3 Nefi 17–19

Tudjuk, hogy körülbelül 2 500 ember (lásd 3 Nefi 17:25) volt szemtanúja Krisztus első látogatásának a 3 Nefi 11–18 feljegyzése szerint. A Szabadító mégis megtalálta a módját, hogy mindegyiküknek egyenként szolgálattételt nyújtson. Mit tanulsz a szolgálattételről a Szabadító példájából ezekben a fejezetekben? Milyen szükségletekhez nyújtott szolgálattételt? Gondold át, hogy az Ő példája milyen módon segíthet neked a másoknak nyújtott szolgálatodban.

Kép

Jézus megáldja a nefita gyermekeket

Képzeld el, hogy milyen lenne hallani a Szabadítót érted imádkozni. Mit mondana a te érdekedben? Az ezekben a fejezetekben lévő tanításai bepillantást nyújthatnak a válaszba. Tanulmányozás közben mit tanulsz Krisztus példájából, ami jelentőségteljesebbé teheti a saját imáidat? Az ima mely áldásait láttad az életedben?

A 3 Nefi 18:1–12 olvasása közben gondolkodj el azon, hogy az úrvacsoravétel milyen módon segíthet neked lelkileg eltelni (3 Nefi 18:3–5, 9; lásd még 3 Nefi 20:1–9). Készíthetsz akár egy kérdéssort is, mely segít neked a személyes elmélkedésben, amikor veszel az úrvacsorából, mint például: „Milyen érzéseim vannak a Szabadítóról és az Ő értem hozott áldozatáról?” „Milyen hatással van az Ő áldozata a mindennapi életemre?” vagy „Mi az, amiben tanítványként jó vagyok, és miben fejlődhetek?”

Henry B. Eyring elnök következő szavai segíthetnek neked elgondolkodni azon, hogy az úrvacsora miként járulhat hozzá ahhoz, hogy lelkileg eltelj: „Amikor az úrvacsora szertartása alatt megvizsgáljátok az életeteket, azt remélem, hogy a gondolataitok nemcsak a helytelen cselekedeteitek körül forognak majd, hanem a helyesek körül is – azon pillanatok körül, amikor úgy éreztétek, hogy Mennyei Atya és a Szabadító meg vannak veletek elégedve. Akár még arra is szánhattok egy pillanatot az úrvacsora alatt, hogy megkérjétek Istent, segítsen nektek meglátni ezeket. […] Amikor én tettem így, a Lélek biztosított engem arról, hogy bár a tökéletestől még távol vagyok, de jobb vagyok ma, mint amilyen tegnap voltam. Ez pedig azt a bizonyosságot nyújtja számomra, hogy a Szabadítónak köszönhetően holnap még jobbá válhatok” („Őrá mindenkor emlékezni”. Liahóna, 2018. febr. 4.).

Gondolj egy nemrég elmondott imádra. Mit árulnak el számodra az imáid a legmélyebb vágyaidról? Miután a sokaság eltöltött egy napot a Szabadító jelenlétében, „azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak” –, azaz a Szentlélek ajándékáért (3 Nefi 19:9). Miközben ezeket a szentírásrészeket olvasod, gondolkodj el azon, hogy te mennyire vágysz a Szentlélek társaságára. Mit tanulsz a Szentlélek társaságának kereséséről?

Miközben családként együtt olvassátok ezt a fejezetet, időről időre megkérheted a családodat, hogy képzeljék el, milyen lett volna első kézből megtapasztalni ezeket az eseményeket. Feltehetsz például az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: „Milyen fájdalmakkal járulnál a Szabadítóhoz, hogy meggyógyítson?” „Milyen dolgokban szeretnéd, hogy imádkozzon érted?” vagy „Mely szeretteidet szeretnéd, ha megáldaná?” Ez a fejezet arra is ösztönözhet téged, hogy Jézushoz hasonlóan egyenként imádkozz a családtagjaidért.

Miként „telhetünk el” az úrvacsoravétel által, és ezt milyen módon tapasztaljuk meg? Mit tudunk meg az 5–7. versekből arról, hogy Jézus miért vezette be az úrvacsora szertartását?

Mit tanulunk ezekből a versekből arról, hogy az ima milyen célokat szolgál? Miként javíthatunk az imáink lelki erején egyénekként és családként is?

Milyen élményekben részesült a családunk az evangélium által, amelyeket szeretnénk, ha körülöttünk mindenki más is megtapasztalna? Mi módon tudjuk a versekben leírt emberek példáját követni és „rendkívül fáradoz[ni]” (3 Nefi 19:3) azon, hogy Krisztushoz hozzunk másokat, hogy ők is „érezhess[é]k és láthass[á]k” (3 Nefi 18:25) azt, amire mi az evangéliumban leltünk.