Bizonyságtétel

„Én megyek ki először!” – mondja minden alkalommal Irinka a hónap első vasárnapján. Erősen belekapaszkodik a székébe, szeme izgatottságtól csillog. Igyekszik összegyűjteni a bátorságát. Irinka Bulgáriában él. Még csak kilenc éves, de úgy tűnik, ő a legbátrabb a nyolc egyháztag közül, akik a gyülekezetéből rendszeresen eljönnek istentiszteletre.

Mielőtt feláll, Irinka általában vár egy kicsit, hátha más szeretné először megosztani a bizonyságát. Titokban mindenki rápillant, és várják, hogy elsőként kimenjen. Végül széles mosollyal az arcán kisétál a szószékhez. A gyülekezeti elnök mindig odatesz neki egy zsámolyt, hogy felállva rá láthassa az egyháztagokat. Irinka, aki az egyetlen gyerek az Elemiben, ránéz a kis gyülekezetre, és beszélni kezd.

Nem tűnik idegesnek attól, hogy mindenki őt nézi. Az egyháztagok nagyon szeretik hallgatni. Amikor Krisztusról és a szentírásokról beszél, valamint arról, hogy tudja, az egyház igaz, mások bizonyságát is megerősíti.

Amikor leül, minden csendes és nyugodt. Úgy tűnik, a Lélek megérintette a többiek szívét. Azután feláll egy másik egyháztag, hogy megossza a bizonyságát, majd pedig a következő, aztán a következő…