Móziás 4–6

Nem könnyű legyőzni a természetes embert. Hatalmas erőfeszítést igényel „szentté [válni] az Úr, Krisztus engesztelése által” (Móziás 3:19). Néha, még amikor úgy is érzed, hogy a bűneid megbocsáttattak, nehéz lehet megőrizni ezt az érzést és megmaradni az igazlelkűség ösvényén. Benjámin király megtanította népének, hogy miként nyerhetik el és tarthatják meg bűneik bocsánatát és élhetnek folyamatosan szentként. A Móziás 4. fejezetének tanulmányozása közben feltehetsz magadnak ezekhez hasonló kérdéseket:

1–12. vers:Milyen áldásokat eredményezett Benjámin király népe számára a bűneik bocsánata? Mit tanított Benjámin király, hogy segítsen nekik megtartani bűneik bocsánatát? Mit tanított arról, miként nyerünk szabadítást? Keresd ki, mit mondott Benjámin király, mit tartsunk „mindig emlékezetben”(11. vers). Mire érzel késztetést, mit kellene tenned, hogy emlékezz ezekre a dolgokra?

12–16. vers:Ezek alapján a versek alapján mi történik az életünkben, ha megtesszük a 11. versben leírt dolgokat? Megtapasztaltad már ezeket a változásokat az életedben? Miként kapcsolódnak ezek a Móziás 3:19-ben említett változásokhoz?

16-30. vers:Miként segít nekünk megtartani bűneink bocsánatát, ha megosztjuk a javainkat a szegényekkel? Hogyan vonatkoztathatod a 27. verset a krisztusibbá válásért tett erőfeszítéseidre?

Lásd még David A. Bednar: Mindig tartsátok meg bűneitek bocsánatát. Liahóna, 2016. máj. 59–62.; Dale G. Renlund: A hatalmas szívbéli változás megőrzése. Liahóna, 2009. nov. 97–99.

Nem szokatlan, hogy az emberek ezt mondják: „Én nem tudok megváltozni. Egyszerűen ilyen vagyok, és kész.” Ezzel ellentétben Benjámin király népének példája megmutatja, hogy az Úr Lelke igenis megváltoztathatja a szívünket. Russell M. Nelson elnök azt tanította: „Változtathatunk a viselkedésünkön. [Még maguk a vágyaink] is megváltozhatnak. […] Igazi változás – tartós változás – kizárólag Jézus Krisztus engesztelésének gyógyító, megtisztító és képessé tevő hatalma által érhető el. […] Jézus Krisztus evangéliuma a változás evangéliuma” (Döntések az örökkévalóságra. Liahóna, 2013. nov. 108.).

Miközben a Benjámin király népe által megtapasztalt változásról olvasol, gondold át, hogy a valódi megtéréshez vezető „hatalmas változás” miként történt – vagy történhet – meg a saját életedben. Néhány „hatalmas” pillanat hatására változott meg a szíved, vagy a megtérésed inkább fokozatos volt?

Lásd még Ezékiel 36:26–27; Alma 5:14; David A. Bednar: Megtérni az Úrhoz. Liahóna, 2012. nov. 106–109.

Kép

Krisztus meggyógyít egy beteg asszonyt

Az egyik oka annak, hogy Benjámin király szólni kívánt a népéhez, az volt, hogy „egy nevet [adjon] ennek a népnek”. Néhányan közülük nefiták voltak, mások pedig Mulek leszármazottai, de ő nem ilyen nevekre gondolt. Arra kérte népét, hogy az Istennek való engedelmességi szövetségük részeként vegyék magukra „Krisztus nevét” (lásd Móziás 1:11; 5:10). Mit tanulhatsz a Móziás 5:7–9-ből arról, hogy mit jelent magadra venni Krisztus nevét?

D. Todd Christofferson elder ezt tanította: „[Az erkölcsi és lelki erő forrása] nem más, mint Isten, mi pedig a Vele kötött szövetségeink révén tehetünk szert erre az erőre” (vö. A szövetségek ereje. Liahóna, 2009. máj. 20.). Miközben a Móziás 5:5–15-öt olvasod, sorold fel mindazon áldásokat, melyek megadatnak majd az életed során, ha betartod az Istennel kötött szövetségeidet. A szövetségeid betartása miként segít abban, hogy megőrizd a Jézus Krisztusnak és az Ő engesztelésének köszönhetően benned végbement „hatalmas változást”?

Miként tudna a családod még teljesebben hinni Istenben (lásd Móziás 4:9), és „mindig emlékezet[ük]ben tartan[i] Isten nagyságát” (Móziás 4:11)? A családtagok esetleg elolvashatják a Móziás 4:9–12-t, és beazonosíthatnak olyan kifejezéseket, amelyek segítik az Istenbe vetett hitük építését. Ezt követően leírhatják ezeket a kifejezéseket papírcetlikre, melyeket aztán a ház különböző helyein emlékeztetőként elhelyeznek. Ha emlékezünk ezekre a dolgokra, az miként segít majd, hogy „mindig örvendez[zünk]” és „megtart[s]uk bűneink bocsánatát (Móziás 4:12)?

Mit tanulhatunk a veszekedésről és vitatkozásról ezekből a versekből?

Milyen értelemben vagyunk koldusok? E versek alapján hogyan kell bánnunk Isten minden gyermekével (Móziás 4:26)? Kinek van szüksége a segítségünkre?

A családotok esetleg gyorsabban fut-e, mint ahogy azt az ereje engedi? Felkérheted a családod tagjait, hogy értékeljék a különféle tevékenységeiket, és bizonyosodjanak meg arról, hogy amellett, hogy szorgalmasak, azért bölcsek is.

Krisztus nevének a magunkra vétele mire enged következtetni a Vele való kapcsolatunkra vonatkozóan? Hasznos lehet, ha megbeszélitek, miért írják rá néha az emberek a nevüket valamely tulajdonukra. Hogyan mutathatjuk ki, hogy mi a Szabadítóhoz „tartozunk”?