Tényleg készüljek fel az úrvacsorára?

Tisztán emlékszem, milyen élmény volt először venni az úrvacsorából. Akkor történt, amikor a misszionáriusok először hívtak meg engem istentiszteletre. Sajnos akkor még nem tudtam semmit arról, hogy hogy is megy vagy mit jelképez az úrvacsora, így a mellettem ülő lányoknak menet közben kellett elmagyarázniuk nekem az egész folyamatot.

Erre az élményre visszatekintve jöttem rá, hogy hasznos lehetett volna, ha előtte megpróbálok önállóan megtudni egy kicsit többet az úrvacsoráról, de azért szerencsére azok a lányok, akikkel együtt ültem ott azon az első napon, rögtön nagyon készségesen elmagyaráztak nekem mindent. Azóta sok minden változott az életemben – beleértve ebbe az evangéliumról és az úrvacsora jelentéséről való tudásomat.

Sok változtatás történt az elmúlt általános konferenciákon is. Amikor Russell M. Nelson elnök bezárta a 2019. októberi általános konferenciát, bejelentette, hogy történtek bizonyos átdolgozások a templomi ajánlási interjú kérdéseiben, és elismételte a 8. kérdést: „Igyekszel megszentelni a sabbat napját otthon és az egyházban is; részt venni a gyűléseiden; felkészülni és érdemesen venni az úrvacsorából; valamint az életedet az evangélium törvényeivel és parancsolataival összhangban élni?” (kiemelés hozzáadva).

Megütötte a fülemet az a szó, hogy felkészülni.

Rájöttem, hogy az úrvacsora nem olyasmi, amire az ember pillanatokkal a kenyér és a víz kiosztása előtt kezd felkészülni. Az úrvacsorára az egész hét során lehet készülni, hogy ezáltal vasárnaponként erősebben érezhessük a Lelket és a megújulás érzetét.

Azóta elkezdtem a következőképpen készülni az úrvacsorára a hét során:

1. Tanulmányozom a szentírásaimat a Jöjj, kövess engem! révén, és olyan ötleteken gondolkodom, amelyeket megoszthatok másokkal a következő vasárnapi iskolai gyűlésen.

2. Szombat este összekészítem mindazt, ami az istentisztelet során kelleni fog a vasárnap délelőtti gyűléseken (az éjszakai műszak örömei!). Ügyelek arra, hogy berakjam a szentírásaimat és egy jegyzetfüzetet az úrvacsorai gyűlés alatti jegyzeteléshez, valamint imádkozom azért, hogy az istentisztelet során választ találjak arra, hogy miként tehetem magam jobbá a következő hét folyamán.

3. Lélekemelő zenét hallgatok vasárnap reggel, mielőtt részt veszek az úrvacsorai gyűlésen, ami segít éreznem a Lelket, és megfelelő hangulatba kerülni.

4. Átolvasom az úrvacsorai gyűlésen elénekelni tervezett himnuszokat, és kikeresem a hivatkozott szentírásrészeket. Ez segít abban, hogy teljesen megértsem a himnuszokban rejlő üzenetet és jelentést, és segít a gyűlés során elmélkedni ezeken.

5. Végül pedig, a kiosztása előtt átgondolom, hogy miért is van úrvacsora. Emlékeztetem magam arra, hogy mindig emlékeznem kell az egész hét során az úrvacsora „miértjére” és fontosságára: a Szabadítóra.

Az úrvacsora célja a Jézus Krisztusra és az értünk hozott engesztelő áldozatára való emlékezés (lásd Máté 26:26–28). Az úrvacsora arra is hív bennünket, hogy újítsuk meg a keresztelési szövetségünket, és mélyítsük el az arra irányuló elkötelezettségünket, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá, hogy emlékezzünk Őrá, és hogy jobb tanítványokká váljunk. Lehetőséget ad nekünk arra is, hogy lelkileg felfrissülve kezdjük a következő hetet.

Sokkal többet tanultam az úrvacsoráról azóta, hogy azon az első napon elmentem istentiszteletre. Most pedig már nagyon nagy örömöt érzek minden héten, amikor bemegyek az úrvacsorai gyűlésre, mert tudom, hogy hamarosan meg fogok emlékezni a Szabadító értem hozott áldozatáról, és szorgalmasabb leszek a szövetségeim megtartásában. A felkészülés sokat tesz hozzá a gyűlés során érzett lelkiséghez. Mielőtt az úrvacsora az életem részévé vált volna, gyakran éreztem ürességet – mintha hiányozna valami. Soha nem jöttem rá, hogy az életem hiányzó darabja egy ennyire egyszerű, ugyanakkor mégis erőteljes szertartás. Egy olyan szertartás, amely segít elmélyítenem a Szabadító iránti szeretetemet, és értékelnem mindazt, amit értem tesz.