A jót keresni

Egy fiatal utolsó napi szent pár új lakást keresett magának. Ennek során elbeszélgettek néhány lehetséges szomszédjukkal a környékről és a környező iskolákról.

Az egyik hölgy, akivel beszéltek, a következőket mondta az iskoláról, ahová a gyermekei jártak: „Ez a legfantasztikusabb hely! Az igazgató csodálatos, jó ember; a tanárok jól képzettek, kedvesek és barátságosak. Annyira örülök, hogy a gyermekeink ebbe a csodálatos iskolába járnak. Önöknek is nagyon tetszeni fog!”

Egy másik nő ezt mondta a gyermekei iskolájáról: „Szörnyű hely. Az igazgató öntelt; a tanárok képzetlenek, gorombák és barátságtalanok. Ha tehetném, gondolkodás nélkül elköltöznék erről a környékről!”

Az volt az érdekes, hogy mindkét nő ugyanarról az igazgatóról, ugyanazokról a tanárokról és ugyanarról az iskoláról beszélt.

Feltűnt már, hogy az emberek általában azt találják meg, amit keresnek? Ha kitartóan keresed, akkor szinte bárkiben és bármiben megtalálod a rosszat és a jót is. Az emberek a kezdetek óta ugyanezt tették Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházával is. Azok, akik a jót keresik benne, egy kedves és könyörületes népnek találják majd – olyan embereknek, akik szeretik az Urat, akik azt kívánják, hogy Őt szolgálhassák, és megáldhassák embertársaik életét. De az is igaz, hogy azok, akik a rosszat keresik, biztosan találni fognak olyan dolgokat is, melyek nem túl ideálisak.

Sajnos időnként ez még az egyházban is előfordul. Vannak, akiknek kreativitása, leleményessége és kitartása nem ismer határokat, mikor arról van szó, hogy okokat keressenek a kritizálásra. Úgy tűnik, ragaszkodnak a zsémbességükhöz. Pletykálkodnak egymással, és állandóan kritizálnak másokat. Évtizedekig nyalogatják sebeiket, megragadva minden lehetőséget arra, hogy sárba tiporjanak és lealacsonyítsanak másokat. Ez nincs kedvére az Úrnak, „mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van” (Jakab 3:16).

George Q. Cannon elnök (1827–1901) jól ismerte Brigham Young elnököt (1801–1877), mivel éveken át együtt dolgozott vele a Tizenkét Apostol Kvórumában, valamint tanácsosaként az Első Elnökségben. Young elnök halála után Cannon elnök ezt írta róla a naplójába: „Soha nem kritizáltam és nem kerestem hibát [Brigham Young] viselkedésében, tanácsaiban vagy tanításaiban, sem a szívemben, még kevésbé szóban vagy tettekben. Nagyon örülök, hogy ezt tudhatom. Mindig ezt gondoltam: Ha kritizálom, vagy hibát keresek Brigham testvérben, meddig mehetek el? Ha belelendülök, hol állok meg? Nem mertem magamban megbízni ezügyben. Tudtam, hogy a hitehagyás gyakran a kritizálás és hibakeresés lelkének dédelgetéséből következett be. Mások talán – akik nálam sokkal erősebbek, bölcsebbek és tapasztaltabbak – sok mindent megtehetnek, mégis elkerülve a gonosz következményeket – én azonban nem merem megtenni.”¹

Cannon elnök erőteljes tanácsát az egyház tagjaiként alaposan át kellene gondolnunk. Az Úr szava arra inti Krisztus követőit, hogy legyenek tiszták, békeszeretők, méltányosak, engedelmesek, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljesek, ne legyenek kételkedők és képmutatók. „Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak” (lásd Jakab 3:17, 18).

Választhatunk: Kereshetjük a rosszat másokban. Vagy pedig békét teremthetünk, és azon dolgozunk, hogy másokat is megértésben, méltányosságban és megbocsátásban részesítsünk, amit magunknak is oly hőn kívánunk. Ez a mi döntésünk, mert bármit is keresünk, azt biztosan megtaláljuk.