Alma 23–29

• Jézus Krisztus tanítványaiként mindannyian igyekszünk elmélyíteni a megtérésünket. Az anti-nefi-lehiták története lelkesítheti az általad tanítottakat az erre irányuló erőfeszítéseikben. Kezdésként felírhatsz a táblára néhány ehhez hasonló kérdést: Mit jelent megtérni? vagy Milyen változások következnek be az emberek életében, amikor megtérnek? Az osztály tagjai kereshetnek válaszokat ezekben a szentírásversekben: Alma 23:6–7, 17–18; 24:17–19; 25:15–16; és 27:26–30. Lehet, hogy az Alma 23–25 és 27-ben olvasott más versek alapján is tudnak meglátásokat mondani. Az osztály tagjai ezekre a kérdésekre David A. Bednar elder Megtérni az Úrhoz című beszédében is találhatnak hasznos válaszokat (Liahóna, 2012. nov., 106–109; lásd még További források). Milyen változtatásokat hajtottak végre az anti-nefi-lehiták megtérésük eredményeként? Hogyan buzdít minket a példájuk arra, hogy elmélyítsük a Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához való megtérésünket?

• Miként tudnád arra ösztönözni az osztály tagjait, hogy hagyjanak fel a hamis hagyományokkal, és az anti-nefi-lehitákhoz hasonlóan temessék el lázadásuk fegyvereit? Közösen átnézhetitek az Alma 23:5–7-et. Milyen jó hagyományok kialakításában segít nekünk az evangélium? Napjainkban minek felelhet meg az, amire a lámániták úgy utaltak mint „lázadásunk fegyverei”? Mi hogyan tudjuk ezeket mélyen eltemetni a földbe (lásd Alma 24:17)? Kérd meg az osztály tagjait, hogy gondolják át, milyen hamis hagyományokat és lázadásuk mely fegyvereit kell hátrahagyniuk ahhoz, hogy még teljesebben tudjanak az evangélium szerint élni.

• Ha késztetést érzel, hogy beszélgessetek az osztállyal a bűnbánatról, akkor felhasználhatod az anti-nefi-lehiták inspiráló történetét az Alma 24-ből. Az osztály minden tagjának kiadhatsz egy-egy verset az Alma 24:7–16-ból, hogy olvassák el, majd írjanak fel a táblára valamit, amit a bűnbánatról tanultak belőle. A bűnbánatra vonatkozó további meglátásokért a következő verseket is átnézhetik: Ésaiás 53:5–6; 2 Nefi 2:6–8; és Móziás 5:2.

• Az Alma 25–29-ben 41 alkalommal szerepel az „öröm” vagy az „örvendezés” szó (valamilyen ragozott alakja), így ezek a fejezetek jó lehetőséget adnak annak kiderítésére, hogy mi módon hoz örömöt az evangélium szerinti élet és az evangélium megosztása. Csoportokra oszthatod az osztály tagjait, és megkérheted őket, hogy tekintsék át valamelyiket az alábbi versek közül, hogy megtudják, miért örült Ammon, Móziás fiai, valamint Alma: Alma 24:13–15; 26:12–22; és 29:1–17. Az osztály tagjai felírhatják a táblára, hogy mit találtak. Mit tudunk meg ezekből a versekből, hogyan hoz nekünk örömöt az evangélium?

• Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Amikor életünket Isten szabadítástervére összpontosítjuk…, valamint Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára, akkor örömöt érezhetünk, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben. Az öröm Tőle származik, és Őmiatta van benne részünk. Ő minden öröm forrása” (Öröm és lelki túlélés. Liahóna, 2016. nov. 82.). Lehet, hogy az osztály tagjai tudnak olyan dolgokat mesélni, amelyek segítettek nekik megérteni Nelson elnök szavainak igazságát.

• Alma és Ammon nagy örömre leltek az evangélium megosztásában. Megkérheted az osztály tagjait, hogy keressenek olyan verseket az Alma 26 és 29-ben, amelyek misszió szolgálatára buzdíthatnak egy fiatalt, vagy arra ösztönözhetnek valakit, hogy ossza meg másokkal az evangéliumot. Adhatsz pár percet az osztály tagjainak, hogy eltervezhessenek valamit, amit majd megtehetnek, hogy hirdessék az evangéliumot. Kérd meg őket, hogy váltsák tettekre a terveiket, majd egy későbbi órán buzdítsd őket, hogy meséljenek az erőfeszítéseikről.

• Amikor Alma segített másoknak bűnbánatot tartani, ez Isten jóságára emlékeztette őt (lásd Alma 29:10–13). Adhatsz egy kis időt az osztály tagjainak, hogy áttanulmányozzák ezeket a verseket, és felsorolják, hogy milyen dolgokra emlékezett vissza Alma. Mi emlékeztet minket Isten jóságára? Hogyan láttuk már Isten jóságát megnyilvánulni az életünkben?

• Segíthetsz a tanulóknak, hogy felfedezzék, mit jelent eszközöknek lenni Isten kezében (lásd Alma 26:3), ha kiteszel eléjük néhány különböző típusú eszközt vagy szerszámot. Az osztály tagjait is megkérheted, hogy hozzanak be az órára néhány általuk használt szerszámot. Milyen tekintetben hasznosak ezek az eszközök? Mi milyen tekintetben vagyunk eszközök Isten munkájában? Megkérheted az osztály tagjait, mondják el, hogy Ammon és misszionáriustársai milyen módokon voltak eszközök Isten kezében (lásd például Alma 26:1–5, 11–12). Milyen meglátásokat meríthetünk a Tan és szövetségek 4-ből azzal kapcsolatban, hogy mit jelent eszköznek lenni Isten kezében? Az osztály tagjai beszámolhatnak olyan tapasztalataikról, melyek során érezték annak örömét, hogy eszközök lehetnek Isten kezében.

David A. Bednar elder ezt tanította:

„Jézus Krisztus evangéliumának lényege magában foglal egy alapvető és maradandó változást a természetünkben, amelyet a Szabadító engesztelése tesz lehetővé. A valódi megtérés változást idéz elő az ember hitelveiben, szívében és életében, hogy elfogadja Isten akaratát, és összhangba kerüljön vele (lásd ApCsel. 3:19; 3 Nefi 9:20), továbbá magában foglalja az az iránti tudatos elkötelezettséget is, hogy Krisztus tanítványává legyen.”

Bednar elder idézte az Alma 23:6–8-at, majd így folytatta:

„Két fontos tényezőt említenek ezek a versek: (1) az igazság ismeretét, melyet értelmezhetünk bizonyságként, valamint azt, hogy (2) az Úrhoz tértek, amit én a Szabadítóhoz és az Ő evangéliumához való megtérésként értelmezek. Így aztán a bizonyság és az Úrhoz való megtérés hathatós együttese szilárdságot és állhatatosságot eredményezett, valamint lelki védelmet nyújtott.

Soha nem tévelyedtek el, és letették lázadásuk fegyvereit – nem harcoltak többé Isten ellen. Ahhoz, hogy képesek legyünk letenni lázadásunk dédelgetett fegyvereit – amilyen például az önzés, a gőg vagy az engedetlenség –, sokkal többre van szükség a puszta hitnél és tudásnál. Lázadásunk fegyvereinek letételét a meggyőződésnek, az alázatnak, a bűnbánatnak és az engedékenységnek kell megelőznie. Kezeinkben vannak-e még mindig lázadásunk azon fegyverei, amelyek meggátolják, hogy megtérjünk az Úrhoz? Ha igen, akkor itt az ideje, hogy bűnbánatot tartsunk.

Figyeljétek meg, hogy a lámániták nem az őket tanító misszionáriusokhoz vagy az egyház kiváló programjaihoz tértek meg. Nem a vezetőik személyiségéhez tértek meg, sem pedig kulturális örökségük vagy atyáik hagyományainak megőrzéséhez. Az Úrhoz tértek meg: Őhozzá, a Szabadítójukhoz, valamint az Ő isteniségéhez és tanához – így aztán soha nem tévelyedtek el” (Megtérni az Úrhoz. Liahóna, 2012. nov. 107–109.).