Csupán véletlenül találkoztunk?

1983–84 telének egy rendkívül hideg szombat éjszakáján Monson nőtestvér és én jó pár kilométert utaztunk autóval a Midway völgybe Utahban, ahol van egy házunk. Aznap éjjel mínusz 31°C fokot mutatott a hőmérő higanyszála, és meg akartunk győződni róla, hogy minden rendben van a házunk körül. Miután mindent rendben találtunk, visszaindultunk Salt Lake Citybe. Alig tettü[nk] meg… néhány kilométert, amikor a kocsink lerobbant. […] Teljesen elakadtunk. […]

Vonakodva bár, de elindultunk gyalog a legközelebbi város felé, miközben több autó is elszáguldott mellettünk. Végül egy fiatalember megállt és felajánlotta a segítségét. […] Ez a kedves fiatalember visszavitt minket a midway-i házunkba. Szerettem volna megtéríteni a szolgálatát, de… elmondta, hogy cserkész, és szeretett volna valami jót tenni. Bemutatkoztam neki, mire ő háláját fejezte ki azért a kiváltságért, hogy segítségünkre lehetett. Mivel misszionárius korúnak tűnt, megkérdeztem, hogy tervezi-e, hogy missziót fog szolgálni. Beismerte, hogy nem biztos benne, mit akar tenni.

A következő hétfő reggel írtam egy levelet ennek a fiatalembernek és megköszöntem a kedvességét. A levélben arra biztattam, hogy szolgáljon teljes idejű missziót.

Körülbelül egy héttel később telefonhívást kaptam a fiatalember édesanyjától, aki elmondta, hogy a fia kiváló ember, de bizonyos hatások következtében régi vágya, hogy missziót szolgáljon, elhalványodott. Beszámolt róla, hogy ő és a férje böjtöltek és imádkoztak, hogy megváltozzon a fiuk szíve. …szerette volna, ha tudom, hogy ő úgy tekint annak a hideg éjszakának az eseményeire mint a fiáért mondott imáira érkező válaszokra. Azt válaszoltam, hogy egyetértek vele.

Pár hónappal később és a fiatalemberrel folytatott további beszélgetések után Monson nőtestvér és én hatalmas örömmel vettünk részt a misszionáriusi búcsúztatóján, mielőtt elindult volna a Kanadai Vancouver Misszióba.

Vajon véletlen volt, hogy azon a hideg decemberi estén útjaink keresztezték egymást? Egy pillanatig sem hiszem. Inkább azt hiszem, hogy találkozásunk egy édesanya és egy édesapa szívből jövő imáira volt válasz, melyeket szeretett fiukért mondtak.

Gondolataidat esetleg leírhatod a naplódba, vagy megbeszélheted másokkal.