C Függelék: A három tanú. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Mormon könyve, 2020 (2020).
C Függelék: A három tanú. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: 2020.
C függelék
A három tanú
Több mint öt éven át – Móroni angyal Joseph Smithnél tett első látogatásától számítva egészen 1829-ig – Joseph volt az egyetlen ember, aki láthatta az aranylemezeket. Ez heves bírálatot és üldözést váltott ki azok részéről, akik úgy hitték, hogy Joseph becsapja az embereket. Micsoda örömet érezhetett Joseph, mikor a Mormon könyve fordítása közben megtudta, hogy az Úr másoknak is meg fogja engedi, hogy lássák a lemezeket, és hogy majd ők is bizonyságot tesznek a könyv és annak tartalmának igazságáról. (2 Nefi 27:12–14; lásd még 2 Nefi 11:3; Ether 5:2–4).
1829. júniusában Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris engedélyt kértek, hogy ők lehessenek az a három tanú, akikről a Mormon könyve jövendölt. Az Úr teljesítette a vágyukat (lásd T&Sz 17), és egy angyalt küldött, aki megmutatta nekik a lemezeket. Ezek a férfiak a három tanúként váltak ismertté, és a Mormon könyve minden egyes példánya tartalmazza a lejegyzett bizonyságukat.1
Dallin H. Oaks elnök kifejtette, hogy miért olyan lenyűgöző a három tanú bizonyságtétele: „…a három tanú bizonyságtétele a Mormon könyvéről nagy erővel lép fel. Mindhármuknak elegendő oka és lehetősége volt, hogy megtagadják a bizonyságukat, ha az hamis lett volna, vagy hogy köntörfalazzanak a részleteket illetően, ha nem pontosan úgy történt volna minden. Mint ahogy köztudott, a más egyházi vezetőket is érintő nézeteltérések vagy féltékenykedések miatt e három tanú mindegyikét kizárták Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházából körülbelül nyolc évvel azután, hogy bizonyságuk kiadásra került. Mind a három külön utakon járt, s nem állt érdekükben egy közös erőfeszítés támogatása. Mégis, életük végéig – mely időszak a kizárásuk után még 12 és 50 év közötti távlatot ölelt fel – ezen tanúk egyike sem tért el a kiadott bizonyságától, vagy mondott bármit, ami árnyékot vetett volna annak igaz voltára.”2
A három tanú élete végéig rendíthetetlenül hithű maradt a Mormon könyvéről szóló bizonyságához.
Oliver Cowdery
Az egyházba történő újrakeresztelkedését követően, röviddel a halála előtt, Oliver találkozott egy misszionáriussal, Jacob Gates elderrel, aki a Virginia állambeli Richmondon keresztül utazott Angliába, hogy ott misszionáriusként szolgáljon. Gates elder a Mormon könyvéről szóló bizonyságáról faggatta Olivert. Gates elder fia így idézte fel Oliver válaszát:
„A kérdezgetése úgy tűnt, hogy nagyon mélyen érintette Olivert. Egy szót sem szólt, hanem felállt a karosszékéből, odasétált a könyvespolchoz, levette a Mormon könyve első kiadását, a három tanú bizonyságtételéhez lapozott, és a legünnepélyesebb módon felolvasta a szavakat, melyekhez az aláírását adta majd 20 évvel korábban. Majd apámhoz fordulva így szólt: »Jacob, szeretném, ha emlékeznél arra, amit mondok neked. Egy haldokló ember vagyok, mi hasznom lenne abból, ha hazudnék neked? Tudom – mondta –, hogy ez a Mormon könyve Isten ajándéka és hatalma által lett lefordítva. A szememmel láttam, a fülemmel hallottam, és megérintette az értelmemet, és tudom, hogy amiről bizonyságot tettem, az igaz. Nem álom volt, sem az elme hiú képzelgése, hanem valóság.«”3
David Whitmer
Idősebb korában David Whitmernek tudomására jutott, hogy némelyek arról pletykálnak, miszerint megtagadta a Mormon könyvéről szóló bizonyságát. Feleletként a vádakra, David megerősítette a bizonyságát egy levélben, mely a Richmond Conservator nevű helyi újságban jelent meg:
„Hogy a világ megismerje az igazságot, életem alkonyához érve és Istent félve most és mindörökre, az alábbi nyilvános nyilatkozatot szeretném tenni:
Soha, semmikor sem tagadtam meg a három tanú egyikeként tett bizonyságomat vagy annak bármely részét, melyet egészen azóta publikálnak azzal a könyvvel. Akik a legjobban ismernek, biztosan tudják, hogy mindig hű maradtam ahhoz a bizonysághoz. És hogy senkit ne vezethessenek félre, és senki ne vonhassa kétségbe az erről alkotott jelenlegi nézeteimet, újra megerősítem minden akkori és nyomtatásba került kijelentésem igaz voltát.
»A kinek van füle a hallásra, hallja«, nem csak képzelődtem! Ami meg van írva, az meg van írva; és aki olvassa, értse meg.”4
Martin Harris
Oliver Cowderyhez hasonlóan Martin Harris is elhagyta egy időre az egyházat, de végül azután újrakeresztelkedett. Idősebb korábban arról volt ismert, hogy mindig magánál hordta a Mormon könyve egy példányát, és aki csak hajlandó volt meghallgatni, annak bizonyságát tette a könyv igaz voltáról: „Tudom, hogy a Mormon könyve valóban igaz. S ha mindenki megtagadná is ennek a könyvnek az igazságát, én nem merem. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem! Ennél igazabb vagy biztosabb tudással nem is rendelkezhetnék.”5
George Godfrey, Martin egyik ismerőse ezt írta: „Néhány órával a halála előtt… megkérdeztem [Martint], hogy mégsem érzi-e úgy, hogy a Mormon könyve eljövetelével kapcsolatban leírt és elmondott dolgok azért tartalmaztak némi csalást vagy árnyalatnyi megtévesztést. Úgy felelt, ahogy azt mindig is tette… ezt mondva: »A Mormon könyve nem hamis. Tudom, amit tudok. Láttam, amit láttam és hallottam, amit hallottam. Láttam az aranylemezeket, melyekről a Mormon könyve íródott. Nekem, másokkal együtt, megjelent egy angyal, és bizonyságot tett a feljegyzés igaz voltáról; és ha hajlandó lettem volna hamisan esküdni a bizonyságról, melyet most teszek, gazdag ember lehettem volna, de nem tudtam másképp bizonyságot tenni sem akkor, sem most, mert ezek a dolgok igazak.”6
„Annyi tanú szája által… ahánnyal [Ő] azt jónak látja”
Tekintettel az egyház tagjaként és az egyházon kívül megélt tapasztalataikra, a három tanú bizonyságtételei igazán lenyűgöző.7 Mindezek során Oliver, David és Martin soha nem szűntek meg a bizonyságukat tenni arról, amit megtapasztaltak, s tanúsítani, hogy a Mormon könyve Isten ajándéka és hatalma által lett lefordítva. És nem ők voltak az egyetlenek.
Az ősi időkben Nefi kijelentette: „Az Úristen tehát hozzálát a könyv szavainak előhozatalához, és annyi tanú szája által erősíti meg szavát, ahánnyal [Ő] azt jónak látja” (2 Nefi 27:14). Joseph Smith prófétán és a három tanún túl az Úr nyolc további tanút választott, hogy lássák a lemezeket. Az ő bizonyságukat is tartalmazza a Mormon könyve minden egyes példánya. Oliverhez, Davidhez és Martinhoz hasonlóan, ők is hűek maradtak a Mormon könyvéről szóló bizonyságukhoz és az aranylemezekről való tanúságukhoz.
William E. McLellin egy korai megtértje volt az egyháznak, aki személyesen ismert többeket is a Mormon könyve tanúi közül. William végül elhagyta az egyházat, de továbbra is nagy hatással voltak rá a tanúktól hallott lenyűgöző bizonyságok.
„Most kérdem én – írta McLellin az élete vége felé –, hogy vonhatom kétségbe ezen hithű tanúk csoportját, kik oly észszerű s egyben ünnepélyes bizonyságot tettek? Ezek a férfiak életük delén látomásban láttak egy angyalt, és minden népnek bizonyságot tettek róla. A nyolc férfi látta és megérintette a lemezeket, így ezek a férfiak mind tudták, hogy az általuk kijelentett dolgok minden bizonnyal igazak. Megtették ezt fiatalon, s idős korukban is ugyanazokat a dolgokat jelentik ki.”8
Bár mi nem láttuk az aranylemezeket úgy, mint a három tanú, a bizonyságukból mi is erőt meríthetünk. Még amikor a jó hírük került is veszélybe, és a saját biztonságuk és életük forgott is kockán a bizonyságuk miatt, ezek a feddhetetlen emberek mindvégig bátran hűek maradtak a tanúságukhoz.