Hélamán 1–6

A Hélámán 1–6, illetve az egész Mormon Könyve olvasása közben megfigyelhetsz a nefiták között egy viselkedési mintát. Amikor a nefiták igazlelkűek, Isten megáldja őket, és boldogulnak. Egy idő után kevélyek és gonoszak lesznek, pusztulást és szenvedést eredményező döntéseket hozva. Ezek után alázatosságra és bűnbánatra kényszerülnek, Isten pedig újra megáldja őket. Ez a minta oly gyakran ismétlődik, hogy néhányan el is nevezték a „kevélység körforgásának”.

Kép

a kevélység körforgása

Olvasás közben keress példákat erre a körforgásra. Akár meg is jelölheted a talált példákat. Íme néhány kérdés, amelyek segítségével megértheted ezt a mintát, és hogy az miként vonatkozik rád:

• A kevélység mely jeleit figyeled meg a nefitáknál? (Például lásd Hélamán 3:33–34; 4:11–13.) Magadban is felfedezel ehhez hasonló példákat a kevélységre?

• Milyen következményei vannak a kevélységnek és a gonoszságnak? (Lásd Hélamán 4:23–26.) Milyen következményei vannak az alázatosságnak és a bűnbánatnak? (Lásd Hélamán 3:27–30, 35; 4:14–16.)

• Mit szeretett volna Hélamán, hogy mire emlékezzenek a fiai? (Lásd Hélamán 5:4–12.) Miként segíthetnek neked ezek az igazságok abban, hogy ne válj kevéllyé?

Lásd még Dieter F. Uchtdorf: A kevélység és a papság. Liahóna, 2010. nov. 55–58.

A Hélamán 3-ban Mormon egy olyan időszakról írt, amikor az egyház oly mértékben virágzott és volt áldott, hogy azon még a vezetők is elcsodálkoztak (lásd 24–32. versek). Végül aztán néhányan kevélyek lettek, mások azonban „alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak… mígnem… megtisztult és megszentelődött a szívük” (Hélamán 3:35). Figyeld meg a 34–35. versekben, hogy mit tettek az alázatosabb emberek, hogy megszentelődjenek. Miként segítenek neked ezek a dolgok abban, hogy te magad jobban megszentelődj? Segíthet, ha tudod, hogy a Szentíráskalauz (ChurchofJesusChrist.org/scriptures?lang=hun) a megszentelődést úgy határozza meg, miszerint az „annak folyamata, ahogyan megszabadulunk a bűntől, ahogyan nemessé, tisztává és szentté válunk Jézus Krisztus engesztelése által”. Minek a megtételére érzel késztetést, amivel követheted e tanítványok példáját? Mit teszel annak érdekében, hogy átengedd a szívedet Istennek?

Jeffrey R. Holland elder ezt mondta egyszer azoknak, akik küszködnek a hitükkel: „[T]öbb hitetek van, mint gondolnátok, amiatt, amit a Mormon könyve úgy fogalmaz meg: »bizonyítékok nagysága» [Hélamán 5:50]. […] [A]z evangélium szerinti élet gyümölcsei pedig nyilvánvalóan megmutatkoznak az utolsó napi szentek életében mindenütt” (Hiszek, Uram! Liahóna, 2013. máj. 94.). Miközben ezeket a verseket olvasod, gondold át, milyen bizonyítékokat adott neked az Úr. Például lehet, hogy még nem hallottad szó szerint az Úr hangját, de vajon érezted már a Szentlélek suttogását, ami „egészen a lelk[ed] legmélyéig hatolt”? (Hélamán 5:30; lásd még T&Sz 88:66.) Talán megtapasztaltad már a sötétséget, kiáltottál már Istenhez nagyobb hitért, és eltöltött már „az az öröm, ami kimondhatatlan” (Hélamán 5:40–47). Milyen további élmények erősítették meg a Krisztusba és az Ő evangéliumába vetett hitedet?

Miközben Mormon próféta kivonatolta a szent feljegyzéseket, időnként az „Így láthatjuk, hogy…” kifejezést használva hangsúlyozta ki a fontos igazságokat. Mit akart, hogy meglássunk a Hélamán 3:27–30-ban? A heti tanulmányozásotok során időnként te is megkérdezheted a családtagokat, hogy az általuk olvasottak alapján miként fejeznék be az „Így láthatjuk, hogy…” kifejezést. Milyen igazságokra szeretnének hangsúlyt fekteti?

George Albert Smith elnöknek egyszer álmában megjelent elhunyt nagyapja, George A. Smith, és megkérdezte tőle: „Szeretném tudni, mihez kezdtél a nevemmel”. Smith elnök így válaszolt: „Soha semmi olyat nem tettem a neveddel, amit szégyellned kellene” (forrás: Az egyház elnökeinek tanításai: George Albert Smith [2011]. xxvii.). A Hélamán 5:6–7 elolvasása után beszélgethetsz a családtagjaiddal arról, hogy miként tartsuk tiszteletben a nevünket, és hogyan emlékezzünk rá – beleértve a Szabadítónk nevét is.

Segítségképpen, hogy a családod el tudja képzelni, mit jelent a „biztos alap”, összeállíthattok együtt egy kisebb építményt, majd pedig különböző alapokra helyezhetitek. Ezután előidézhettek egy „hatalmas zivatart” azáltal, hogy vizet spricceltek rá, és egy hajszárító segítségével szelet támasztotok. Mi történt az építménnyel a különböző alapokon? Milyen értelemben mondható, hogy Jézus Krisztus egy „biztos alap” az életünkben?

Milyen tapasztalataink vannak arról, amikor felismertük Isten hangját az életünkben?