Elengedhetem a múltamat?

A pozitív és derűs hozzáállás nélkülözhetetlen az olyanoknak, mint én, aki üzletkötéssel foglalkozom. Néhány évvel ezelőtt mégis elcsüggedtem, és senkivel nem volt kedvem beszélgetni. Egyik délután különösen erős volt bennem ez az érzés.

Az ábrázatom biztos elárulta a rossz lelkiállapotomat, mert az egyik munkatársam, akivel gyakran beszélgettem, a hogylétem felől érdeklődőtt. Elmagyaráztam, hogy hatévi házasság után a feleségem és én elváltunk. Ebben a hónapban lesz hat éve, hogy ez megtörtént, vagyis most már annyi ideje vagyok elvált, amennyi ideig házas voltam. Elmém és szívem háborgott, lelkemet pedig fájdalom és bánat járta át. Tudtam, hogy sokat elmulasztottam a gyermekeim életének eseményeiből, és ez a felismerés állandóan kínzott. Elemésztett a magány. Megoldást, vagy reményt pedig nem láttam sehol. Így kell megfizetnem a hibáimért, mondtam a munkatársamnak.

A kollégám, aki egy másik keresztény egyház tagja volt, egy kérdéssel válaszolt fájdalmas kitörésemre. – Milyen árról beszélsz? – nézett rám kérdőn. – Jézus Krisztus megfizette az árat, ha valóban megbántad a bűneidet. Vagy nem emlékszel talán, miért jött a földre?

Megdöbbentem a válaszán. Szavai hatására meg sem bírtam szólalni. Egész délután visszhangzottak bennem. Igen – habár hibáim következményeivel kellett élnem, Jézus Krisztus megfizette az árat. Miért nem jöttem rá erre? Ismertem a tant, és tudtam, hogy igaz. Az a felismerés, hogy az engesztelés ereje érvényes az én életemre is, olyan békével és vigasszal töltött el, amelyre még ma is emlékszem.

Már hosszú évek múltak el a sorsdöntő munkahelyi beszélgetésem óta. Megtanultam, hogy tetteink néhány következménye egész életünket végigkíséri. Ezek közül sok hatással lesz majd a szeretteinkre. Nem volt könnyű elviselni a magányt, de elvezetett ahhoz, hogy felismerjem gyengeségeimet, és segített bocsánatot kérnem Mennyei Atyámtól és azoktól az emberektől, akikre tettem a leginkább hatással volt, a gyermekeimtől és az édesanyjuktól.

Ellentétben azzal, ahogyan azon a délutánon éreztem, most már elmondhatom, hogy érzem a békét és a reményt. Tudom, hogy Jézus Krisztus megfizette az árat, és effelől nincs semmi kétségem, mert bűnbánatot tartottam. A megpróbáltatás ezen évei alatt Ő mindvégig támogatott engem. Bár a megpróbáltatásaim nem értek véget, tudom, hogy ha bűnbánatot tartok, és az Úrhoz fordulva betartom a parancsolatokat, akkor Ő továbbra is támogat engem.