüli elfoglaltságaik iránt. Érdekel a születésnapjuk, megjegyzem a nevüket, hogy olyan kivételes személyekként szólhassak hozzájuk, amilyenek ők valójában. Mennyei Atya különleges gyermekeiként törődöm velük. Ha egyikük nem jön el az órára, én személy szerint megkeresem őket, és mindig tudom, hogy mi van velük.

Woodly LaFord: Püspökként sokat dolgozom együtt a fiatalokkal, és úgy hiszem, a legjobban úgy segíthetünk nekik, ha Jézus Krisztusra összpontosítunk. Ezt pedig a személyes fejlődés program használatával teszem, melyet a fiataloknak szántak. Van egy fiatal férfi, aki nem járt ifjúsági hitoktatásra, és azt gondoltam, hogy ha segítünk neki megérteni, miért kell olyanná válnia, mint Jézus, az határozottan jót fog tenni neki. Így hát szerveztünk egy tevékenységet a személyes fejlődésről. E tevékenység óta már rendszeresen jár az ifjúsági hitoktatásra. Így hát megértettem, hogy ha azt szeretnénk, hogy a fiatalok lelkileg és fizikailag növekedjenek, akkor segíthetünk nekik arra összpontosítani, hogy olyanná váljanak, mint Jézus.

Edwin Ramirez Guzman [felirat]: Szervusztok! Elemis tanító vagyok. A gyermekeket tanítom. Guatemalából származom. A gyermekek mind különbözőek, és némelyikük néha hiperaktív tud lenni.

Érzem, hogy Jézus Krisztus mindegyiküket oly módon szeretné tanítani, amely különleges számukra. Emlékszem egy alkalomra, amikor az egyik gyermek nagyon nyugtalan volt. Rengeteg energia feszült ebben a kisfiúban. Végül megkértem, hogy legyen a segédem az órán. Kihasználtam az energiáját, hogy a többi gyermeket taníthassuk. Ezáltal tudom, hogy Jézus Krisztus mindegyikünkkel ott van. Nagyon egyedi módokon tanít minket. Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk mindegyikünket szeret. Ezt érezhetjük, amikor megosztjuk az Ő evangéliumát.