Tiszteletreméltó, boldog, sikeres házasság

A házasságot, a tiszteletreméltó házasságot, Isten rendelte el. Kijelentette, hogy a társadalom alapvető egységének az otthonnak és a családnak kell lennie, minket pedig figyelmeztetni kell, hogy napjaink hamis kultúrája kezd elfordulni az Isten által elrendelt tervtől…

Úgy tűnik, egyre növekszik a házasság elleni irányzat a világ elkorcsosodott területein, és egyre erősödik a gyermekek nélküli házasság irányzata is. Általában a következő kérdés ez: „Miért házasodjunk össze?” És máris a „házasságellenes forradalom” kerül a középpontba. Azzal érvelnek, hogy a gyermekek terhet, kötöttséget, felelősséget jelentenek. Sokan meggyőzték magukat arról, hogy a tanulás, a kötöttségtől és felelősségtől való szabadság jelenti az életet. És sajnos ez az elvakult és romboló elképzelés magával ragadja népünk néhány tagját is.⁴

Ahhoz, hogy ellensúlyozzuk és hatástalanítsuk a médiában, a kamerák előtt, a színházakban és az utcán látható gonoszt, házasságról, helyes házasságról, örökkévaló házasságról kell tanítanunk.⁵

Az örökkévaló házasság egyik alapvető oka az, hogy az élet is örökkévaló; a házasság időtartamának pedig – hogy összhangban legyen az élet céljaival – egyenlőnek kell lennie az élet időtartamával. A polgári vagy egyházi hivatalnokok által, templomon kívül kötött házasság csupán az időre szól, „míg a halál el nem választ”. A halállal véget ér… Az örökkévaló házasságot az Úr prófétája, vagy azon kevesek egyike végzi, akiknek ő felhatalmazást adott rá. E házasságot a szent templomokban kötik, melyeket erre a célra emeltek és szenteltek fel. Csupán az ily módon kötött házasság folytatódik a síron túl és tartja fenn a férj-feleség, valamint szülő-gyermek kapcsolatokat az örökkévalóságon keresztül.⁶

Kétségkívül minden rendes ember legfontosabb célja egy tiszteletreméltó, boldog és sikeres házasság. Az Úr azért rendelte el a házasságot, hogy erős és boldog otthonokat és leszármazottakat hozzon létre. Bárki, aki szándékosan elkerüli a házasságot, az nem csupán nem normális, hanem még hátráltatja is a saját tervezetét.

Szeretném megvédeni a normális kifejezést, hiszen maga az Úr állította fel a normát azáltal, hogy bemutatta egymásnak Ádámot és Évát, az első férfit és az első nőt ezen a földön, és elvégezte a szent házasság szertartását, hogy férjjé és feleséggé tegye őket. Nagyon különböztek az alkatukban, hogy különböző szerepeket töltsenek be. Épphogy befejezte a szertartást, amikor ezt mondta nekik: „[S]okasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok” (1 Mózes 1:28).

Normális dolog összeházasodni, és normális és helyes dolog gyermekeket hozni a világra. Minden embernek akarnia és terveznie kell, hogy összeházasodik, mivel ez az, amit a mennybéli Isten eltervezett a számunkra. Ez az az út, melyet kidolgozott számunkra.⁷

Az [Úr] egész programja úgy lett intelligensen megtervezve, hogy szeretettel és gyermeki egymásrautaltsággal hozzon gyermekeket a világra. Ha számos mai halandó felületes elképzelései elterjedtek volna, a világ, az emberi faj és minden helyes dolog már régen kipusztult volna…

[…] Az Úr azt mondta, hogy a celesztiális királyság három mennye vagy fokozata közül a legmagasabb eléréséhez „az embernek be kell lépnie a papság e rendjébe [értve ezalatt a házasság új és örök szövetségét];

Ha nem teszi meg ezt, nem nyerheti el” (T&Sz 131:2–3).

Ez a helyes mód.

Van néhány férfi, aki saját akaratából nem házasodik meg. Ők megfosztják magukat valamitől. Létezik néhány olyan nő is, aki szintén megfosztja magát az áldásoktól. Mások pedig azért nem házasodtak meg soha, mert nem volt rá lehetőségük. Természetesen tudjuk, hogy az Úr bőségesen gondoskodik majd róluk, és soha senki nem lesz elítélve olyan dologért, amiről nem tehet…

A házasságról, valamint a férfi és a nő szerepéről szólva azonban, senki se szálljon szembe Istennel…

Őszintén remélem, hogy az utolsó napi szent lányok és nők, férfiak és fiúk, nagyot kortyolnak az élet vizéből, és összhangba hozzák életüket azokkal a gyönyörű és széleskörű szerepekkel, melyeket az Úr kijelölt számukra.

Remélem, hogy nem próbáljuk meg tökéletesíteni a már amúgy is tökéletes tervet, hanem teljes lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel arra törekszünk, hogy magunkat tökéletesítsük a számunkra adott széleskörű tervezetben. Csak azért, mert néhányan elbuktunk, nem lenne igazságos a tervet hibáztatni ezért. Irányítsuk viselkedésünket, tevékenységeinket és egész életünket úgy, hogy örökösei lehessünk a nekünk megígért gazdag és számos áldásnak!⁸

Valamennyi döntésünk közül talán a házasság a leglényegesebb és a leghosszabb hatású, ugyanis nem csupán az azonnali boldogsághoz, hanem az örökkévaló örömökhöz is köze van. Hatásai nemcsak két embert érintenek, hanem az ő családjukat is, különösen pedig gyermekeiket és gyermekeik gyermekeit sok nemzedéken át.

Kétségtelen, hogy amikor az életre és az örökkévalóságra választunk társat, a legkörültekintőbben kell terveznünk, gondolkodnunk, imádkoznunk és böjtölnünk, hogy biztosak legyünk benne, valamennyi döntésünk között ez az egy nem lehet hibás. Egy igazi házasságban az elméknek és szíveknek egyeknek kell lenniük. Az érzelmeknek nem szabad teljes mértékben meghatározni a döntéseket, ám az elme és a szív, melyet megerősít a böjtölés, az ima és a komoly meggondolás, maximális esélyt ad a házasság boldogságának. Ez áldozattal és osztozással jár, továbbá megköveteli a nagyfokú önzetlenséget…

[…] „Rokon lelkek” csak a képzeletben léteznek; s jóllehet, minden fiatal férfi és fiatal nő teljes szorgalommal és imádságos lélekkel azon igyekszik, hogy egy olyan társat találjon, akivel az élet a legösszeegyeztethetőbb és a leggyönyörűbb lehet, mégis biztos, hogy csaknem bármely jó férfinak és bármely jó asszonynak lehet boldog és sikeres a házassága, ha mindkettő hajlandó megfizetni az árát…

Annak a két embernek, akik a házassági oltárhoz közelednek, fel kell ismernie, hogy az általuk remélt boldog házasság eléréséhez tudniuk kell, a házasság nem egy jogi kezeslábas, hanem áldozatot, osztozást, sőt a személyes szabadság bizonyos fokú feladását is jelenti. Hosszantartó és szigorú takarékoskodást jelent. Gyermekeket, akik anyagi terheket, szolgálatot, törődést és aggódást jelentő terheket hoznak magukkal; de egyben a legmélyebb és legkellemesebb érzéseket is jelenti.⁹

A késleltetett házasság… nem teljesen elfogadott. Minden rendes embernek úgy kell terveznie az életét, hogy már élete korai szakaszában megfelelő templomi házasságot kössön, és érettsége korai szakaszának éveiben sokasodjon és családot alapítson.¹⁰

Azok a fiatalok, akik a templomi házasság felé vezető úton haladnak, már megalapoztak egy gondolatmenetet, amely megbízhatóvá teszi majd őket a választott társukkal történő közös tervezésben, amikor megtalálják őt. Még mielőtt ünnepélyesen házastársakká nyilvánítják őket a szent helyen, már tervezik a közös életüket, és menyasszonyként és vőlegényként tovább folytatják ezt a folyamatot, amikor leülnek, hogy feltérképezzék az Isten királyságában való felmagasztosuláshoz vezető boldog, sikeres és lelki életutat.¹¹

Bármelyikőtök körbejárná a világot a pecsételő szertartásért, ha tudnátok annak jelentőségét, ha felismernétek, mily nagyszerű is az! Nincs akkora távolság, nincs akkora pénzhiány, nincs olyan helyzet, amely visszatartana benneteket attól, hogy az Úr szent templomában kössetek házasságot!¹²

Új lélek lesz Sionban, amikor a fiatal nők azt mondják majd udvarlóiknak: „Ha nem kaphatsz templomi ajánlást, akkor nem fogom hozzád kötni az életemet, még a halandóság idejére sem!” A fiatal visszatért misszionárius fiúk pedig azt mondják majd barátnőiknek: „Sajnálom, de akármennyire is szeretlek, nem fogok a szent templomon kívül házasságot kötni.” […]

[…] Eltűnődünk, hogy mindezen áldások és ígéretek mellett, vajon miért nem házasodnak össze helyénvalóan az emberek, és miért vesztegetik el ezzel az életüket a fagyos pusztában, amely talán sohasem fog felolvadni. Miért gondolna valaha is bármelyik fiatal a templomon kívüli házasságra, és tenné kockára azokat a dicsőségeket, melyek számára elérhetőek?¹³

Szinte minden házasság gyönyörű, harmonikus, boldog és örökkévaló lehetne, ha az abban közvetlenül résztvevő felek elhatároznák, hogy annak kell lennie, annak muszáj lennie, és az is lesz.¹⁴

A szertartás puszta lebonyolítása nem hoz boldogságot és sikeres házasságot. A boldogság nem gombnyomásra működik, mint az elektromos fény; a boldogság egy elmeállapot, és belülről fakad. Meg kell dolgozni érte. Nem lehet pénzen megvásárolni; nem lehet ingyen hozzájutni.

Egyesek úgy gondolnak a boldogságra, mint a kényelem, a luxus és az állandó izgalom csillogó életvitelére; ám az igazi házasság olyan boldogságon alapszik, mely sokkal több ennél, mely az odaadás, a szolgálat, a megosztás, az áldozathozatal és az önzetlenség eredménye.

Két különböző háttérrel rendelkező ember nem sokkal az elvégzett szertartás után rájön, hogy szembe kell nézni a kemény valósággal. Ez már nem a képzelgés vagy a szerepjátszás világa, le kell jönnünk a felhőkből, és szilárdan meg kell vetni lábunkat a talajon. Felelősséget kell vállalnunk, és új kötelezettségeket kell elfogadnunk. Egyes személyes szabadságokról le kell mondanunk, és sok változtatást – önzetlen változtatást – kell végrehajtanunk.

Az ember nem sokkal a házasságkötés után jut el arra a felismerésre, hogy a házastársnak vannak olyan gyengeségei, amelyek korábban nem mutatkoztak, illetve észrevétlenek maradtak. Az erények, melyek az udvarlás alatt állandóan fel voltak nagyítva, most viszonylag kisebbek lesznek, és a gyengeségek, amelyek oly aprónak és jelentéktelennek tűntek az udvarlás idején, most jelentős méreteket öltenek. Elérkezett a megértő szívek, az önértékelés, a józan ész, a gondolkodás és a tervezés órája…

Létezik egy jól bevált recept, amely minden házaspárnak boldog és örökkévaló házasságot garantál; de mint minden recept esetében, a legfontosabb hozzávalókat itt sem szabad kihagyni, csökkenteni, illetve korlátozni. Az udvarlás előtti választás, valamint a házasságkötés után is folytatódó udvarlás egyformán fontos, de nem fontosabb, mint maga a házasság, amelynek a sikere két emberen múlik – nem egyen, hanem kettőn.

Egy elfogadható normákkal induló és azokon nyugvó házasságban… az erőnek nincs olyan keveréke, amely ezt tönkreteheti, hacsak ez az erő nem magukban a házastársakban vagy azok egyikében található; nekik pedig rendszerint fel kell vállalniuk a felelősséget. Más emberek és eszközök jó vagy rossz hatással lehetnek. Befolyásolhatják a pénzügyi, szociális, politikai és egyéb helyzetek; a házasság azonban elsősorban mindig a két házastárson múlik, akik ha eltökéltek, önzetlenek és igazlelkűek, mindig sikeressé és boldoggá tehetik a házasságukat.

A recept egyszerű; kevés a hozzávaló, bár mindegyiknek sok kiegészítője van.

Először is, megfelelően kell közeledni a házassághoz, s ez magába foglalja egy olyan házastárs kiválasztását, aki minden olyan tekintetben, ami fontos az egyéneknek, megközelíti a tökéletesség csúcsát. Azután pedig a két félnek úgy kell a templom oltára elé lépnie, hogy felismerjék: keményen kell majd dolgozniuk e sikeres közös életért.

Másodszor, nagyon önzetlennek kell lennünk, meg kell feledkeznünk önmagunkról, és magunkat alárendelve az egész családi életet annak minden velejárójával úgy kell irányítanunk, hogy az a család javát szolgálja.

Harmadszor, a szeretet életben tartásához és fejlődéséhez szükség van a folyamatos udvarlásra, valamint a gyengédség, a kedvesség és a figyelmesség kifejezésére.

Negyedszer, teljesen úgy kell élnünk, hogy betartjuk az Úr parancsolatait, ahogy az Jézus Krisztus evangéliumában le van írva.

Ha ezeket a hozzávalókat megfelelően összekeverjük, és folyamatosan működésben tartjuk, teljességgel lehetetlen a boldogtalanság, az, hogy folytatódjanak a félreértések, vagy hogy szakításra kerüljön sor. A válóperes ügyvédeknek más területre kellene szakosodniuk, a válóperes bíróságokra pedig lakat kerülne.¹⁵

A jegyeseknek, még mielőtt esküt tennének, fel kell ismerniük, hogy mindegyiküknek szó szerint és teljesen el kell fogadnia, hogy az új kis család mindig előbbre való bármelyik házastárs javánál. Mindkét félnek el kell felejtenie az „én” és az „enyém” névmásokat…, és a „mi” és a „miénk” névmásokkal kell helyettesítenie azokat. Minden döntésnél figyelembe kell venni, hogy az két vagy több emberre van hatással. Ahogy a feleség a fontosabb döntésekhez viszonyul most, úgy törődik majd azzal, hogy e döntések milyen hatással lesznek a szülőkre, a gyerekekre, az otthonra és lelki életükre. A férjnek a munkáját, közösségi életét, barátait és mindenfajta érdeklődését most kell átgondolnia annak fényében, hogy ő csupán része egy családnak, s a csoport egészére kell tekintettel lennie.¹⁶

Ahhoz, hogy két ember együtt alakítsa ki a házasságát, a férj és a feleség által gondosan kidolgozott költségvetésre, valamint annak pontos betartására van szükség. Számos házasság a piactéren megy tönkre, amikor be nem tervezett vásárlásokat intéznek. Emlékezzetek, hogy a házasság társas viszony, és nem valószínű, hogy bármely más módon sikeres lehet.¹⁷

Lehet, hogy a házasság nem mindig egyszerű és problémamentes, de a legnagyobb béke forrása lehet. Egy házaspár küszködhet szegénységgel, betegséggel, csalódással, kudarcokkal, sőt még a családban bekövetkező halálesettel is, de még ezek sem fogják megfosztani őket a békéjüktől. A házasság addig lehet sikeres, amíg az önzés fel nem üti benne a fejét. A bajok és problémák széttörhetetlen egységbe kovácsolják a szülőket, ha tökéletes önzetlenség van közöttük…

A szeretet olyan, mint egy virág, és a testhez hasonlóan állandó táplálásra van szüksége. A halandó test hamar lesoványodna és meghalna, ha nem táplálnák gyakorta. A gyenge virág tápanyag és víz nélkül elszáradna és elpusztulna. Ehhez hasonlóan nem várható el az sem, hogy a szeretet örökké tartson, hacsak nem tápláljuk folyamatosan a szeretet napi adagjaival, a megbecsülés és csodálat megnyilvánulásaival, a hála kifejezésével és az önzetlenség elismerésével.

A teljes önzetlenség biztosan megvalósít egy másik tényezőt a sikeres házasságban. Ha valaki mindig a másik érdekeit, kényelmét és boldogságát keresi, akkor az udvarlásban megtalált, és a házasságban megerősödött szeretet nagymértékben növekedni fog. Sok pár hagyja, hogy házasságuk megkopjon, és szeretetük kihűljön, mint a régi kenyér, az elcsépelt viccek, vagy mint a hideg pecsenyeszósz. Kétségtelen, hogy a szeretet számára legnélkülözhetetlenebb táplálékot a figyelmesség, a kedvesség, az előzékenység, a törődés, a gyengédség megnyilvánulásai, az elismerő ölelések, a csodálat, a büszkeség, a bajtársiasság, a bizalom, a hit, a partnerség, az egyenlőség és az egymásrautaltság jelenti.

Ahhoz, hogy valaki igazán boldog legyen a házasságban, folyamatosan hithűen be kell tartania az Úr parancsolatait. Soha senki – legyen egyedülálló vagy házas – nem volt tökéletesen boldog, ha nem élt igazlelkűen. Vannak ideiglenes elégedettséget nyújtó dolgok, s pillanatra szóló álcázott helyzetek, de a maradandó, tartós boldogság csak tisztaságon és érdemességen keresztül érhető el…

[…] Ha két ember a saját életénél is jobban szereti az Urat, aztán pedig egymást is jobban szeretik, mint saját életüket, s közben teljes összhangban együtt dolgoznak az evangéliumi tervvel mint alapvető rendszerrel, akkor biztosan részük lesz ebben a nagyszerű boldogságban. Amikor a férj és a feleség gyakorta elmennek együtt a szent templomba, letérdelnek otthon együtt a családjukkal, kéz a kézben mennek el a vallási gyűlésekre, életüket teljesen tisztán tartják – mentálisan és fizikailag – úgy, hogy minden gondolatuk, vágyuk és szeretetük teljes egészében arra az egy létezőre, az ő társukra összpontosul, s mindketten együtt dolgoznak Isten királyságának felépítéséért, akkor ennek boldogság a betetőzése.¹⁸

Léteznek olyan házas emberek, akik engedik, hogy szemük elkalandozzon, szívük pedig csapongóvá váljon, akik azt gondolják, hogy nem helytelen, ha egy kicsit flörtölnek, megosztják a szívüket, és vágyakoznak más után is a feleségükön vagy a férjükön kívül. Az Úr félreérthetetlenül ezt mondja: „Szeresd feleségedet teljes szíveddel, és őhozzá ragaszkodj és senki máshoz” (T&Sz 42:22).

És amikor az Úr azt mondja, hogy teljes szíveddel, akkor nincs helye az osztozásnak, sem a megosztásnak, sem pedig a megfosztásnak. A nőkre átírva pedig így szól: „Szeresd férjedet teljes szíveddel, és őhozzá ragaszkodj és senki máshoz.”

A senki más szavak kizárnak mindenkit és mindent. Így a házastárs kerül első helyre a férj vagy feleség életében, és sem a társadalmi élet, sem a foglalkozásbeli élet, sem a politikai élet, sem bármely más érdeklődési kör, személy, illetve dolog nem előzi meg fontosság tekintetében a házastársat. Néha látunk olyan nőket, akik annyira rátelepednek gyermekeikre és magukba szívják őket, hogy az férjük rovására válik, és néha még el is idegenítik őket tőle.

Az Úr ezt mondja nekik: „őhozzá ragaszkodj és senki máshoz”¹⁹.

Gyakori, hogy az emberek továbbra is ragaszkodnak anyjukhoz, apjukhoz és cimboráikhoz. Olykor az anyák nem hagynak fel azzal a befolyással, amellyel gyermekeik felett rendelkeztek, és a férjek csakúgy, mint a feleségek, visszatérnek anyjukhoz és apjukhoz, hogy tanácsot és bölcsességet kérjenek tőlük, és hogy bizalmasan közöljenek velük valamit, holott a legtöbb dologban feleségükhöz kellene ragaszkodniuk, és bizalmas dolgaikat a legnagyobb diszkrécióval és titoktartással kellene másoktól megőrizniük.²⁰

A házasság tökéletes ragaszkodást és teljes hűséget feltételez. Mindkét házasfél azzal a feltétellel fogadja maga mellé társát, hogy az teljes méltósággal szíve egészét, minden erejét, hűségét, tisztességét és ragaszkodását házastársának adja. Bármilyen félrehajlás bűnnek számít; a szív bármiféle megosztása vétség. Ahogyan „egyedül Isten dicsőségére tekintő” szemünk kell, hogy legyen, úgy egyedül a házasságunkra és a házastársunkra és a családunkra tekintő szemmel, füllel és szívvel kell, hogy rendelkezzünk.²¹

Könyörgöm azoknak, akiket házassági eskük és szövetségek kötnek, hogy tegyék a házasságukat szentté, tartsák azt tisztán, és gyakran fejezzék ki jelentőségteljesen és őszintén ragaszkodásukat.

Férjek, menjetek haza – testben, lélekben, elmében, hűségben, érdekeltségben és ragaszkodásban –, és szeressétek társatokat egy szent és törhetetlen kapcsolatban.

Feleségek, menjetek haza minden érdekeltségetekkel, hűségetekkel, vágyakozásotokkal, ragaszkodásotokkal és szeretetetekkel – együtt dolgozva azon, hogy otthonotokat áldott mennyországgá tegyétek. Ezzel nagy örömet okoztok majd Uratoknak és Mestereteknek, továbbá tökéletes boldogságot biztosíthattok saját magatoknak.²²