Hélamán 13–14

A Szabadító születése előtt pár évvel az Úr elküldött egy lámánita prófétát, Sámuelt, hogy bűnbánatot prédikáljon a nefitáknak Zarahemlában. Sámuel próféta egy másik tanúja volt Jézus Krisztusnak Nefi próféta mellett. Figyelmeztette a nefitákat, hogy elpusztulnak, ha nem tartanak bűnbánatot. Szembesítette őket azzal, hogy hajlamosak elutasítani a prófétákat, és inkább a gonoszságban keresni a boldogságot. Bejelentette a Jézus Krisztus születését és halálát kísérő jeleket. Azt is tanította, hogy Jézus Krisztus megváltása által minden ember vissza fog térni Isten jelenlétébe, hogy megítéltessenek.

Kép

Samuel the Lamanite on the Wall

Amikor valami rosszat tettél, és helyre kellett igazítania a szüleidnek vagy egy vezetődnek, hogyan reagáltál?

A Hélamán 13–16-ban feljegyzett beszámoló, melyben egy próféta bűnbánatra szólít egy népet, azért egyedülálló, mert ez az első olyan eset a Mormon könyvében, amikor egy lámánita próféta szólítja bűnbánatra a nefitákat.

Olvasd el a Hélamán 13:1–8, 11-et, hogy megértsd, miért prédikált Sámuel a nefitáknak, illetve minek az elmondására utasította az Úr. E versek az alábbi tantételt szemléltetik: A próféták azokat az üzeneteket kapják és szólják, melyeket Isten a szívükbe helyez. Milyen üzenetet helyezett Isten Sámuel szívébe? A Hélamán 13:7 szerint mit remélt Sámuel, milyen hatással lesz üzenete a nefitákra?

1. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj egy olyan alkalomról, amikor úgy érezted, hogy a szüleid vagy egy egyházi vezető sugalmazott volt, amikor egy bizonyos üzenetet átadott. Milyen hatással volt rád ez az üzenet?

Az üresen hagyott helyekre írd be az alábbi táblázat kérdéseire adott válaszaidat a Hélamán 13:17–23 és a Hélamán 13:24–30 tanulmányozása folyamán.

Nézd át a Hélamán 13:26–28-at, és keresd meg, hogyan reagáltak a nefiták a hamis prófétákra. Ezra Taft Benson elnök kijelentette: „A hithűségünk próbatétele az, hogy miként reagálunk az élő próféta szavaira, amikor megmondja, amit tudnunk kell, bár nem szívesen halljuk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 163.).

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Mondj példát arra, te milyen prófétai tanácsot illetően választottad az engedelmességet!

   2. Milyen áldásokban részesültél e tanács követésének köszönhetően?

   3. Hogyan válhatnál jobbá az élő próféták tanácsainak követésében?

Sámuel megjövendölte, hogy a nefiták 400 év elteltével el fognak pusztulni, ha nem tartanak bűnbánatot (lásd Hélamán 13:9–10), és azt tanította, hogy eddig is csak a köztük lévő igaz emberek miatt nem lettek elpusztítva (lásd Hélamán 13:12–14).

Olvasd el a Hélamán 13:38-at, hogy meglásd, hogyan vált olyan gonosszá oly sok nefita Sámuel idejében.

Sámuel kijelentette, hogy nem tehetünk szert boldogságra, ha gonoszságot cselekszünk, ami segít megértenünk, hogy a valódi boldogság csakis Isten parancsolatainak betartásából fakad. Mely szentírás-memoriter tanítja ugyanezt az igazságot? (Lásd a clábjegyzetet a Hélamán 13:38 alatt.)

Ezra Taft Benson elnök e tantétel megértésében nyújtott segítséget, amikor ezt mondta: „Van egy régi mondás: jobb felkészülni és megelőzni, mint helyrehozni és megbánni. Mily igaz ez…! Első védelmi vonalunk az erkölcsösségünk megőrzésében az, hogy felkészítjük magunkat a kísértéseknek való ellenállásra, és őrizkedünk a bűnbeeséstől” (Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 237.).

Sámuel azt tanította, hogy a nefiták azon döntése, hogy késlekednek bűnbánatot tartani, nyomorúsághoz és pusztulásukhoz fog vezetni. A Mormon könyvében más beszámolók is tanítanak arról, hogy az egyének néha addig ragaszkodnak a lázadáshoz és a gonoszsághoz, míg a bűnbánat lelke elhagyja őket. Például Lámán és Lemuel addig nem volt hajlandó Istenre figyelmezni, míg már kivesztek belőlük az érzések (lásd 1 Nefi 17:45). Az efféle példák megmutatják, miért olyan fontos, hogy ne halogassuk a bűnbánatot. A bűnbánat által lehetséges helyrehoznod a dolgokat, és megakadályozhatod, hogy a bűn és a kísértés legyőzze benned Isten követésének vágyát.

Olvasd el a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől, az Első Elnökség tagjától, hogy jobban megértsd, hogy lehetséges visszatérni a helyes útra az életedben, ha esetleg helytelen ösvényre tévedtél:

„Pilótakiképzésem alatt meg kellett tanulnom, hogyan navigáljak egy repülőt hosszú távokon. A hatalmas óceánok feletti repülések, a kiterjedt sivatagok átszelése, valamint az egész kontinensek átrepülése gondos tervezést igényelt ahhoz, hogy biztonságos megérkezést biztosítsunk a terv szerinti célállomáshoz. E nonstop repülőjáratok némelyikének menetideje akár 14 óra is lehet, és közel 9000 mérföldet is megtehetnek.

Az ilyen hosszú repülőutak alatt létezik egy biztonságos visszatérés pontjaként ismert döntési pont. Eddig a pontig a repülőgép elég üzemanyaggal rendelkezik ahhoz, hogy megforduljon, és biztonságosan visszatérjen arra a repülőtérre, ahonnan elindult. Miután elhagyta e biztonságos visszatérési pontot, a kapitány elvesztette ezt a lehetőséget, és tovább kell haladnia. Ezért gyakran emlegetik azon pontként, ahonnan nincs visszaút.

[…] Sátán azt akarja, hogy azt higgyük, hogy amikor bűnt követtünk el, túlhaladtunk azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés – vagyis túl késő irányt változtatnunk.

[…] Ahhoz, hogy reményt veszítsünk, hogy olyan nyomorultnak érezzük magunkat, mint ő maga, és hogy elhiggyük, hogy átléptük a megbocsátás határát, Sátán képes akár azokkal a szentírásbeli igékkel is visszaélni, amelyek Isten igazságosságát hangsúlyozzák, ahhoz, hogy arra utaljon, nincs irgalom.

Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket. Ha rossz irányt vettünk, Jézus Krisztus engesztelése azt a biztosítékot nyújthatja számunkra, hogy a bűn nem egy olyan pont, ahonnan nincs visszatérés. Lehetséges a biztonságos visszatérés, amennyiben követjük Isten tervét, melyet a szabadulásunkért készített” (A biztonságos visszatérés pontja. Liahóna, 2007. máj. 99.).

Uchtdorf elnök szavai miként nyújthatnak reményt azoknak, akik úgy érzik, olyan sok bűnt követtek el, hogy már túlléptek a ponton, ahonnan nincs visszaút?

Idézz fel egy olyan eseményt, amely nemrégiben történt a hazádon kívül, és amely világszerte nagy visszhangot kapott. Honnan szereznek tudomást az emberek olyan eseményekről, amelyek a világ távolabbi pontjain történnek, például természeti katasztrófákról vagy háborúkról? Miért akarnak az emberek tudni olyasmiről, ami a világ más részein történik?

Sámuel jövendölt a Szabadító születéséről és haláláról – olyan eseményekről, amelyek Zarahemlától nagyon távol fognak bekövetkezni. Tanulmányozd a Hélamán 14:3–6-ot, és jelöld meg a szentírásodban a Jézus Krisztus születését kísérő jeleket. Tanulmányozd a Hélamán 14:20–27-et, és jelöld meg a halálát kísérő jeleket.

3. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj arról, hogy szerinted te hogyan reagáltál volna, ha ott lettél volna, és hallottad volna, amikor Sámuel ezekről a dolgokról jövendöl. A megadott jelek közül szerinted melyik sugallta volna neked legerősebben a bűnbánat szükségességét?

Ezek a jelek egyszerre voltak tanító szándékúak és jelképesek. Amikor Jézus Krisztus a világra jött, erősödött a világosság. Amikor meghalt, sötétség áradt szét. Ugyanez történik az életünkben, amikor vagy engedjük, hogy Jézus belépjen a szívünkbe, vagy megakadályozzuk a belépését.

Olvasd el a Hélamán 14:11–13-at, és határozd meg, milyen szándék vagy cél vezérelte Sámuelt, hogy a nefitáknak prédikáljon. Beszámozhatod a szentírásodban, hogy mit akart Sámuel, mit tudjanak és mit tegyenek a nefiták. (Az „ő érdemei által” kifejezés a 13. versben azt jelenti: Jézus Krisztus engesztelésén keresztül.) Ezekből a versekből megtanuljuk, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit bűnbánathoz és a bűnök bocsánatához vezet.

Olvasd el a Hélamán 14:28–29-et, és keresd meg, miért ad az Úr jeleket és csodákat. Az egyik igazság, amelyet megtanulunk, így hangzik: Az Úr azért biztosít jeleket és csodákat, hogy segítsen az embereknek hinni Őbenne. Elmélkedj azokon a jeleken (bizonyítékokon), amelyek úgy érzed, segítenek hinned Jézus Krisztusban.

Miközben a Sámuel által megjövendölt jelekről tanulsz, fontos emlékezni arra, hogy az Úr azért ad jeleket, hogy segítsen az igazlelkű embereknek hinni és bűnbánatot tartani, míg a gonoszok saját önző céljaik érdekében keresnek vagy követelnek jeleket (lásd T&Sz 46:9). Noha fontos ismerni az Úr halálának vagy második eljövetelének jeleit, elengedhetetlen ismernünk Sámuel azon tanításait, amelyek Jézus Krisztus halálának és feltámadásának jelentőségéről szólnak.

Különösen figyelmesen olvasd el a Hélamán 14:15–19-et, azután tanulmányozd az alábbi ábrát.

Miután elolvastad a Hélamán 14:15–19-et és tanulmányoztad az ábrát, gondolkodj el a következőkön:

• A halandóságba történő megszületés nevezhető egyfajta lelki halálnak, mivel elválunk Mennyei Atyánk jelenlététől.

• Halála és feltámadása révén Jézus Krisztus az egész emberiséget megváltja a bukástól, így visszatérhetünk Isten jelenlétébe.

• Jézus Krisztus engesztelése által minden ember visszavitetik Isten színe elé, hogy megítéltessen.

• Az utolsó ítéletkor azok, akik továbbra sem hajlandók bűnbánatot tartani, újabb lelki halált fognak megtapasztalni – mindörökre kivágatnak Isten jelenlétéből.

• Jézus Krisztus megvált minket a lelki haláltól a bűnbánat feltételével.

Jelölj meg olyan kifejezéseket a Hélamán 14:15–19-ben, amelyek az imént olvasott vastag betűs tantételekhez kapcsolódnak. Befejezésként olvasd el a Hélamán 14:30–31-et.

4. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj arról, hogy miként tudnád felhasználni a Hélamán 14:30–31-et, ha egy barátodnak el akarnád magyarázni, miért olyan fontosak az ebben az életben hozott döntéseink.

5. Írd le a következő jegyzetet a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Hélamán 13–14-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét: (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani a tanítómmal: