Segíteni a gyermekeknek megszeretni a Mormon könyvét

Mivel a szentírások nyelvezete némiképp szokatlan, a gyermekek szókincse pedig korlátozott, kihívást jelenthet a gyermekekkel megszerettetni a Mormon könyvét. Amikor a gyermekeink még kicsik voltak, csak rövid ideig tudtak figyelni, ezért a szentírás-tanulmányozási időnk is rövidre szabott volt. Gyakran használtuk a képes szentírásokat a családi szentírás-tanulmányozásainkon.

Hogy megerősítsük azon tantételeket, melyeket a gyermekeink olvastak és tanultak a szentírás-tanulmányozás során, gyakran szentírásbeli történeteket használtam altatóként is. A későbbi években a lányom megosztotta, milyen hatással volt rá mindez. Ezt mondta: „Azt hiszem, azok a történetek váltak a kedvencünkké, melyeket újra és újra elmeséltetek nekünk. Az ágyunk mellett ültetek és történeteket meséltetek a szentírásokból. Nagyon szerettük őket, és azt kértük, hadd halljuk őket újra és újra, mert már olyan fiatalon is éreztük az üzenetük lelkületét, és tudtuk, hogy az emberek, akikről meséltetek, hősiesek és hithűek voltak. Olyanok akartunk lenni, mint ők.”

Természetesen ahogy gyermekeink idősödtek, egyre inkább közvetlenül a Mormon könyvéből és más szentírásokból olvastunk nekik. Hithűen igyekeztünk minden reggel olvasni a szentírásokból, bár egyik-másik gyermekünk egy takaróba csavarva, félig csukott szemmel hallgatta azt. Most mégis arról számolnak be, hogy figyeltek, emlékeznek rá, és most ők is elvetik a magokat a jövő számára.

A családi estek alkalmával is a szentírásokra fektettük a hangsúlyt. Például gyakran vetettünk be olyan tevékenységeket, mint a szentírás-színjáték: ilyenkor a család néhány tagja eljátszott egy-egy szentírásbeli történetet, a többiek meg megpróbálták kitalálni, melyik történet lehet az. A gyermekeink nagyon szerették a „Ki vagyok?” játékot, melynek az volt a lényege, hogy adtunk nekik néhány nyomravezető információt, amelyből végül kitalálhatták, hogy a Mormon könyve mely szereplőjéről van szó. Ahogy gyermekeink idősödtek, egyre inkább részt vettek maguk is a leckék elkészítésében és megtartásában.

Amint a családi estjeinket a család éppen aktuális szükségleteihez igazítottuk, a Mormon könyve történeteit és meglátásait használtuk az egyes tantételek megtanításához. Például a halandóságról és a pornográfia elkerüléséről szóló leckékhez Alma fiának, Koriántonnak adott tanácsát használtuk fel az Alma 39. fejezetből. Az Alma 3. fejezetében található amliciták történetéből pedig jó lecke keredett arról, hogy ne jelöljük meg a testünket tetoválásokkal.

Készítettem leckéket a testvér-versengés megfelelő kezeléséről is Nefi (lásd 1 Nefi 7:20–21; 16:4–5), Jákób (lásd 2 Nefi 2:1–3) és Koriánton (lásd Alma 39:1, 10) élete alapján. Az Almáról és Amulekről szóló komoly feljegyzés az Alma 14:12–28-ban türelemre tanít a szenvedés közepette. Egy fontos tantétel, melyet ennek és más dolgoknak köszönhetően megtanultunk az, hogy gondoskodjunk arról, hogy még azelőtt beszéljünk róluk a gyermekeinkkel, mielőtt valóban üggyé vagy problémává válna az adott kérdés az életükben.

Azon felül, hogy a gyermekeinkkel olvastuk a szentírásokat, rájöttünk, mennyire fontos kérdéseket is feltenni nekik, melyek segítenek megérteniük az olvasottak jelentőségét. Ezeknek a kérdéseknek az összetettsége az ő koruktól függően változott, de a cél az volt, hogy megtanítsuk nekik, hogy keressenek benne meglátásokat és rájuk vonatkozó mondanivalót, valamint hogy segítsünk nekik rájönni, mennyi minden vár még felfedezésre a Mormon könyvében.

Például megkérdeztem tőlük, szerintük miért mondta Nefi, hogy sok megpróbáltatást látott napjai során, majd a következő sorban azt az ezzel látszólag ellentétes kijelentést tette, miszerint megtapasztalta az Úr nagy jóindulatát” (lásd 1 Nefi 1:1). Beszélgetéseinken keresztül a gyermekeink felfedezték, hogy ugyanúgy, amint az Úr megszabadította Nefit az ő megpróbáltatásaitól, nagyobb tudást is adott neki az Ő rejtélyeiről (lásd 1 Nefi 1:1, 20).

A gyermekek és a fiatalok abból tanulnak a legtöbbet, ha segítünk nekik saját maguktól felfedezni az igazságokat. Miközben ezt teszik, sugalmazást éreznek majd, hogy szeressék és használják a Mormon könyvét egész életükön át, és felkészültnek érzik majd magukat arra, hogy másoknak is segítsenek ugyanezt tenni.

Gyermekeink megtanulták, hogy mi tudjuk: a Mormon könyve valódi személyek igaz történeteit tartalmazza. Ők is megértették azt, amit mi, megtudták azt, amit mi tudtunk, és úgy éreztek, ahogy mi éreztünk a Mormon könyvével kapcsolatban. Ez megszilárdította bizonyságukat, segített nekik megszeretni a Mormon könyvét, és arra ösztönözte őket, hogy ők is ezt akarják majd tenni a saját gyermekeikkel.