Szövetségek

Egy héttel azután, hogy nemrég létrehoztam az első cöveket Moszkvában¹, kerületi konferencián vettem részt Szentpéterváron. Miközben arról beszéltem, milyen hálás vagyok azokért a korai misszionáriusokért és helyi vezetőkért, akik Oroszországban megerősítették az egyházat, megemlítettem Vjacseszlav Efimov nevét. Ő volt az első orosz megtért, akiből misszióelnök lett. Feleségével együtt csodálatos munkát végeztek ebben a feladatkörben. Nagy bánatunkra nem sokkal missziójuk után Efimov elnök hirtelen elhunyt.² Még csak 52 éves volt.

Miközben erről a pionír házaspárról beszéltem, késztetést éreztem arra, hogy megkérdezzem az egybegyűlteket, vajon jelen van-e Efimov nőtestvér. A terem végében felállt egy asszony. Megkértem, hogy jöjjön ki a mikrofonhoz. Bizony, Galina Efimov nőtestvér volt az. Meggyőződéssel szólt és erős tanúbizonyságot tett az Úrról, az Ő evangéliumáról, valamint visszaállított egyházáról. Férjével egymáshoz pecsételték őket a szent templomban. Elmondta, hogy ennek köszönhetően örökre egyek lesznek. Még mindig misszionárius társak, csak ő a fátyolnak ezen az oldalán, férje pedig a másik oldalon.³ Örömkönnyek közepette köszönetet mondott Istennek a szent templomi szövetségekért. Én is könnyeztem, teljes mértékben felismerve azt, hogy az örök egység, amelyet ez a hű pár példáz, szent szövetségek megkötésének, betartásának és megbecsülésének az eredménye.

A szent szövetség a kinyilatkoztatott vallás egyik legfontosabb eleme. A jog nyelvén a szövetség általában két vagy több fél közötti megegyezést jelent. Vallási szövegkörnyezetben azonban a szövetség sokkal jelentősebb ennél. Istennek tett és Tőle kapott szent ígéret. A feltételeket Ő szabja meg. Mindenki eldöntheti, hogy elfogadja-e ezeket. Ha valaki elfogadja a szövetség feltételeit és engedelmeskedik Isten törvényeinek, akkor megkapja a szövetséghez tartozó áldásokat. Tudjuk, hogy „amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik”⁴.

Isten mindig is kötött szövetségeket a gyermekeivel.⁵ Szövetségei a szabadulás tervének egészét átszövik, ezért részét képezik evangéliuma teljességének.⁶ Például Isten megígérte, hogy Szabadítót küld a gyermekeinek,⁷ viszonzásul azt kérve tőlük, hogy engedelmeskedjenek a törvényeinek.⁸

A Bibliában olyan férfiakról és nőkről olvasunk az Óvilágból, akik a szövetség gyermekeinek neveztettek. Milyen szövetségé? Azon szövetségé, „melyet Isten szerzett [az ő atyáikkal], mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan”⁹.

A Mormon könyvében olyan emberekről olvashatunk az Újvilágból, akik szintén a szövetség gyermekeinek neveztettek.¹⁰ A feltámadt Úr azt mondta nekik: „[Í]me, ti vagytok a próféták gyermekei; és Izráel házából valók vagytok; és azon szövetségből valók, melyeket atyáitokkal kötött az Atya, így szólván Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.”¹¹

A Szabadító elmagyarázta, miért fontos a szövetség gyermekeinek neveztetni. Ezt mondta: „Az Atya először is feltámasztott nektek, és elküldött, hogy megáldjalak benneteket azzal, hogy közületek mindenkit elfordítsak a gonoszságaitól; és ez azért van, mert a szövetség gyermekei vagytok”¹².

A szövetség, amelyet Isten Ábrahámmal kötött¹³, majd később Izsákkal¹⁴ és Jákóbbal¹⁵, újra megerősített, mindenen átívelő jelentőséggel bír. Számos ígéretet tartalmazott, például:

• Jézus, a Krisztus, Ábrahám leszármazási ágán fog megszületni.

• Ábrahám utódai nagyon sokan lesznek, és jogosultak lesznek az örök gyarapodásra és a papság viselésére.

• Ábrahám sok nemzet atyjává lesz.

• Utódai bizonyos földeket örökölnek.

• A föld minden nemzete áldott lesz az ő magja révén.¹⁶

• És ez a szövetség örökkévaló lesz, méghozzá „ezeríziglen”¹⁷.

Ezen ígéretek némelyike már beteljesedett, mások még váratnak magukra. A Mormon könyve egyik legelső próféciájából idézek: „Atyánk [Lehi] nemcsak a mi magunkról beszélt, hanem Izráel egész házáról is, rámutatva az utolsó napokban betöltendő szövetségre; mely szövetséget Ábrahám atyánkkal kötött az Úr”¹⁸. Hát nem bámulatos? Mintegy 600 évvel azelőtt, hogy Jézus megszületett volna Betlehemben, a próféták tudták, hogy az ábrahámi szövetség csak az utolsó napokban fog végül beteljesedni.

Ezen ígéret valóra váltásaként az Úr megjelent ezekben az utolsó napokban, hogy megújítsa az ábrahámi szövetséget. A Mester ezt mondta Joseph Smith prófétának:

„Ábrahám ígéreteket kapott magját és ágyékának gyümölcsét illetően – akinek ágyékából való vagy te, …Joseph szolgám…

Ez az ígéret a tiétek is, mert Ábrahámtól valók vagytok”¹⁹.

A szövetség e megújításával az egykor élt emberekhez hasonlóan mi is megkaptuk a szent papságot és az örökkévaló evangéliumot. Jogunk van az evangélium teljességének elnyerésére, hogy élvezzük a papság áldásait, és kiérdemeljük Isten legnagyobb ajándékát, az örök életet.²⁰

Vannak közöttünk, akik Ábrahám szó szerinti magja, másokat örökbe fogadtak a családjába. Az Úr nem tesz különbséget.²¹ Együtt nyerjük el ezeket a megígért áldásokat – ha az Urat keressük és betartjuk a parancsolatait.²² Ha azonban nem teszünk így, akkor elveszítjük a szövetség áldásait.²³ Segítségképpen az egyház pátriárkai áldásokat biztosít számunkra, amelyek bepillantást nyújtanak a jövőnkbe, valamint a múlthoz kötnek minket, kijelentve, hogy milyen leszármazási vonal vezet vissza esetünkben Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákóbhoz.²⁴

A szövetség férfiúinak jogukban áll kiérdemelni a papság esküjét és szövetségét.²⁵ „…akik hűségesek e két papság elnyerésére…, és felmagasztalják az elhívásukat, azokat megszenteli a Lélek testük megújulására.”²⁶ És ez még nem minden. Azok a férfiak, akik arra érdemesen kapják meg a papságot, az Úr Jézus Krisztust is befogadják, és akik befogadják az Urat, azok befogadják az Atyaistent.²⁷ És akik befogadják az Atyát, megkapnak mindent, amivel Ő rendelkezik.²⁸ Ebből az esküből és szövetségből hihetetlen áldások áradnak az arra érdemes férfiakra, nőkre és gyermekekre szerte a világon.

A mi feladatunk az, hogy segítsünk beteljesíteni az ábrahámi szövetséget. A mi magunk lett előre elrendelve és felkészítve arra, hogy világszerte minden embert megáldjon.²⁹ Ezért van az, hogy a papsági kötelesség a misszionáriusi munkát is magában foglalja. Mintegy négyezer évnyi várakozás és felkészülés után ez az a kijelölt nap, amikor az evangéliumot el kell vinni a föld nemzetségeihez. Ez Izráel megígért összegyűjtésének a kora. És mi részt vehetünk benne! Hát nem izgalmas? Az Úr számít ránk és a fiainkra – és rendkívül hálás a leányainkért is –, akik mind arra érdemesen szolgálnak misszionáriusokként Izráel összegyűjtésének e nagyszerű időszakában.

A Mormon könyve kézzel fogható jele annak, hogy az Úr elkezdte összegyűjteni a szövetséges Izráelből származó gyermekeit.³⁰ Ez a könyv, amely a mi napjainkra íródott, egyik céljának azt nevezi meg, hogy „tudhatjátok, hogy beteljesedőfélben van a szövetség, melyet… Izráel gyermekeivel [kötött] az Atya. …[M]ert íme, az Úr emlékezni fog a szövetségre, melyet Izráel házából való népével kötött.”³¹

Az Úr valóban nem feledkezett meg róla! Megáldott minket és másokat szerte a világon a Mormon könyvével, amelynek egyik célja az, „hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus”³². A Mormon könyve segít nekünk szövetségeket kötni Istennel. Hív minket, hogy emlékezzünk Őreá és ismerjük meg az Ő Szeretett Fiát. Valóban egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.

A szövetség gyermekeinek jogában áll megkapni az Ő tanát és megismerni a szabadulás tervét. Azzal tarthatnak igényt erre a jogra, hogy szent jelentőséggel bíró szövetségeket kötnek. Brigham Young azt mondta: „Minden utolsó napi szent belép az új és örökkévaló szövetségbe, amikor belép ebbe az egyházba. […] Belépnek az új és örökkévaló szövetségbe, hogy Isten [királyságát] támogassák”³³. Azzal tartják be a szövetséget, hogy engedelmeskednek a parancsolatainak.

Keresztelkedéskor szövetséget kötünk, hogy az Urat fogjuk szolgálni és be fogjuk tartani a parancsolatait.³⁴ Amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk ezt a szövetséget, és kijelentjük, hogy készen állunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét. Ezáltal fiaivá és leányaivá fogad minket, és testvéreknek neveztetünk. Ő új életünk Atyja.³⁵ Végül a szent templomban örököstársaivá válhatunk, egy örök család áldásainak ígéretével, mely ígéret egykoron Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak és utódaiknak adatott.³⁶ A celesztiális házasság tehát a felmagasztosulás szövetsége.

Ha felismerjük, hogy a szövetség gyermekei vagyunk, akkor tudjuk, kik vagyunk és mit vár tőlünk Isten.³⁷ Törvénye a szívünkbe íródik.³⁸ Ő a mi Istenünk, és mi vagyunk az Ő népe.³⁹ A szövetség elkötelezett gyermekei állhatatosak maradnak, még a megpróbáltatások közepette is. Ha ez a tan mélyen a szívünkbe ivódott, akkor még a halál fullánkja is elviselhetőbbé válik, lelki kitartásunk pedig megerősödik.

Az ebben az életben kiérdemelhető legnagyobb dicséret az, ha szövetségek megtartójaként ismernek minket. A szövetség megtartásáért járó jutalmak itt és ezután is valóra válnak. A szentírások azt mondják, hogy gondolkozzunk el „azoknak az áldott és boldog állapotán…, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban…; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy… Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában.”⁴⁰

Isten él. Jézus a Krisztus. Egyháza visszaállíttatott, hogy minden embert megáldjon. Thomas S. Monson elnök az Ő prófétája ma. És mi a szövetség hű gyermekeiként most és mindörökké áldottak leszünk. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.