2006
A személyes bizonyság hatalma
2006. november


A személyes bizonyság hatalma

Szilárd bizonyságunk arra fog bennünket ösztönözni, hogy megváltoztassuk magunkat, és azután megáldjuk a világot.

A Mormon könyvében olvashatunk az ifjú Nefiről, akinek azt parancsolta az Úr, hogy építsen egy hajót. Azonnal engedelmeskedett ennek a parancsnak, a fivérei azonban kételkedtek benne. „[A]mikor a fivéreim látták, hogy hajót készülök építeni – írta –, zúgolódni kezdtek ellenem, mondván: Fivérünk bolond, mert azt gondolja, hogy meg tud építeni egy hajót; igen, és azt is gondolja, hogy át tudja szelni ezeket a nagy vizeket” (1 Nefi 17:17).

De Nefi nem csüggedt el. Nem volt jártas a hajóépítésben, de erős személyes bizonysággal rendelkezett arról, „hogy az Úr… [elkészíti az] utat…, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol” (1 Nefi 3:7). Nefi, ezzel az erőteljes bizonysággal és ösztönzéssel a szívében, megépített egy hajót, amellyel átszelték a nagy vizeket, a hitetlen fivérei által tanúsított kemény ellenkezés dacára is.

Hadd osszak meg veletek egy személyes élményt fiatal koromból, mely az igaz szándékok erejéről szól.

A második világháború okozta felfordulás után a családom az oroszok által megszállt Kelet-Németországban kötött ki. Amikor negyedikes voltam, idegen nyelvként az oroszt kellett tanulnom az iskolában. Ezt elég nehéznek találtam a cirill ábécé miatt, de ahogy telt az idő, kezdtem belejönni.

Amikor 11 éves lettem, apám politikai nézetei miatt egy éjszaka el kellett hagynunk Kelet-Németországot. Így Nyugat-Németországban jártam iskolába, ami amerikai megszállás alatt volt akkoriban. Az ottani iskolában minden gyereknek angolt kellett tanulnia és nem oroszt. Az orosz sem ment könnyen, az angol pedig egyenesen lehetetlennek tűnt a számomra. Úgy gondoltam, a számat nem az angol nyelv beszéléséhez teremtették. A tanáraim küszködtek. A szüleim szenvedtek. Én pedig tudtam, hogy az angolt biztosan nem nekem találták ki.

Egyszer aztán valami megváltozott az én fiatal életemben. Majdnem minden nap elbicikliztem a repülőtérhez, és néztem, amint a repülőgépek fel- és leszállnak. Elolvastam, áttanulmányoztam és megtanultam mindent, amit a repülésről találtam. Mindennél jobban vágytam arra, hogy pilóta lehessek. Már szinte láttam magam egy utasszállító vagy egy vadászrepülőgép pilótafülkéjében. A szívem mélyén éreztem, hogy ez nekem való!

Aztán megtudtam, hogy ahhoz, hogy pilóta lehessek, beszélnem kell angolul. Egyik napról a másikra úgy tűnt – mindenki legnagyobb csodálkozására –, mintha megváltozott volna a szám. Meg tudtam tanulni angolul. Még mindig sok munka, kitartás és türelem kellett hozzá, de meg tudtam tanulni angolul!

Miért? Egy igazhitű és erős késztetés miatt!

Késztetéseink és a gondolataink befolyásolják a cselekedeteinket. A Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának igazságáról való bizonyság a leghatalmasabb késztető erő az életünkben. Jézus újra meg újra kihangsúlyozta a jó gondolatok és a helyes késztetések erejét: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek” (T&Sz 6:36).

A Jézus Krisztusról való bizonyságunk, valamint a visszaállított evangélium segíteni fog az életünkben, hogy megtudjuk, mi Isten konkrét terve számunkra, és hogyan kell a szerint cselekednünk. Bizonyosságot ad Isten valóságáról, igaz voltáról és jóságáról, Jézus Krisztus tanításairól és engeszteléséről, valamint az utolsó napi próféták isteni elhívásáról. A bizonyságunk arra ösztönöz bennünket, hogy igaz életet éljünk, és az igaz élet megerősíti a bizonyságunkat.

Mi a tanúbizonyság?

A tanúbizonyság egyik meghatározása: „ünnepélyes kijelentés egy dolog igazságáról”, amely a latin testimonium szóból ered, melyben a testis „tanút” jelent („Testimony”, http://www.reference.com/browse /wiki/Testimony; Merriam-Webster’s Collegiate Dictionary, 11. kiad. [2003], „testimony”, 1291. o.).

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak a bizonyság kifejezés egy meghitt és jól ismert szó a vallásos szóhasználatunkban. Gyengéd és édes. Mindig van benne valami szent. Amikor tanúbizonyságról beszélünk, inkább elménk és szívünk érzéseire utalunk, nem pedig logikus, puszta tények felhalmozására. Ez a Lélek egyik ajándéka, egy tanúságtétel a Szentlélektől, hogy bizonyos elképzelések igazak.

A tanúbizonyság a Szentlélektől származó biztos tudás, illetve bizonyosság az Úr utolsó napi munkájának igazságáról és isteni természetéről. A bizonyság egy „maradandó, élénk [és] megindító meggyőződés a Jézus Krisztus evangéliumában kinyilatkoztatott igazságokról” (Marion G. Romney, How to Gain a Testimony”, New Era, 1976. máj., 8.o., kiemelés hozzáadva).

Amikor tanúbizonyságot teszünk, az evangéliumi üzenet tökéletes igazságát hirdetjük. Egy olyan korban, amikor sokan viszonylagosnak tekintik az igazságot, egy tökéletes igazság hirdetése nem valami népszerű, és politikailag sem tűnik helyesnek, illetve időszerűnek. A dolgokról való bizonyságok, ahogy „azok igazán vannak” (Jákób 4:13), bátrak, igazak és életbevágók, mert örökkévaló következménnyel bírnak az emberiségre. Sátán nem bánná, ha a hitünk és evangéliumi tanunk üzenetét úgy hirdetnénk, mint ami a körülményeknek megfelelően alakítható. Az evangéliumi igazságról való szilárd meggyőződésünk horgony az életünkben, és olyan biztos és megbízható, mint a Sarkcsillag. A bizonyság nagyon személyes, és talán kicsit más mindenki számára, mert mindenki egyedi személynek számít. A Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról szóló bizonyságnak azonban mindig tartalmaznia kell ezeket a világos és egyszerű igazságokat:

  • Isten él. Ő a mi szerető Mennyei Atyánk, és mi az Ő gyermekei vagyunk.

  • Jézus Krisztus az élő Isten Fia és a világ Szabadítója.

  • Joseph Smith Istennek az a prófétája, akin keresztül Jézus Krisztus evangéliuma visszaállítatott az utolsó napokban.

  • A Mormon könyve Isten szava.

  • Gordon B. Hinckley elnök, a tanácsosai, valamint a Tizenkét apostol Kvórumának tagjai mind próféták, látnokok és kinyilatkoztatók napjainkban.

Miközben a Szentlélek hatalma és ajándéka által mélyebb tudásra teszünk szert ezekről az igazságokról és a szabadítás tervéről, „minden dolgot illetően tudhatj[uk] az igazat” (Moróni 10:5).

Hogyan nyerünk bizonyságot?

Mindannyian tudjuk, hogy könnyebb beszélni a bizonyságról, mint megszerezni azt. A folyamat, amely által részesülhetünk benne, az aratás törvényén alapszik: „Mert a mit vet az ember, azt aratándja is” (Galátziabeliek 6:7). Semmi jó dolgot nem kaphatunk erőfeszítés és áldozat nélkül. Ha keményen kell dolgoznunk, hogy bizonyságot nyerjünk, az megerősít bennünket és a bizonyságunkat is. Ha pedig megosztjuk a bizonyságunkat, akkor az növekedni fog.

A bizonyság nagyon értékes tulajdon, mert gondolkodással és érveléssel nem szerezhető meg, nem lehet semmilyen földi javakkal megvenni, és nem lehet ajándékba adni, vagy ősöktől megörökölni. Nem függhetünk mások bizonyságától. Saját magunktól kell tudnunk. Gordon B. Hinckley elnök azt mondta: „Minden utolsó napi szent felelőssége, hogy minden kétséget kizáró bizonyossággal tudja önmaga számára, hogy Jézus az élő Isten feltámadt, élő Fia” („Fear Not to Do Good”, Ensign, 1983. máj., 80.o.).

Ennek a biztos tudásnak és szilárd meggyőződésnek isteni kinyilatkoztatás a forrása, „mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jelenések 19:10).

Akkor nyerjük el ezt a bizonyságot, amikor a Szent Lélek szól a bennünk lévő lélekhez. Ilyenkor egy megnyugtató, megingathatatlan bizonyosságot kapunk, amely bizonyságunk és meggyőződésünk forrása lesz kultúránktól, fajunktól, nyelvünktől vagy társadalmi-gazdasági hátterünktől függetlenül. A Lélek sugalmazásai, nem pedig csupán az emberi logika lesz az alap, amelyre a bizonyságunk épülni fog.

Ennek a bizonyságnak a lényege mindig is a Jézus Krisztusba és az Ő isteni küldetésébe vetett hit és tudás lesz, aki azt mondja Magáról a szentírásban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6).

Tehát hogyan nyerhetünk el egy olyan bizonyságot, mely a Szentlélek tanúságtételében gyökerezik? A szentírások felvázolják a módszert:

Először is: Vágyj a hitre! A Mormon könyve bátorít bennünket: „ha felébrednétek és felserkentenétek a képességeiteket, olyannyira, hogy kísérletet tennétek a szavaimmal és egy cseppnyi hitet gyakorolnátok…, még ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek” (Alma 32:27).Néhányan talán azt mondják: „Nem tudok hinni, nem vagyok egy vallásos ember.” Csak fontoljátok meg, hogy Isten mennyei segítséget ígér nekünk, ha csupán vágyunk a hitre, de ennek őszinte, és nem színlelt vágynak kell lennie.

Másodszor: Kutasd a szentírásokat! Legyenek kérdéseitek; tanulmányozzátok azokat, keressetek válaszokat a szentírásokban! A Mormon könyvének ismét jó tanácsa van számunkra: „Most, ha helyet adtok, hogy a magot el lehessen ültetni a szívetekben” Isten szavának szorgalmas tanulmányozása által, a jó mag „duzzadni kezd majd a kebletekben”, ha nem álltok ellen hitetlenül. Ez a jó mag gyarapítani fogja a lelketeket, és megvilágosítja az értelmeteket (lásd Alma 32:28).

Harmadszor: Isten akarata szerint cselekedj; tartsd be a parancsolatokat! Nem elegendő tudományos eszmecserét folytatnunk, ha mi magunk is tudni szeretnénk, hogy Isten királysága visszaállíttatott a földre. Az alkalmi tanulás sem elegendő. Nekünk is részt kell vennünk a cselekményben, ami azt jelenti, hogy meg kell tudnunk és meg kell tennünk Isten akaratát.

Krisztushoz kell jönnünk, és követnünk kell a tanításait. A Szabadító ezt tanította: „Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é vagy én magamtól szólok?” (János 7:16–17; kiemelés hozzáadva). Majd ezt mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15).

Negyedszer: Elmélkedj, böjtölj és imádkozz! Ahhoz, hogy tudást nyerjünk a Szentlélektől, kérnünk kell azt a Mennyei Atyánktól. Továbbá bíznunk kell abban, hogy Isten szeret minket, és hogy segíteni fog felismerni a Szentlélek sugalmazásait. A Mormon könyve emlékeztet bennünket:

„Amikor ezeket a dolgokat olvassátok, …emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva egészen addig, amíg ezeket a dolgokat megkapjátok, és gondolkozzatok el ezen a szívetekben.

…Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát” (Moróni 10:3-4).

Alma próféta pedig ezt mondta:

„Íme, tanúságot teszek nektek, hogy igenis tudom, hogy igazak azok a dolgok… És mit gondoltok, hogyan tudok a bizonyosságukról?

Íme, …böjtöltem és imádkoztam, hogy magam tudhassam ezeket a dolgokat. És… az Úristen nyilvánította ki őket nekem az ő Szent Lelke által; és ez a kinyilatkoztatás lelke” (Alma 5:45–46).

Kedves fivéreim és nővéreim, Alma böjtölés és ima által nyerte el bizonyságát több mint 2000 évvel ezelőtt, és mi is részesülhetünk hasonló szent élményben napjainkban.

Mire jó a bizonyság?

A bizonyság megfelelő rálátást és késztetést ad, és egy olyan szilárd alapot, amelyre céltudatos és személyes növekedéssel teli életet lehet építeni. A bizonyság állandó forrása az önbizalomnak, egy igaz és hithű társ a jó és a rossz időkben is. A bizonyság okot ad a reményre és az örömre. Segít kiművelnünk a derűlátás és a boldogság lelkületét, és lehetővé teszi számunkra, hogy örvendezzünk a természet szépségében. Egy bizonyság arra ösztönöz minket, hogy mindig és minden körülmények között a jót válasszuk. Arra ösztönöz, hogy közeledjünk Istenhez, megengedvén neki, hogy Ő is közeledjen hozzánk (lásd Jakab 4:8).

A személyes bizonyságunk egy védőpajzs, és egy vasrúdhoz hasonlóan biztonságosan átvezet bennünket a sötétségen és a zűrzavaron.

Nefi bizonysága bátorságot adott neki ahhoz, hogy kiálljon magáért, és azok közé tartozzon, akik engedelmeskednek az Úrnak. Semmilyen körülmény között nem zúgolódott, nem kételkedett és nem félt. Amikor nehéz időket élt át, azt mondta: „Megyek és megteszem [azt, amit] az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr… utat készít szám[omra], hogy végrehajthas[sam] azt a dolgot” (1 Nefi 3:7).

Ugyanúgy, ahogy az Úr ismerte Nefit, Isten minket is ismer és szeret. Ez a mi időnk; ezek a mi napjaink. Ott vagyunk, ahol zajlik az esemény. Szilárd bizonyságunk arra fog bennünket ösztönözni, hogy megváltoztassuk magunkat, és azután megáldjuk a világot. Erről teszem bizonyságomat, és veletek hagyom áldásomat az Úr apostolaként, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.