A fiam, a Mormon könyve és én
A Szabadító egyenként szolgálta és tanította az embereket, és éppen így segít minket is abban, hogy egyenként taníthassuk a gyermekeinket.
Illusztrálta: Allen Garns
Az egyik nap egy Tad R. Callister fivérrel készült interjút néztem, aki akkor a Vasárnapi Iskola általános elnöke volt. Miközben jegyzeteltem, egy arra vonatkozó benyomásom támadt, hogy miként hozhatom helyre a kapcsolatomat a fiammal, Johnnal. A benyomásom úgy szólt, hogy olvassuk el együtt az egész Mormon könyvét a fél évvel később esedékes keresztelőjéig.
Ez a benyomás olyan tiszta volt, hogy még azt is tudtam, melyik szobában és mikor kellene olvasnunk. Azt a világos benyomást is éreztem, hogy az olvasást az Idahói Meridian templom kertjében kell majd befejeznünk.
Ahogy időt szakítottunk arra, hogy minden este kettesben olvassunk, a kapcsolatunk gyengédebbé vált. Egyre türelmesebbek voltunk egymással, jobban megértettük egymás nézőpontját, és rendszeresen éreztük a Szentlélek jelenlétét.
A könyv befejezése előtti estén elolvastuk Moróni ígéretét, mely szerint ha őszinte szívvel, igaz szándékkal és Krisztusba vetett hittel kérdezzük Istent arról, hogy igaz-e a Mormon könyve, akkor a Szentlélek hatalma által tudni fogjuk az igazságot (lásd Moróni 10:4–5). Éreztük a megerősítést, miszerint a Mormon könyve igaz, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága a földön.
Másnap ott ültünk az egyik padon a templom kertjében. Felnéztünk Moróni angyal szobrára, és újból elolvastuk az ő utolsó bizonyságát. Azóta John már töbször is felemlegette azt, amikor együtt olvastuk a Mormon könyvét a templomnál. Most már, amikor elmegyek a templomba, minden alkalommal látom azt a padot, és elgondolkodom azon a különleges pillanaton, amikor John és én elértük a sugalmazott célunkat.
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa ezt mondta: „A bölcs szülő látni fogja az abban rejlő lehetőséget, ha minden egyes gyermeket – önmagával egyetemben – rávezet az Úr azon hívásának még teljesebb elfogadására, hogy jöjjünk Őhozzá.”1
Úgy vélem, hogy különösen értékelendő a „minden egyes gyermeket” kifejezés. A Szabadító egyenként szolgálta és tanította az embereket, és éppen így segít minket is abban, hogy egyenként taníthassuk a gyermekeinket.
Az arra irányuló lelki iránymutatás, hogy olvassak Johnnal, megmutatta nekem, hogy az Úr nálam jobban ismeri a gyermekeimet. Tudom, hogy ha odafigyelek a tanácsára és követem azt, akkor utat fog mutatni nekem arra vonatkozóan, hogy miként vezethetem és irányíthatom vissza mindegyik gyermekemet Őhozzá.