Szentek mindenkor

Gyermekkori emlékeket őrzök a világ egy részéről, mely akár képeslapon is bemutathatná az évszakok váltakozását. Minden egyes hónap káprázatos és gyönyörű volt. Egy tökéletes téli napon friss hó borította a hegyeket és a város utcáit. A tavasz elhozta a megtisztulás záporait, és a természet zöld köntösbe öltözött. A háborítatlan nyári égbolt nyugodt, kék vászonként szolgált a ragyogó nap sugarainak. A csodálatos ősz pedig a narancs, a sárga és a vörös színek káprázatos színeibe öltöztette fel a természetet. Gyermekként szerettem mindegyik évszakot, és még ma is szeretem azok jellegzetességét és különlegességét.

Vannak évszakok az életünkben is. Egyes évszakok melegek és kellemesek. Más évszakok nem azok. Életünk napjai néha egy képes naptár gyönyörű illusztrációihoz hasonlítanak. Vannak azonban olyan napok és körülmények, melyek szívfájdalmat okoznak, valamint kétségbeesést, neheztelést és elkeseredettséget hoznak az életünkbe.

Biztos vagyok abban, hogy életünk során valamikor eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha egy olyan földön élhetnénk, ahol minden egyes nap az évszakok tökéletes képeivel lenne megtöltve, és elkerülhetnénk a nyugtalanság időszakait.

Ez azonban nem lehetséges. És nem is célravezető.

Amikor visszatekintek az életemre, nyilvánvaló, hogy a legnagyobb fejlődések időszakai akkor voltak, amikor nehéz időszakon kellett végighaladnom.

Tökéletesen bölcs Mennyei Atyánk tudta, ahhoz, hogy gyermekei azokká fejlődhessenek, akikké válniuk kellene, megpróbáltatásokat kell elszenvedniük halandó utazásuk során. Lehi, a Mormon könyvebeli próféta azt mondta, hogy ellentétek nélkül „nem lehetne igazlelkűséget véghezvinni” (2 Nefi 2:11). Valóban, az élet keserűsége teszi lehetővé számunkra, hogy felismerjük, szembeállítsuk és értékelni tudjuk annak szépségét (lásd T&Sz 29:39; Mózes 6:55).

Brigham Young elnök így fogalmazta meg ezt: „Minden intelligens lénynek, aki meg van koronázva a dicsőség, a halhatatlanság és az örök életek koronáival, át kell haladnia minden olyan megpróbáltatáson, melyet az intelligens lényeknek kijelöltek, hogy elnyerjék a dicsőségüket és a felmagasztosulásukat. Minden olyan csapásnak, mely a halandó lényeket érheti, meg lesz engedve, hogy… felkészítse őket Isten jelenlétének az élvezésére. […] Minden megélt próbatételre és tapasztalatra szükség van az üdvözülésetekhez.”¹

A kérdés nem az, hogy lesznek-e megpróbáltatásaink, hanem az, hogy hogyan fogjuk azokat megélni. Az élet állandóan változó évszakai közepette nagyszerű lehetőségünk van arra, hogy erősen kapaszkodjunk Isten igéjébe, mert az Ő tanácsai úgy lettek megalkotva, hogy ne csak kezelni tudjuk a megpróbáltatásainkat, hanem, hogy azok segítséget is nyújtsanak nekünk. Mennyei Atyánk a prófétáin keresztül adta át nekünk igéjét – a becses tudást, mely azt a célt szolgálja, hogy irányítson bennünket a nehéz időszakok megpróbáltatásai közepette a kimondhatatlan öröm és az örök élet ragyogó fénye felé. Fontos része élettapasztalatunknak, hogy kifejlesszük az erőt, a bátorságot és a feddhetetlenséget ahhoz, hogy kapaszkodni tudjunk az igazságba és az igazlelkűségbe a bennünket érő csapások ellenére is.

Azok, akik beléptek a keresztelés vizébe és megkapták a Szentlélek ajándékát, ráléptek a tanítványság ösvényére és megbízattak, hogy járjanak szilárdan és hűségesen Szabadítónk nyomdokaiban.

A Szabadító azt tanította, hogy Mennyei Atyánk „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5:45). Olykor nem értjük meg, hogy miért történnek nehéz, akár igazságtalan dolgok az életben. Krisztus követőiként azonban bízunk abban, hogy ha szorgalmasan kutatunk, mindig imádkozunk, és hiszünk, akkor minden dolog összefog a javunkért, ha egyenes derékkal járunk (lásd T&Sz 90:24; kiemelés hozzáadva).

Az Ő egyházának tagjaiként, szentekként, jókedvvel és készségesen szolgálunk mindenkor és minden körülmény közepette. Amennyiben így cselekszünk, szívünk telve lesz megszentelt hittel, gyógyító reménnyel és mennyei jószívűséggel.

Ennek ellenére át kell haladnunk mind a békés, mind pedig a fájdalmas időszakokon. Évszaktól függetlenül Jézus Krisztus követőiként Őbelé fektetjük reményünket, miközben az Ő fénye felé igyekszünk.

Röviden szólva, Isten szentjei vagyunk, és elszántan igyekszünk, hogy Őróla tanuljunk, és hogy Őt, valamint embertársainkat szeressük. Vándorok vagyunk a tanítványság áldott útján, és rendíthetetlenül fogunk előrehaladni mennyei célunk felé.

Legyünk tehát szentek tavasszal, nyáron, ősszel és télen is! Legyünk szentek mindenkor!