Reménnyel nézz szembe a jövővel!

Húszas éveim közepén Arnaldo Teles Grilo testvér lett az egyik legjobb barátom. A 62 éves Grilo testvért, aki akkor már nyugalmazott mérnök volt, elhívták egyik tanácsosomnak az akkori Portugáliai Oeiras Kerület elnökségébe, ahol évekig szolgáltunk együtt.

Bölcsessége és tapasztalata értékes tanácsokkal és meglátásokkal látott el engem, fiatal papsági vezetőt. Természetéből fakadóan optimista ember volt; minden helyzet derűs oldalát látta, és jó humorérzékkel rendelkezett. Hozzáállása ösztönzőleg hatott mindenkire körülötte, különösen rám, mert tudtam, milyen nehéz kihívásokkal kellett szembenéznie.

A mérnöki diploma megszerzése után Grilo testvér kutatóként csatlakozott a Nemzeti Mezőgazdasági Képviselethez Portugáliában, majd később elutazott az egyik portugál gyarmatra Afrikába, hogy egy gyapotkutató projektet irányítson. E munka sikeres karrierhez vezetett: egy nagy nemzetközi bank vezérigazgatója lett ugyanebben az országban. Az Afrikában töltött mintegy 30 év alatt csodálatos családot alapított és jó életet élt, míg az országon belüli konfliktus és háború váratlanul arra nem kényszerítette családját, hogy visszatérjenek Portugáliába.

Grilo testvér és a családja mindent hátrahagyott, amiért egész életükben dolgoztak – minden vagyonukat és személyes tulajdonukat –, miután szemtanúi voltak, milyen pusztítást okozott a háború abban az országban, melyet oly nagyon szerettek.

A háború okozta zavar és felfordulás ellenére, amely tönkretett minden békés érzést és stabilitást az Afrikában töltött utolsó hónapjaiban, Grilo testvér megmentette egyik barátját azáltal, hogy adott neki egy drága autót, melyet Németországban vásárolt. Az utónak köszönhetően a barátja és a barátja édesanyja is el tudott menekülni a háború elől.

Az életen át tartó kemény munkával szerzett bőséges vagyon nem homályosította el Grilo testvér prioritásait. Továbbra is szilárd tantételek és a családja iránti szeretete jelentették az alapot az életében.

Miután visszatértek Portugáliába, 52 évesen azzal kellett szembesülnie, hogy mindent elölről kell kezdenie. Mindezen nehézségek és tragédiák ellenére, vajon mi hozott változást az életébe? Miért volt olyan pozitív a jelennel és a jövővel kapcsolatban? Miért volt olyan magabiztos?

Grilo testvér megtérésekor az egyház még nagyon fiatal volt Portugáliában, ahol az ottani egyház megingathatatlan oszlopává és pionírjává vált. Hite és odaadása kifejezéseként számos alkalommal vitte el családját a svájci templomba, amely oda-vissza 4500 kilométernyi utazást jelentett. Több évnyi szolgálata során Grilo testvér és a felesége örömöt hoztak gyermekeik és sok más ember életébe is.

Grilo testvér hite Jézus Krisztus és azon tudása köré épült, hogy végül Jézus Krisztus fog uralkodni. Ez reményt adott neki a jelenre és a jövőre egyaránt.

Az Újszövetség a nagyszerű remény üzenetével zárul.¹ A próféták, úgy mint a Jelenéseket feljegyző János, látták az eljövendő eseményeket, és beszéltek azokról az áldásokról, melyeket számunkra tartogatnak, ha igazlelkűek maradunk, és mindvégig kitartunk.

János látott egy könyvet hét pecséttel, vagy időszakkal, és leírta, Sátán hogyan harcolt mindig is az igazlelkűség ellen (lásd Jelenések 5:1–5; 6). János azonban azt is látta, hogy Sátán majd megkötöztetik, és Krisztus fog uralkodni dicsőségben (lásd Jelenések 19:1–9; 20:1–11). Végül látta, hogy az igazlelkűek Istennel laknak majd az utolsó ítélet után (lásd Jelenések 20:12–15).

Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy megtanuljuk leküzdeni a félelmet és a kétségbeesést ahhoz, hogy le tudjuk győzni a megpróbáltatásokat és a kísértéseket. Csupán néhány pillanatra kell kinyitnunk egy újságot, böngésznünk az interneten vagy belehallgatunk a rádióban vagy televízióban sugárzott hírekbe, hogy szembesüljünk a napi szinten történő bűncselekményekről és természeti csapásokkal kapcsolatos nyugtalanító hírekkel.

Ha megértjük az Úrnak a szentírásokban található ígéreteit arról, hogy győzedelmeskedni fog a gonosz felett, és az igazság felülkerekedik a tévedéseken, az segíthet reménnyel és optimistán szembenéznünk a jövővel. A mai világban háborúkat, természeti katasztrófákat és gazdasági válságokat látunk. Ezeknek az eseményeknek nem csupán távoli szemlélői, hanem olykor közvetlen elszenvedői is vagyunk.

Nem szabad gyászolnunk az elvesztett világi javakat vagy leragadnunk a földi dolgoknál, hisz azok képesek megfosztani minket az élet egyszerű, magasztos dolgai feletti örömtől.

Hálás vagyok Arnaldo Teles Grilo testvér példájáért. Első helyre tette a lélek azon dolgait, melyek „nagyon értékesek… számunkra az utolsó napokban” (2 Nefi 25:8), többek között a családi kapcsolatokat és mások szolgálatát.

Mindannyiunknak reménnyel kell tudnunk szembenézni a jövővel, hiszen tudjuk, hogy a gonosz erői legyőzetnek majd. Meg kell őriznünk pozitív hozzáállásunkat a kihívások során, hiszen rendelkezünk a szentírásokkal, az élő próféták tanításaival, a papsági felhatalmazással, templomokkal, és támogatjuk egymást az egyház tagjaiként. Mindig kerüljünk ki győztesen imádkozás által (lásd T&Sz 10:5). És ami a legfontosabb, az Úr tökéletes engesztelő áldozatának köszönhetően mindig reménykedjünk az örök életben (lásd Moróni 7:41).

Amikor prioritásaink a helyén vannak, gazdagabb és bőségesebb életet élünk. Ha első helyre tesszük az Urat, az Ő királyságát és a családunkat, az megadja számunkra azt a reményt, melyre szükségünk van a jelen és jövőbeli kihívásokkal való szembenézéshez.