4. A visszaállítás, Tanismeret alapdokumentum (2018)
4. A visszaállítás
4.1. Isten visszaállította evangéliumát ezekben az utolsó napokban azáltal, hogy újra megalapította a földön az Ő igazságait, papsági felhatalmazását és egyházát. Az ősi próféták megjövendölték az evangélium utolsó napi visszaállítását (lásd Ésaiás 29:13–14; Apostolok cselekedetei 3:19–21).
4.2. A visszaállítás 1820-ban kezdődött. Az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smithnek az imájára adott válaszként, és elhívták őt, hogy legyen a visszaállítás prófétája (lásd Joseph Smith története 1:15–20).
4.3. Isten elhívta Joseph Smitht, hogy legyen az élő Krisztus utolsó napi tanúja. A visszaállítás prófétájaként Joseph Smith Isten ajándéka és hatalma által lefordította a Mormon könyvét (lásd T&Sz 135:3). A Mormon könyve a Bibliával együtt tanúbizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és az evangélium teljességét tartalmazza (lásd Ezékiel 37:15–17). A Mormon könyve Joseph Smith prófétai elhívásáról és a visszaállítás igaz voltáról is tanúskodik.
4.4. A visszaállítás részeként Isten angyali hírnököket küldött az ároni és a melkisédeki papság visszaállítására. Ezt követően utasítást adott arra, hogy egyháza 1830. április 6-án legyen újra megszervezve a földön. Mivel Isten maga alapította meg, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az „egyetlen igaz és élő [egyház] az egész föld színén” (T&Sz 1:30).
Kapcsolódó hivatkozások: Ámós 3:7; Efézusbeliek 2:19–20; Efézusbeliek 4:11–14; T&Sz 13:1; T&Sz 76:22–24; T&Sz 107:8
Kapcsolódó témák: Az Istenség; Próféták és kinyilatkoztatás
Hitehagyás
4.5. Isten igazságainak, papsági felhatalmazásának és egyházának utolsó napi visszaállítására a hitehagyás miatt volt szükség. Hitehagyás akkor következik be, amikor egy vagy több személy elfordul az evangélium igazságaitól.
4.6. A Szabadító keresztre feszítését és apostolai halálát követően sokan elfordultak a Szabadító által lefektetett igazságoktól (lásd 2 Thessalonikabeliek 2:1–3). Az evangélium tantételei és a szentírások egyes részei elvesztek, vagy eltorzították azokat. Felhatalmazás nélküli változtatások történtek az egyház szervezetében és a papsági szertartásokban. A széles körben elterjedt gonoszság miatt az Úr visszavonta a papság felhatalmazását és kulcsait a földről. Bár sok jó és őszinte ember volt, akik az általuk birtokolt világosságnak megfelelően hódoltak Istennek, és válaszokat kaptak az imáikra, a világ az élő prófétákon keresztül érkező isteni kinyilatkoztatás nélkül maradt. Ez az időszak a nagy hitehagyásként ismert.
4.7. A világtörténelem más időszakaiban is előfordult már általános hitehagyás.
Kapcsolódó témák: Próféták és kinyilatkoztatás; Papság és papsági kulcsok; Szertartások és szövetségek
Az evangélium adományozási korszakai
4.8. Amikor Isten gyermekei a hitehagyás állapotába süllyedtek, Ő szeretetteljesen kinyújtotta feléjük karját azáltal, hogy prófétákat hívott el, és a prófétáin keresztül újra evangéliumi áldásokat árasztott a népére. Adományozási korszaknak nevezzük azt az időszakot, amikor az Úr kinyilatkoztatja az igazságait, a papsági felhatalmazását és a szertartásait. Ez egy olyan időszak, mikor az Úrnak van legalább egy felhatalmazott szolgája a földön, aki viseli a szent papságot, és akinek isteni megbízása van arra, hogy átadja az evangéliumot és elvégezze annak szertartásait.
4.9. Adományozási korszakokat társítunk Ádámhoz, Énókhoz, Noéhoz, Ábrahámhoz, Mózeshez, Jézus Krisztushoz és másokhoz is. Az evangélium utolsó napi visszaállítása, melyet Joseph Smith prófétán keresztül kezdett el az Úr, az adományozási korszakok e mintájába illeszkedik.
4.10. Az Úr és prófétái minden adományozási korszakban törekedtek Sion megalapítására. Sion az Úr szövetséges népére utal, akik tisztaszívűek, egységesek az igazlelkűségben, és törődnek egymással (lásd Mózes 7:18). Sion emellett arra a helyre is utal, ahol a tisztaszívűek élnek.
4.11. Ma az utolsó adományozási korszakban élünk – az idők teljességének adományozási korszakában. Ez az egyetlen olyan adományozási korszak, mely nem fog hitehagyással végződni. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza végül az egész földet be fogja tölteni és örökké állni fog (lásd Dániel 2:44).
Kapcsolódó témák: Próféták és kinyilatkoztatás; Papság és papsági kulcsok; Szertartások és szövetségek