Krisztusi jellem kialakítása

Csupán egyetlen tökéletes jellem volt eddig ezen a világon: a Názáreti Jézusnak, Isten Fiának, a világ Megváltójának páratlan személyisége. Senki sem tehet jobb dolgot annál, hogy elfogadja Krisztust nagyszerű Példamutatóként és a legmegbízhatóbb Vezetőként.⁴

Ha arra vágyunk, hogy megtudjuk, miként éljünk megfelelő módon embertársaink között, tökéletes példát láthatunk arra Jézus életében. Bármik legyenek is nemes vágyaink, magasztos törekvéseink, eszméink az élet bármely szakaszában, Krisztusra tekinthetünk, és tökéletességre lelhetünk. (…)

A tökéletes jellemévé egyesült erények az igazság, az igazságosság, a bölcsesség, a jóakarat és az önuralom. Minden gondolata, szava és tette összhangban volt az isteni törvénnyel, ennélfogva igaz is volt. Közte és az Atya között állandóan nyitva állt a kommunikáció csatornája, így az igazság, ami a kinyilatkoztatáson nyugszik, mindig ismeretes volt számára.

Az igazságról való ideálját e felszólítás foglalja össze: „Cselekedjetek úgy másokkal, ahogy szeretnétek, hogy mások cselekedjenek veletek.” (Lásd Máté 7:12.) Bölcsessége olyan tág és mély volt, hogy megértette az emberek útját és Isten céljait is. (…) Minden tett, ami feljegyzésre került rövid, bár eseményteli életéből, olyan jóakaratról tanúskodik, mely magában foglalja a jószívűséget és a szeretetet. Önuralma – akár a vágyai és szenvedélyei feletti erejében mutatkozott meg, akár a vádlói előtti méltóságában és tartásában – tökéletes volt; isteni volt.⁵

Vannak [bizonyos] képek, amelyekre mindig szeretek rátekinteni. Az első ezek közül az a kép, amin Krisztus Pilátus előtt áll, amikor az a római hivatalnok azt mondta a dühös csőcseléknek: „Ímhol az ember!” (János 19:5) Ezt mondva Jézusra mutatott, aki töviskoronát, vállán pedig a bíbor köntöst viselte. Arra mutatott, akit a dühös csőcselék kigúnyolt, akit bűnösként és istenkáromlóként elítéltek, és mégis, amikor azt mondta: „Ímhol az ember!”, olyan embert jellemzett, aki tökéletes jellemű, aki diadalmaskodott a gyengeségek és kísértések felett, és aki elmondhatta, ahogy el is mondta vele munkálkodó társainak: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. (…) Bízzatok: én meggyőztem a világot.” (János 16:33) Ő a mi mintánk.⁶

Egyénenként követnünk kell Jézus Krisztust az Ő isteni jelleme miatt. (…) A keresztények – bár nagy tiszteletet tanúsítanak iránta – nem azért tisztelik Őt, mert hírneves költő, nagyszerű tudós, nagy jelentőségű felfedező, kiemelkedő feltaláló, nevezetes államférfi vagy kimagasló tábornok lett volna. Azért tisztelik, mert nagy ember volt. A jellem birodalmában felülmúlhatatlan volt.⁷

Azt, hogy milyen életet éltek, milyen beállítottságúak vagytok, milyen a természetetek, gondolataitok fogják meghatározni, amelyeknek tetteitek csupán külső megnyilvánulásai. A gondolat a tett magja.⁸

A jellem a lélek mélyéből fakad. Ha elmondjátok, mire gondoltok, amikor nem kell gondolkodnotok, megmondom, milyen emberek vagytok.⁹

A gondolatok tesznek minket azzá, amik vagyunk. Ugyanolyan kétségtelenül és bizonyosan, ahogy a takács kialakítja virágait és motívumait a szövőszék vetélőjével és fonalával, úgy mozog ide-oda minden pillanatban a gondolat vetélője is, alakítva a jellemet, sőt, formálva arcunk vonásait is. A gondolatok a mennyek felé emelik a lelketeket, vagy levonszolnak titeket a pokol irányába.¹⁰

Az élet egyetlen alapelvét sem hangsúlyozta gyakrabban a Nagyszerű Tanító, mint a helyes gondolkodás szükségességét. Számára az ember nem az volt, aminek külsőleg látszott, se nem az, aminek szavaival vallotta magát: minden esetben az határozta meg, mi is ő, amit gondolt. Egyetlen tanító sem fektetett nála nagyobb hangsúlyt arra az igazságra, miszerint ahogy az ember a szívében gondolkodik, olyan ő [lásd Példabeszédek 23:7].

Az embernek önmaga és felebarátai iránti kötelességéről szóló tanításait átjárja az az igazság, hogy minden esetben a gondolat határozza meg az ember boldogsághoz való jogát, illetve a bűn miatti kárhoztatását. (…)

Akár lelepleződnek, akár nem, mindazok, akik bűnt követnek el, megfizetik a bűn és a helytelen viselkedés büntetését. A tettet megelőző szándék kitörölhetetlen nyomot hagy a jellemen. És bár a bűnös balzsamot nyújthat lelkiismeretének, mondván, … hogy „ezt az egyet” nem fogja elszámolni, mégis, idegszövetének legmélyén ugyanúgy számon tartja, és a jellemébe vésődött nyomok mind ellene fognak tanúskodni az ítélet napján. Senki sem tud elrejtőzni gondolatai elől, vagy elmenekülni azok elkerülhetetlen következményeitől.¹¹

Az Üdvözítő tudta, hogy ha az ember helyes irányítás alatt tudja tartani az elmét, ha ellen tud állni a gonosz gondolatoknak és hajlamoknak, minimálisra csökkennének a gonosz tettek. Jézus nem kicsinyli le e tettek súlyosságát, és azt sem mondja, hogy nem kell büntetést kiróni értük, de nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a gondolatot és az elmét tisztán kell tartani. Egy gonosz fa gonosz gyümölcsöt fog hozni, a jó fa pedig jó gyümölcsöt. Tartsátok tisztán a fát, tartsátok tisztán a gondolatokat, és akkor a gyümölcs és az élet is tiszta lesz!¹²

Az egyenes jellem csak folyamatos erőfeszítés és helyes gondolkodás eredménye, az isteni gondolatokkal régóta ápolt jó kapcsolat hatása. Az kerül a legközelebb Krisztus lelkiségéhez, aki Istent állítja gondolatai központjába, aki pedig ezt tudja mondani szívében: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” [Lukács 22:42], kerül a legközelebb a krisztusi eszméhez.¹³

Ahogy a szalmaszálak elárulják, milyen irányból fúj a szél, úgy az apró dolgok is megmutatják az ember érzéseinek és gondolatainak irányát.¹⁴

A kis dolgokból állnak össze a hatalmasak. A fű nem hirtelen sarjad ki teljes nagyságában. Olyan zajtalanul és lágyan emelkedik ki és gyarapodik, hogy ne háborgassa az angyalok fülét, talán még az angyalok szemének is láthatatlanul. Az eső nem tömegével hullik alá, hanem cseppekben; a bolygók nem ugornak ki pályájukról, hanem centiről centire, sorról sorra keringenek azon. Az intellektus, az érzések, a szokások, a jellem mind a kis dolgok hatása által válnak azzá, amik; az erkölcsösség és a vallás terén pedig a kis dolgok révén, az apró tettek által halad mindegyikünk – nem ugrásnyit, de centinként bizonyosan – akár az örök élet, akár az örök halál irányába.

A mai világban azt a nagy leckét kell megtanulnunk, hogy az élet apró tetteiben és kötelességeiben alkalmaznunk kell az evangélium dicső alapelveit. Ne gondoljuk, hogy mivel néhány dolog kicsinek és jelentéktelennek tűnik, nem fontos! Elvégre is az élet kis dolgokból áll össze. Életünk, lényünk – fizikai tekintetben – apró szívdobbanásokból áll. Ha ez a kicsi szív abbahagyja a dobogást, megszűnik az élet ezen a világon. A hatalmas nap óriási erő a világegyetemben, ám azért tudunk részesülni sugarainak áldásában, mert apró nyalábokban érnek el hozzánk, melyek összessége az egész világot napfénnyel tölti be. A sötét éjt kedves látvánnyá teszi a látszólag apró csillagok ragyogása; így az igaz keresztény életet is apró krisztusi tettek építik fel, amiket ebben az órában, ebben a percben végzünk az otthonban, a kvórumban, a szervezetben, a városban, bárhol is legyen életünk és tetteink színtere.¹⁵

Az, amilyen egy ember ma, nagyban meghatározza, milyen lesz holnap. Mindaz, amit az elmúlt esztendő során tett, nagy mértékben jelzi, milyen úton fog haladni az előtte álló évben. Az ember napról napra, óráról órára építi a jellemet, mely meghatározza a társai közt az évek során elfoglalt helyét és helyzetét.¹⁶

Az alapelvek melletti kitartás alakítja a jellemet. A jellem belülről kezd növekedni, mint ahogy egy fa növekszik, ahogy minden élőlény növekszik. Nincs külsőség, amit ha magatokra vesztek, gyönyörűvé tesz; a drogériában vett [szerek segítenek], igaz, de csak felületesen és átmenetileg. A valódi szépség, mint a jellem is, belülről fakad, és mindaz, ami hozzájárul a jellem erejéhez, a Joseph próféta és maga az Üdvözítő által kijelentett alapelvekkel összhangban áll, melyek az erény, egyenesség, szentség – Isten parancsolatainak betartása [lásd History of the Church, 5:134–135. o.].¹⁷

A jellemépítés során, csakúgy, mint egy táj átformálásakor mindig működnek a béke és boldogság törvényei. Az erőfeszítés, az önmegtagadás és a céltudatos cselekvés az előrehaladás gázlókövei. Az élvezetekbe merülés és a bűn a jellem vandálai és rombolói. Színre léptüket csak megbánás és bűntudat követi.¹⁸

Az önuralom minden természetes kívánságunk, vágyunk, szenvedélyünk és ragaszkodásunk feletti uralmat és azok szabályozását jelenti. Nincs semmi, ami olyan jellembéli erőt adna az embernek, mint önmaga legyőzésének érzete, annak felismerése, hogy elérheti, hogy vágyai és szenvedélyei szolgálják őt, ahelyett, hogy ő válna azok szolgájává. Ebbe az erénybe beletartozik a mértéktartás, az önuralom, a bátorság, az állhatatosság, a józanság, az erkölcsi tisztaság, a függetlenség, a tolerancia, a türelem, az alázat, az önmegtartóztatás, a tisztaság.¹⁹

Mi az ember mindent megkoronázó dicsősége ezen a földön, ami egyéni teljesítményét illeti? A jellem; a jellem, ami az élet törvényeinek való engedelmesség által alakul ki, azoknak a törvényeknek, melyek Jézus Krisztus evangéliumában kerültek kinyilatkoztatásra, aki azért jött, hogy életünk legyen, és bővelkedjünk [lásd János 10:10]. Az ember legfőbb törekvése az életben ne az legyen, hogy aranyat, hírnevet vagy anyagi javakat szerezzen. Ne a fizikai képességek vagy az intellektuális erő fejlődésére törekedjen, hanem célja, életének legnagyobb célja a krisztusi jellem fejlesztése legyen.²⁰

Születésükkor a gyermekek minden teremtmény között a legkiszolgáltatottabbak és leggyámoltalanabbak, és mégis ők a leg-édesebbek és legnagyszerűbbek az egész világon. (…) Lelkük olyan, mint egy folt nélküli fehér lap, amire életük törekvései és sikerei kerülnek majd.²¹

Ahogy egy gyermek fizikailag növekszik azáltal, hogy rendszeres időközönként eszik, folyamatosan friss levegőt lélegzik, meghatározott időközönként megpihen, úgy épül a jellem is apró dolgok által, mindennapos érintkezés révén, egy-egy őt érő hatással itt, egy-egy ténnyel vagy igazsággal ott.²²

Jellemünk alapvetően otthon alakul ki. A család isteni szervezet. Az ember legnagyobb kötelessége abban a családban az, hogy olyan fiúkat és lányokat neveljen, akiknek egészséges teste, tevékeny elméje, mindezek felett pedig krisztusi jelleme van. Az otthon az a gyár, ahol ezek a termékek készülnek.²³

Mily végtelen értékkel bírnak a közösség számára a fiatalok tanítói és oktatói, akik kialakítják és formálják azt az erkölcsi atmoszférát, melyben az emberek élnek! A virágok szépséget és édes illatot árasztanak egy rövid időre, majd elhervadnak, elhalnak és mindörökre tovatűnnek, ám a gyermekek, akiket a nemes tanítóktól kapott oktatás átitat az igazság örök alapelveivel, olyan jóravaló hatást sugároznak, ami – csakúgy, mint saját lelkük – mindörökre élni fog.²⁴