11. fejezet
Énós
Énós Jákób fia volt. Miután az apja meghalt, a lemezek nála voltak és ő írt rájuk.
Egy nap Énós az erdőben vadászott. Az apja tanításain gondolkodott, és szeretett volna bocsánatot nyerni a bűneire.
Énós letérdelt és Istenhez imádkozott. Egész nap imádkozott, és még azután is, hogy leszállt az éj.
Isten azt mondta Énósnak, hogy a Jézus Krisztusba vetett hite miatt bocsánatot nyert a bűneire.
Énós azt szerette volna, hogy az Úr megáldja a nefitákat. Imádkozott értük, és az Úr azt mondta, hogy meg fogja áldani őket, ha ők betartják a parancsolatokat.
Énós azt szerette volna, hogy az Úr a lámánitákat is megáldja. Nagy hittel imádkozott, és az Úr megígérte, hogy megteszi, amit Énós kért tőle.
Bár a lámániták harcoltak a nefitákkal, és megpróbálták elpusztítani a feljegyzéseiket, Énós imádkozott, hogy igazlelkű emberekké válhassanak.
Énós imádkozott, hogy a feljegyzések, melyeket vezetett, biztonságban legyenek. Az Úr megígérte, hogy egy nap a lámánitáknak fogja adni azokat a tanításokat, amikről a feljegyzések szóltak.
Énós prédikált a nefitáknak. Azt szerette volna, hogy higgyenek Istenben és tartsák be a parancsolatait.
A nefiták próbálták az evangéliumot tanítani a lámánitáknak, de ők nem voltak hajlandóak meghallgatni őket. A lámániták gyűlölték a nefitákat.
Énós azzal töltötte az életét, hogy az embereket Jézusról és az evangéliumról tanította. Élete minden napján szerette Istent és szolgálta őt.