Még több misszionáriust kérnek: Misszionáriusi hozzáállás otthon és az egyházban

Arra a kérdésre válaszolva, hogy „hogyan tudta ilyen sok fiatalját felkészíteni arra, hogy hajlandóak legyenek szolgálni?”, Nogales püspök így válaszolt: „Amikor elhívtak püspöknek, az egyházközségem fiataljainak érdekét tartottam szem előtt leginkább, így hát világossá tettem a többi egyházközségi vezető számára is, hogy bele kell folynunk a fiatalok életébe.”

Például az összes chacabucói misszionáriusnak volt elhívása az egyházközségben, mielőtt megkezdték volna a szolgálatot. Gyakran új megtértek vagy kevésbé tevékeny egyháztagok lettek felkérve arra, hogy tanítókként szolgáljanak, ami segített nekik felkészülni arra, hogy a jövőben majd ők tanítsák az evangéliumot.

Nogales püspök azt is megszervezte, hogy a helyi teljes idejű misszionáriusokkal együtt dolgozva a fiatalok lelkileg is felkészülhessenek a missziójukra.

Miután a helyi egyházi vezetők és egyháztagok elkötelezték magukat az egyházközség fiataljai mellett, a jutalom sem maradt el: a misszionáriusi lelkület hatalmas mértékben megnőtt.

Garth és Eloise Andrus a utahi Draperből, az Egyesült Államokból, tudják, hogy mit jelent misszionáriusi beállítottságú családban élni. 17 fiúunokájuk van, akik missziót szolgáltak, és ők maguk is hat missziót szolgáltak már.

A misszionáriusi szolgálat lelkületének táplálása a családban már akkor elkezdődik, amikor a gyermekek még fiatalok, mondta Andrus testvér.

Andrus nőtestvér egyetért vele. „A misszionáriusi szolgálat nem szabad, hogy kimondatlan elvárás legyen. Úgy kell beszélned a gyermekeiddel és az unokáiddal róla, hogy ez ne legyen kérdés – amikor misszióba mentek, nem pedig ha misszióba mentek” – mondta.

Szintén nagyon fontos, hogy azáltal tanítsuk meg a fiataloknak, hogy kik ők, hogy példát mutatunk a misszionáriusi szolgálatban. Andrus testvér és a felesége 1980-ban fogadták el az első elhívásukat, pont amikor a legkisebb fiuk misszióba indult.

Az egyik unokájuk levelet írt nekik, miután küldtek neki egy ajándékot, hogy segítsenek felkészülni a missziójára. „Megköszönte nekünk [az ajándékot], de azt mondta: »Sokkal fontosabb, hogy megköszönjem nektek a példát, melyet mutattatok«” – mondta Andrus nőtestvér.

„Fiataljaink jogosan elvárhatják, hogy szüleik és az egyházi vezetők és tanítók segítenek nekik megismerni és megérteni Jézus Krisztus evangéliumát – mondta Ballard elder. – A Szentlélek megerősíti szívükben az igazságot, és fellobbanthatja Krisztus világosságát a lelkükben. És akkor lesz még egy teljesen felkészült misszionáriusotok” (M. Russell Ballard: Még egy. 71.).

Buenos Airestől majd’ 10 000 kilométerre, az Idaho állambeli Boise-hoz közeli Horseshoe Bend Gyülekezet szintén drámai növekedést tapasztalt a misszionáriusi szolgálatban, amint a családok és a vezetők megnövelték arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az evangéliumot tanítsák a fiataljaiknak.

A 75 fős pici gyülekezetből jelenleg kilenc fiatal szolgál missziót.

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja kihangsúlyozta a szolgálat céljait és áldásait. „Minden misszionárius… csupán annak reményében [szolgál], hogy más emberek életét jobbá [teszi] – mondta. A missziós szolgálatra irányuló döntés örökre hatással lesz a misszionárius, a házastársa és nemzedékeken át az ő leszármazottaik sorsára. A szolgálatra késztető vágy az illető megtérésének, érdemességének és felkészültségének természetes velejárója” („Kérdezd a misszionáriusokat! Ők segíthetnek!” Liahóna, 2012. nov. 18.).

Martin Walker, az Idahói Emmett Cövek elnöke egyetért ezzel. „A misszionáriusi szolgálat olyan ösvényre helyezi egy fiatal életét, amely nemzedékekre lesz hatással – mondta. – Cövekként minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy felkészítsük a fiatalokat a misszionáriusi szolgálatra.”

E felkészülés egy része magában foglalja, hogy megtanítsák a fiataloknak a tant. A Horseshoe Bend Gyülekezet fiataljai részt vehetnek a heti misszionárius előkészítő órákon, melyeket egy egykori misszióelnök tart – olyan képzés ez, amely kiegészíti a cövek által biztosított havi ifjúsági misszionáriusi előkészítő gyűlés képzését, valamint az éves ároni papsági tábort.

LaRene Adam – Andrus testvér és nőtestvér hat gyermekének egyike – férjével, Jimmel a Dániai Koppenhága Misszióban szolgált 2007 és 2009 között, és bizonyságát tette annak fontosságáról, hogy már otthon tanítsuk a gyermekeknek az evangéliumot.

„Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit azért tehetsz, hogy segíts a gyermekeidnek bizonyságot szerezni a misszionáriusi munkáról az, hogy megtartjátok a családi esteket és a családi szentírás-tanulmányozásokat – mondta. – Ha szilárd alapot biztosítasz nekik az evangélium tanulmányozásához és ismeretéhez, akkor sokkal jobban felkészülnek és sokkal többet tudnak az evangéliumról.”