Szolgálattételi tantételek
A szolgálattételhez szükséges együttérzés kifejlesztése
A szolgálattétel nem más, mint felemelés. Ha megpróbáljuk megérteni, hogy min mennek keresztül mások, akkor felemelhetjük őket, és megmutathatjuk, hogy hajlandóak vagyunk velük együtt végigmenni ezen az úton.
Mennyei Atyánk segíteni szeretne, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Sajnos kifejezetten nehéznek bizonyulhat megmaradni az ösvényen, amikor úgy érezzük, hogy egyedül kell szembenéznünk ezekkel a megpróbáltatásokkal.
Azonban soha nem volt a terv része az, hogy egyedül járjunk az ösvényen. A Szabadító tökéletes együttérzésre tett szert, mindenek alá ereszkedve, hogy tudhassa, miként segítsen meg minket a csapásaink során és a gyengeségeinkben (lásd Alma 7:11–12; Tan és szövetségek 122:8). Elvárja mindegyikünktől, hogy kövessük az Ő példáját és mi is tanúsítsunk együttérzést. Az egyház minden tagja szövetségben ígéri, hogy „[gyászol] azokkal, akik gyászonak; igen, és megvigasztal[ja] azokat, akik vigasztalásra szorulnak” (Móziás 18:9). A szentírásokból mindenütt azt tanuljuk, hogy a saját nehézségeink ellenére is forduljunk mások felé, „emel[jük] fel a lecsüggesztett kezeket, és erősíts[ük] meg az ellankadt térdeket”, valamint hogy a „lábai[n]kkal egyenesen járj[un]k, hogy a sánta el ne hajoljon” (Tan és szövetségek 81:5–6; Zsidók 12:12–13; lásd még Ésaiás 35:3–4).
Amikor kézen fogunk másokat, amikor hagyjuk, hogy ránk támaszkodjanak, és mi velük megyünk, azzal segítünk nekik az ösvényen maradni mindaddig, amíg a Szabadító nemcsak megtéríti – ami a szolgálattétel egyik fő rendeltetése –, hanem meg is gyógyítja őket (lásd Tan és szövetségek 112:13).
Mi az együttérzés?
Az együttérzés a másik ember érzéseinek, gondolatainak és helyzetének nem a mi, hanem az ő szemszögéből való megértése.1
Együttérzőnek lenni fontos úgy a másoknak nyújtott szolgálattételünk során, mint szolgálattevő fivérekként és nővérekként a célunk beteljesítéséhez. Lehetőséget ad arra, hogy a másik helyébe képzeljük magunkat.
Mások helyében
Van egy történet egy visszahúzódó utolsó napi szent férfiról, aki gyakran ült egyedül a kápolna hátsó sorában. Amikor az elderek kvórumának egyik tagja hirtelen meghalt, a püspök vigasz céljából papsági áldást adott az elhunyt családtagjainak. A segítőegyleti nővérek ételt hoztak. A jó szándékú barátok és szomszédok meglátogatták a családot, és azt mondták: „Szóljatok, ha tudunk bármiben segíteni.”
Amikor viszont ez a visszahúzódó férfi látogatta meg a családot a nap folyamán, becsöngetett, és az ajtót nyitó özvegynek mindössze ennyit mondott: „Jöttem, hogy kipucoljam a cipőiteket.” Pár órával később a család minden cipője tisztán és fényesen várta a temetést. A rákövetkező vasárnap az elhunyt elder családja ott ült a visszahúzódó férfi mellett a hátsó sorban.
Íme egy olyan ember, aki képes volt megoldani egy létező szükségletet. Az együttérzés által vezérelt szolgálattételének köszönhetően nekik és neki is áldásban volt része.
Hogy működik az együttérzés?
Az elmúlt 30 évben egyre növekvő számú kutató fogott az együttérzés tanulmányozásába. Bár sokan különböző irányokból közelítik meg a témát, a legtöbben egyetértenek abban, hogy az együttérzés tanulható.2
Ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk az együttérzésre való képességünket, hasznos lehet, ha jobban megértjük az együttérzés működését. Az alábbiakban javasoltakat általában széleskörűen elfogadják az együttérzés alapvető alkotóelemeiként.3 Bár mindez gyakran anélkül zajlik, hogy mi magunk tudatában lennénk ennek, ha tudatosan odafigyelünk rájuk, akkor lehetőségünk nyílik arra is, hogy meglássuk, hol tudnánk még fejlődni.
1. Értsük meg
Az együttérzés megkívánja a másik helyzetének bizonyos fokú megértését. Minél jobban megérted a körülményeiket, annál könnyebbé válik megérteni az érzéseiket, és hogy te miben tudsz segíteni.
A tevékeny figyelem, a kérdések feltevése, valamint a közös tanácskozás velük és másokkal – mindezek fontos lépések a helyzetük megértéséhez. Ezekről a fogalmakról részletesebben olvashatsz a korábbi Szolgálattételi tantételek cikkekben:
-
Az alapos odafigyelés öt ismérve. Liahóna, 2018. jún. 6.
-
Tanácskozz a szükségleteikről! Liahóna, 2018. szept. 6.
-
Hogyan és mikor vonjunk be másokat a szolgálattételünkbe? Liahóna, 2018. okt. 6.
Miközben megértésre törekedünk, időt kell szakítanunk arra, hogy megértsük az illető konkrét helyzetét ahelyett, hogy feltételezésekbe kezdenénk mások tapasztalatai alapján, akik voltak már hasonló helyzetben. Ha ezt nem tesszük, akkor elvéthetjük a célt, és az illető úgy érezheti, hogy nem értjük meg őt.
2. Képzeljük el
Azon erőfeszítésünk részeként, hogy megtartsuk a szövetségünket, miszerint gyászolunk a gyászolókkal (lásd Móziás 18:9), imádkozhatunk is azért, hogy a Szentlélek segítsen megértenünk, mit érez egy adott ember, illetve hogy miként tudnánk segíteni.4
Onnantól fogva azonban, hogy megértjük mások körülményeit, már mindegyikünk képes arra – akár természetes számára, akár nem –, hogy elképzelje, mit gondolna vagy érezne hasonló helyzetben. Amikor ezt tesszük, nyugodtan hagyhatjuk, hogy a saját gondolataink és érzéseink vezéreljék a reakciónkat.
Ahogy egyre jobban megértjük a másik ember helyzetét, és elképzeljük, hogy mi mit éreznénk a helyükben, fontos ügyelnünk arra, hogy miként ítéljük meg őket (lásd Máté 7:1). Ha elkezdünk bírálni valakit azért, ahogy belekerült egy adott helyzetbe, az könnyen azt eredményezheti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a helyzet által okozott fájdalmat.
3. Reagáljunk
Fontos, hogy miként reagálunk, mert ebben mutatkozik meg az együttérzésünk. Számtalan módja van annak, hogy szóban és szavak nélkül is tolmácsoljuk a megértésünket. Fontos emlékezni arra, hogy a célunk nem feltétlenül egy adott nehézség megoldása. A cél néha egyszerűen annyi, hogy felemeljünk és megerősítsünk valakit, és tudassuk vele, hogy nincs egyedül. Ez állhat abból, hogy azt mondjuk, „örülök, hogy elmondtad nekem” vagy „őszintén sajnálom, tudom, hogy ez milyen” vagy „ez biztos nagyon megviselt”.
De a reakciónk soha nem lehet tettetett: mindig őszintének kell lennie. Amikor pedig helyénvaló, mutassuk meg a sebezhető oldalunkat, hogy a gyengeségeinket és bizonytalanságainkat látva létrejöhessen köztünk egy értékes kapcsolatérzet.
Felkérés a cselekvésre
Amikor átgondolod azoknak a körülményeit, akiknek szolgálattételt nyújtasz, képzeld magad a helyükbe. Imádkozz azért, hogy megértsd, mit éreznek, és hogy számodra mi lenne a legnagyobb segítség, ha a helyükben lennél. Az általad adott válasz talán egyszerű, mégis jelentőségteljes lesz.