Minden idők legjobb ölelése!
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Emese nagyon szerette az öleléseket. Az Aputól kapott öleléseket. A Nagyitól és Nagyapától kapott öleléseket. Az Anyutól kapott öleléseket. Az ölelésektől mindig melegséget érzett. És biztonságot. És boldogságot.
Ezért ölelte át Emese Anyut az istentiszteleten. Nagyon szeretett Anyu ölében ülni. Anyu mindvégig magához szorította.
Aztán véget ért az úrvacsorai gyűlés. Eljött az Elemi ideje. Emese nagyon szerette az Elemit. Már nagy lány volt: hároméves! Voltak saját szentírásai is!
De ma azt szerette volna, ha örökké ölelheti Anyut.
Anyu elvitte Emesét a folyosón az Elemibe. A szobában leültette egy székre.
„Mehetek veled?” – kérdezte Emese.
„Nem” – felelte Anyu kedvesen. „Neked a saját osztályodban kell lenned – mondta. – Nekem pedig az enyémben.”
Anyu megpuszilta Emesét, aztán kiment a szobából.
Emese érezte, hogy könnyek gördülnek végig az arcán.
Arra gondolt, milyen az, amikor Anyu átöleli. Anyu mindig át szokta ölelni, amikor a Mormon könyvét olvassák. A családjuk általában közösen olvasta, de néha csak Emese és Anyu kettesben.
Emese felemelte a saját Mormon könyvét. Volt benne egy kép Jézusról.
Emese visszacsukta a könyvet és átölelte. Úgy érezte, mintha Jézust ölelné át. Melegséget érzett. És biztonságot. És boldogságot. Ez volt minden idők legjobb ölelése! ●