Válaszokra lelni a Mormon könyvében

Bár már fiatal korában ismerte az evangéliumot, Greg Larsen (a nevét megváltoztattuk) az Egyesült Államokbeli Kaliforniából, később eltávolodott az egyháztól. Kapcsolatba került a drogokkal és a bűnözéssel, és hamarosan a börtönben találta magát. Szerette volna megváltoztatni az életét, de nem tudta, hogyan tegye.

„A helyi egyházközség férfi tagjai a börtönben vasárnapi iskolát tartottak – mondta Greg. – Az egyikük azt mondta, az életem jobbra fordulna, ha olvasnám a Mormon könyvét. És pontosan ezt tettem.

Miután kiszabadultam, visszamentem az egyházba, de még mindig késztetést éreztem, hogy visszatérjek régi szokásaimhoz. Továbbra is olvastam a Mormon könyvét, s eközben megismertem Lamóni király népét az Alma 19:33-ban, akiknek »megváltozott a szívük; hogy már nem vágy[tak] rá, hogy gonosz dolgot tegyenek«. Én is imádkozni kezdtem ezért a szívbéli változásért.”

Greg a Hélamán 15:7-ben találta meg a választ az imájára, amely azt tanítja, hogy a „hit és bűnbánat szívbéli változást eredményez”.

„Miközben e szavakat olvastam, könnyek gördültek le az arcomon. A Lélek bizonyságot tett róla, hogy Mennyei Atyám szeret engem és segíteni fog. Úgy éreztem, ha lenne elég hitem beszélni a püspökömmel, az elég lenne. Amint letettem bűneimet a Szabadító lábai elé, szívbéli változás történt bennem.”

Laura Swenson, az Egyesült Államokbeli Idahóból, egy nap nagyon zavarodottan és könnyek közt érkezett haza. Egyedülálló volt; főiskolával és álmai pályafutásával kapcsolatos tervei pedig darabokra hullottak. „Azon tűnődtem, tartok-e egyáltalán valamerre – írta.

– Sugalmazást éreztem, hogy forduljuk a Mormon könyvéhez. Az 1 Nefi 18 első négy versében választ találtam az aggodalmaimra. Ezek a versek leírják a hajót, melyet Nefi épített, hogy eljuttassa családját a megígért földre. A hajó »míves kidolgozással« készült, és nem »az emberek módján« építették, »hanem oly módon, ahogy azt az Úr mutatta« (1–2. vers). Nefi gyakran tanácskozott az Úrral, míg a hajót építette. Amikor a hajó elkészült, »látták, hogy az jó és rendkívül finom a kidolgozása« (4. vers).

Rájöttem, hogy a saját utam is »míves kidolgozás[ú]«. Tudtam, hogy nem illik bele az emberek megszokott sémáiba, de elvezet majd oda, ahová mennem kell, ha az Úr irányítására törekszem. Ez a néhány vers jelzőtűz volt számomra abban a sötét pillanatban. A gondjaim nem oldódtak meg egyik napról a másikra, de olyan megvilágításba helyezte a dolgokat, amilyenre szükségem volt. Most pedig olyan gyümölcsöző munkám van, amelyről még csak nem is álmodtam.”

Fiatal férfiként a hondurasi Adrián Paz Zambrano azon tűnődött, hogy a Biblia miért csak a Jeruzsálem környéki területet említi, és kíváncsi volt, hogy Jézus Krisztus meglátogatott-e más népeket is.

„Évekkel később két misszionárius jött el hozzám Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházától – írta Adrián. – Megmutatták nekem a Mormon könyvét, és megkértek, hogy olvassak fel 3. Nefi könyvéből, amely beszámol Krisztus látogatásáról az amerikai kontinensen.

Olvasás közben eszembe jutottak a fiatalkori kérdéseim. Megtaláltam a válaszokat. A Mormon könyve segítségével megtudtam, hogy Jézus Krisztus a feltámadása után ellátogatott az amerikai földrészre. Öröm töltött el, mert tudtam, hogy Isten szereti minden gyermekét, élőhelyüktől vagy körülményeiktől függetlenül.”

Adrián és felesége együtt imádkoztak, hogy megtudják, igaz-e az egyház, és mindketten bizonyságot kaptak. Megkeresztelkedtek és konfirmáltak, és egy évvel később a családjukat összepecsételték a templomban.

Eric Jamest az Egyesült Államokbeli Új-Mexikóból 30 éves korában vesebajjal diagnosztizálták. Fiatal apaként nagyon lesújtotta a hír, és azon tűnődött, vajon el tudja-e majd tartani a családját.

Azt olvasta a Mormon könyvében, hogy Nefi ugyanezen tűnődött, amikor eltörte finom acélból készült íját. De miután készített egy másikat fából, Nefi újra el tudta látni a családját élelemmel. (Lásd 1 Nefi 16:18–23, 30–32.)

„Nefi története napfényként ragyogta be a lelkem – mondta Eric. – Az egészségem egészen addig olyan volt, mint Nefi acél íja. Amikor az egészségem hanyatlott, olyan volt, mintha eltörtem volna az íjamat. De rájöttem, hogy az Úr megáldott engem fa íjjal: veseátültetés formájában. Az átültetésnek köszönhetően tudtam, lesz elég erőm, hogy gondoskodjak a családomról. Ez reményt adott. Most, majdnem 10 évvel később továbbra is a tőlem telhető legjobban gondoskodom a családomról és szolgálom az Urat.”

Mikor az argentínai Juan Jose Resanovich gyermekei még kicsik voltak, ő a Mormon könyvéhez fordult, amikor kérdései voltak azzal kapcsolatban, hogyan tanítsa és nevelje a gyermekeit. „A feleségemmel sokat tanulmányoztuk a könyvet, hogy inspirációt kapjunk a gyermekeinkkel kapcsolatban, és mindig válaszokra leltünk” – írta.

Resanovichék engedelmességre tanították gyermekeiket azáltal, hogy rámutattak Nefi példájára az 1 Nefi 3:5–6-ban:

„[F]ivéreid zúgolódnak, mondván, hogy nehéz dolog az, amit kívánok tőlük; de lám ezt nem én kívánom tőlük, hanem ez az Úr parancsolata.

Ezért menj, fiam, és jóindulattal lesz irántad az Úr, mert te nem zúgolódtál.”

„Megtanítottuk gyermekeinknek, hogy Nefi tisztelte földi szüleit és Isten dolgait – írta Juan. – Azt a célt tűztük ki, hogy családként követni fogjuk Nefi tisztelettel teli és engedelmes viselkedését.

Mindegyik gyermekünk szolgált missziót. Nem kellett őket győzködnünk, hogy szolgáljanak. Jó tanulók voltak, jó barátok és jó gyermekek. A családunknak még sokat kell fejlődnie, de a Mormon könyve hatalmas segítséget nyújt a céljaink eléréséhez.”

Az ételfüggőségével küszködő Susan Lunt az Egyesült Államokbeli Utahból, segítségért imádkozott. A Mormon könyvéhez fordult, és azt olvasta, hogy Nefi megszabadult a kötelekből, melyekkel a fivérei megkötözték kezeit és lábait:

„Ó Uram, hitem szerint, mely benned van, szabadíts ki…; igen, méghozzá adj erőt, hogy széttéphessem ezeket a köteleket, amelyekkel megkötöztek!

És lőn, hogy… lehullottak a kötelek” (1 Nefi 7:17–18).

„Ez a szentírás pontosan leírja, hogyan éreztem magam: megkötözve a függőség kötelékeivel – írta Susan. – Nefi valódi kötelei azonnal megoldódtak, amikor szabadulásért fohászkodott. Az én köteleim nem voltak kézzelfoghatók, és nem egy szempillantás alatt küzdöttem le a függőségemet, de e szavakat olvasva valami megmozdult bennem. Úgy éreztem, hogy a szívemet, elmémet és testemet körülvevő kötelek megoldódtak, és tudtam, hogy le tudom győzni a függőségemet.”

Susan hatalmas fejlődésen ment át, és a Mormon könyvében talált sugalmazása miatt képes volt más szokásaitól, köztük a dühtől, az önzéstől és a kevélységtől is megszabadulni, melyek fogva tartották. „Tudom, hogy a Mormon könyve Isten szava – magyarázta –, és hogy az élet bármely kérdésére megtalálhatjuk a választ e könyv lapjain.”