De ha nem tenné is…

Fiatal férfiként leverten, csalódottan és összezavarodottan mentem haza egy nyolcadikos kosárlabda-bajnokságról. Így fortyantam fel édesanyámnak: „Nem tudom, miért kaptunk ki – én hittem abban, hogy nyerni fogunk!”

Most már látom, hogy akkoriban nem igazán tudtam, mi is a hit.

A hit nem valamiféle virtus, nem puszta kívánság, nem csupán remény. Az igaz hit az Úr Jézus Krisztusba vetett hit – Jézus Krisztusba vetett olyan bizalom, amely az embert az Ő követésére indítja.¹

Évszázadokkal ezelőtt Dánielt és ifjú társait a biztonságból hirtelen kivetették a világba – méghozzá egy idegen és riasztó világba. Amikor Sidrák, Misák és Abednégó nem volt hajlandó leborulni a király által állított kép előtt, hogy azt imádják, a feldühödött Nabukodonozor azt mondta nekik, hogy ha nem engedelmeskednek a parancsnak, azonnal bevetteti őket az égő, tüzes kemencébe – „és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimből?”²

A három fiatalember habozás nélkül, magabiztosan így felelt: Ha úgy lesz (ha bevetsz minket a kemencébe), „a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is”. Ez úgy hangzik, mint az én nyolcadik osztályos hitem. De aztán azt látjuk, hogy ők valóban megértették, mi a hit. Így folytatták: „De ha nem tenné is… mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.”³ Ez jelenti az igaz hitet.

Tudták, hogy bízhatnak Istenben – még akkor is, ha a dolgok nem úgy történtek, ahogy remélték.⁴ Tudták, hogy a hit több, mint puszta mentális jóváhagyás, több annál, hogy az ember elismeri, Isten él – a hit a belé vetett teljes bizalom.

A hit azt jelenti: hiszünk abban, hogy bár mi nem értünk mindent, az Úr igen. A hit az a tudás, hogy bár a mi erőnk korlátolt, az Övé nem az. A Jézus Krisztusba vetett hit abból áll, hogy teljes mértékben Őrá támaszkodunk.

Sidrák, Misák és Abednégó tudta, hogy mindig támaszkodhatnak az Úrra, mert ismerték tervét, és tudták, hogy Ő nem változik.⁵ Tudták, ahogy mi is tudjuk, hogy a halandó lét nem a természet véletlenszerű egybeesése, hanem szerető Mennyei Atyánk nagyszerű tervének⁶ egy rövid része, mely lehetővé teszi számunkra, fiai és lányai számára, hogy elnyerjük ugyanazokat az áldásokat, melyekben neki része van, ha hajlandóak vagyunk rá.

Tudták, ahogy mi is tudjuk, hogy a halandó élet előtti létünkben az Úr tanított minket a halandóság céljáról: „Alkotunk egy földet, amelyen ezek lakhatnak; és próbára tesszük őket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik.”⁷

Hát e próbatétel miatt vagyunk itt. A világ a halandó férfiak és nők próbatételének helye. Amikor megértjük, hogy mindez egy próbatétel, amit Mennyei Atyánk végez, aki szeretné, ha megbíznánk Benne és engednénk, hogy segítsen nekünk, akkor mindent sokkal világosabban láthatunk.

Isten munkája és dicsősége, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét.⁸ Ő már elérte az isteni mivoltot. Egyedüli célja az, hogy segítsen nekünk, és lehetővé tegye, hogy visszatérjünk Hozzá, Hozzá hasonlóvá váljunk, és mindörökre olyan életet éljünk, mint Ő.

Mindennek tudatában nem volt nehéz ennek a három ifjú zsidónak döntést hozni. Istent fogják követni, hitet fognak gyakorolni benne, és Ő majd megszabadítja őket, de ha nem tenné is – a történet végét pedig már ismerjük.

Az Úr önrendelkezést adott nekünk, vagyis a döntés jogát és felelősségét.⁹ Úgy tesz minket próbára, hogy engedi, hogy nehézségeink legyenek. Biztosít minket arról, hogy nem enged nagyobb kísértést annál, mint aminek ellen tudunk állni.¹⁰ Azt azonban meg kell értenünk, hogy a nagy kihívások teszik a nagy embereket. Nem keressük a megpróbáltatásokat, ám ha hittel reagálunk, az Úr megerősít minket. A de ha nem tenné is pillanatok hatalmas áldássá válhatnak.

Pál apostol is megtanulta ezt a nagy leckét, és évtizedek odaadó misszionáriusi munkája után ezt mondta: „Dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg.”¹¹

A Szabadító erről biztosította: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”¹²

Pál erre így reagált: „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. […] Gyönyörködöm az erőtelenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”¹³ Amikor Pál az Úr módján nézett szembe a kihívásokkal, gyarapodott a hite.

„Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén.”¹⁴ Nagy hite miatt Ábrahámnak több utód ígértetett, mint a mennyek csillagainak száma, és utódainak Izsákon keresztül kellett származniuk. Ábrahám azonban azon nyomban teljesítette az Úr parancsát. Isten be fogja tartani az ígéretét, de ha nem tenné is úgy, ahogy Ábrahám várja, ő akkor is teljes mértékben megbízik benne.

Az emberek nagyszerű dolgokat érnek el azáltal, hogy bíznak az Úrban és betartják az Ő parancsolatait – hitet gyakorolnak még akkor is, amikor nem tudják, az Úr miként formálja őket.

„Hit által tiltakozott Mózes, …hogy a Faraó leánya fiának mondják,

inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;

Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát. […]

Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától. […]

Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön. […]

Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai…”¹⁵

Mások pedig „hit által országokat győztek le, …az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.

Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban.”¹⁶

Az e dolgokban részt vevők által reménylett és várt mindezen dicső dolgok közepette azonban mindig ott voltak a de ha nem tenné is tapasztalatok:

„Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is;

megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, …bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve.”¹⁷

„Mivel Isten őfelőlük valami jobbról gondoskodott a szenvedéseik által, mivel a szenvedések nélkül nem tudtak volna tökéletességre jutni.”¹⁸

Szentírásaink és történelmünk tele van Isten olyan nagyszerű férfiairól és asszonyairól szóló feljegyzésekkel, akik hitték, hogy Ő majd megszabadítja őket – de ha nem tenné is, ők akkor is bizodalmukról tettek tanúságot és igazak maradtak.

Neki megvan a hatalma, de ez a mi próbatételünk.

Mit vár tőlünk az Úr a kihívásaink tekintetében? Azt, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Ő megteszi a többit. Nefi ezt mondta: „Tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni.”¹⁹

Ugyanolyan hitünknek kell lennie, mint Sidráknak, Misáknak és Abednégónak.

Istenünk meg fog minket szabadítani a gúnyolódástól és az üldöztetéstől – de ha nem tenné is… Istenünk meg fog minket szabadítani a betegségtől és a fájdalomtól – de ha nem tenné is… Ő meg fog minket szabadítani a magánytól, a depressziótól vagy a félelemtől – de ha nem tenné is… Istenünk meg fog minket szabadítani a fenyegetésektől, a vádaktól és a bizonytalanságtól – de ha nem tenné is… Ő meg fog minket szabadítani szeretteink halálától vagy maradandó egészségkárosodásától – de ha nem tenné is… akkor is bízunk az Úrban.

Istenünk majd gondoskodik arról, hogy igazságos jussunk legyen – de ha nem tenné is… Gondoskodik majd arról, hogy szeretet és elismerés övezzen minket – de ha nem tenné is… Tökéletes társat, igazlelkű és engedelmes gyermekeket fogunk kapni – de ha nem tenné is… mi akkor is hinni fogunk az Úr Jézus Krisztusban, azzal a tudattal, hogy ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor az Úr idejében és módján megszabadulunk és megkapunk mindent, amivel Ő rendelkezik.²⁰ Erről teszek bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.